Isten a maga örömére teremtette az embert, azt jelenti, hogy nem volt tökéletesen boldog?

Nem, nem ezt jelenti . Ő tökéletes önmagában ,és mindig is az volt. Nincs szüksége másokra (pl ránk), hogy boldog legyen. Itt így is utalnak rá, hogy "Boldog Isten" : 1 Timóteusz 1:11 "Ez a tanítás a dicsőséges jó híren alapul, melyet a boldog Isten rám bízott. "

De mivel lényének fő vonása a szeretet, ezt a szeretetet akarta kimutatni élő, érző lények iránt, ezért teremtett. A szeretete a létünk oka.

A szeretete körülvesz mindannyiunkat azóta is, fenntartja az életet a bolygónkon, működteti a világegyetemet, örül, ha örülünk. Még akkor is gondoskodik az emberekről, ha legtöbben nem is hisznek benne, vagy nem ismerik Őt izógazán és mindenféle téves elképzeléseik vannak Róla. (Pl a sokistenhívő Ázsiában, Kínában stb) Örül neki, ha valamelyik "embergyermeke" keresi Őt és közeledni akar hozzá - de mindez nem feltétele az Ő örök boldogságának.

El vagytok tájolva.

Isten valaha ember volt. embertestben élt. Ám amikor Istenné vált akkor másként észlelte a mindenséget élsz az univerzumot. hogy hogyan? Hunyd le szemed és egyből meglátod. Mit látsz? Semmit? na, ugyanezt látta az ember is, aki Istenné lett. Így hát teremtett. Csakhamar rájött, hogy ha nem teremti meg a valóságot, akkor ő is semmivé lesz. Ennél sokkal szörnyűbb, hogy mindenki semmivé lesz, akit emberként szeretett. Így Isten megteremtette a világot és elrendezte a saját megszületését is a világban. Hogy legyen, aki a semmiből majd valamit teremt.

Annyi választása volt Istennek, hogy teremt-e vagy minden semmi lesz? Döntött hát és mi létezhetünk. persze emberi léptékben mindez évmilliárdokig tartott, de Isten szemszögéből csupán 6-7 nap volt. Plusz 2-3 ezer év finomhangolása a saját megszületésének és Istenné válásának egy sziklasírban.

Mindezek után pedig nem vált többé olyan módon nyilvánvalóvá, mint azelőtt. van, amikor ismeri az ember a végkifejletét egy adott cselekvésnek. de van, amikor az ember a cselekvés hiányában látja meg a legpozitívabb végkimenetelt. Isten is így van ezzel. olykor -olykor megengedi a felismerését egy-egy embernek. De az mit tud tenni a felismerésével. legfeljebb megosztja a gyakorikérdéseken egy piros kéz biztos tudatában és imádkozik: Atyám, bocsáss meg nekik, hiszen nem tudják, hogy mit cselekszenek!