A Szentírás új világ fordítása megbízható bibliafordítás?

Új világ fordítás – Függelék 1-2

Bevezetés

Ez a tanulmány elsősorban az Őrtorony Társulat által 2000-ben magyarul kiadott Újszövetségnek, a "Keresztény Görög Iratok Új világ fordításának" (ÚVF) a Függelékével, illetve annak 1. és 2. fejezetével foglalkozik (a kettő közül az első a 2003-as teljes kiadásban is megtalálható). A Társulat szerint az ÚVF legalapvetőbb sajátossága az, hogy más bibliafordításoktól eltérően 237-szer megtaláljuk benne a "Jehova" szót:

"E fordítás legfőbb vonása az isteni név helyreállítása az azt megillető helyre, az angol szövegben. Ez meg is történik, mégpedig az angolban általában elfogadott "Jehova" formát alkalmazva a Héber Iratokban 6973 esetben, a Keresztény Görög Iratokban pedig 237 alkalommal." [New World Translation, with References, 1984, p. 6.]

A Társulat az ÚVF sajátosságát, a Jehova név újszövetségi használatát érvek sorával igyekszik indokolni a Függelék első két részében:

Az isteni név átkerül a Görög Iratokba - tizenkét, bizonyítékul szolgáló töredék

Az isteni név visszaállítása a Keresztény Görög Iratokban - "Jehova" – héb. JHVH vagy YHWH

A továbbiakban a Társulat érveit fogjuk sorra venni, mindig először a Társulatot idézve, és felhívva a figyelmet néhány tényre, illetve lehetséges ellenérvre. Az aláhúzással való kiemelés tőlünk származik. Reméljük, hogy a tárgyilagos hangvétel segíteni fogja az Olvasót az együttgondolkodásban, akár Tanú, akár nem.

1. érv: Isten a nevének szerzett népet

Függelék 1 (408. oldal) Az egyik figyelemre méltó tény, mely nemcsak az eredeti görög szöveg jelenleg létező kézirataira érvényes, hanem sok régi és modern fordításra is, az, hogy hiányzik belőlük az isteni név (…) Mivel a Keresztény Görög Iratok ihletett kiegészítése volt a szent Héber Iratoknak, következetlenségnek tűnik, hogy a görög szövegből ilyen hirtelen eltűnjön az isteni név, főleg azért, mert Jakab ezt mondta az apostoloknak és az idősebb tanítványoknak Jeruzsálemben az i.sz. első század közepe táján: "Simeon részletezte, hogyan fordította először az Isten a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének" (Cselekedetek 15:14) Majd ennek a bizonyítására Jakab először Ámosz (Ámos) 9:11,12-ből idézett, ahol szerepel az isteni név. Ha a keresztények Isten nevének szerzett nép lesznek, akkor miért kellene a nevet - melyet a tetragramma jelöl - eltávolítani a Keresztény Görög Iratokból?

A Társulat is tényként ismeri el, hogy nem létezik olyan görög kézirat, amely tartalmazná a JHVH héber betűket. Nem feltétlenül következetlenség, hogy az új ihletett iratok nem tartalmazták az isteni nevet. Az új üzenet már nemcsak a zsidóknak szólt, hanem a minden népnek, ezért szükségszerűen a kor közvetítőnyelvén, koiné görögül kellett íródnia. A nem zsidó népek eleve nem tudtak volna mit kezdeni a héber betűkkel. Jeromos szerint (Az isteni név... 25. oldal) léteztek olyan Szeptuaginta (LXX) változatok, amelyek a héber betűk grafikai utánzásával próbálkoztak (görög betűkkel: PIPI) de ezeket félreértették (a szó görögül balról jobbra kiolvasva úgy hangzik: "pipi"). Arra pedig nincs történelmi adat, hogy az isteni név görög fonetikus (a hangzást követő) visszaadásával próbálkoztak volna. Ha Tehát a Nevet a Keresztény Görög Iratok, az Újszövetség ihletett írói nem használták, akkor azt okkal tették.

A Jakab által idézett ószövetségi részlet (és az egész "isteni név" témakör) megértéséhez tudni kell, hogy a bibliai héberben nem volt olyan elvont szó, hogy "személy(iség)", ezért a "név" szolgált ennek a fogalomnak a körülírására. Az, hogy Isten "népet szerez a nevének" azt jelenti: népet szerez személyesen önmagának. Ugyanígy az, hogy nincs "más név az ég alatt" (Csel 4:12), azt jelenti: nincs senki más személy az ég alatt, aki által megmenekülhetnénk. Nem véletlen, hogy ezt a hebraizmust a Csel 1:15-ben sem szokták szó szerint fordítani: "ott pedig mintegy százhúsz nevek sokasága volt együtt", tehát százhúsz fő.

A Társulat kérdése: "miért kellene a Nevét eltávolítani a Keresztény Görög Iratokból?" megtévesztő módon tényként állítja be előttünk azt az elméletet, miszerint (1) a Név benne volt a görög szövegben, (2) de később küriosz-ra és theosz-ra cserélték.

2. Egyes LXX-töredékek tartalmazzák a héber betűket

Függelék 1 (408. oldal) Sokáig úgy gondolták, hogy a jelenleg létező kéziratainkban az volt az alapja az isteni név elhagyásának, hogy ez a név a görög Septuagintából (LXX), a héber Iratok első fordításából is hiányzik. (…) Ezt az elméletet teljesen megcáfolta a LXX egyik papírusztekercsének a felfedezése, mely Mózes ötödik könyvének a második felét tartalmazza. Ezen töredékek közül egyikben sincs példa arra, hogy a Kü’ri·osz vagy a The·osz’ szó szerepelne az isteni név helyett, ellenkezőleg: minden esetben a tetragrammát írták kvadratikus (négyzetes) héber írásjegyekkel. [A Függelék a 410-411. oldalon közli a töredékek fotóját.]

A LXX eleve a diaszpórában élő, a hébert már csak liturgikus nyelvként ismerő és használó zsidóknak készült. Ők maguk, amikor a JHVH szóhoz értek a görög szövegben, minden bizonnyal küriosz-t vagy theosz-t mondtak. A LXX a Héber Iratok (az Ószövetség) ógörög fordítása, és a Keresztény Görög Iratok (az Újszövetség) nem tartoznak bele. Az, hogy a LXX egyes verziói tartalmazták a Nevet, semmit sem bizonyít a Keresztény Görög Iratokról, tehát az Újszövetségről!

3. Jézus és az apostolok is ezeket a LXX verziókat használták

Függelék 1 (409. oldal) Vajon Jézus Krisztusnak és azon tanítványainak, akik a Keresztény Görög Iratokat írták, rendelkezésükre álltak a görög Septuaginta másolatai, melyekben az isteni név a tetragramma alakjában jelent meg? Igen! A tetragramma évszázadokkal Krisztus és apostolai után is megmaradt a LXX másolataiban.

A Társulat megint a saját feltételezését állítja be tényként. Senki sem tudhatja, hogy ki mit, illetve mi mindent használt az 1. században. Ami Jézust illeti, ő tudott héberül, és Palesztina zsinagógáiban minden bizonnyal a héber tekercsekből olvasott fel, nem a LXX-ból. Az apostolok a nyelvészeti kutatások szerint döntő többségben a Héber Iratok héber eredetijéből idéztek, és csak ritkán a LXX ógörög verzióiból, illetve valószínűleg többször fejből is idéztek. A The Greek New Testament (United Bible Sociates, New York, 4. kiadás, 1993) görög Újszövetség kiadás függeléke az összes ószövetségi idézetet (Quotations) és utalást (Allusions) felsorolja, külön LXX-szel jelölve a Szeptuagintából vett idézést, illetve utalást. Amint összeszámoltam, 309 idézetből csak 62 származik a LXX-ból, a kb. 1200 utalás közül pedig csak 41, tehát az eredeti héber szövegből vett idézetek és utalások számaránya a tizenötszöröse az ógörög LXX-ból vetteknek!

Kétségtelenül az 1. század után is fennmaradtak a LXX olyan másolatai, amelyek tartalmazták a Nevet. Maga a Társulat említi a 2. századi (júdaizmusra áttért) Aquila LXX-kiadását, és a 4-5. századi Jeromos (Hieronimusz) közlését, aki még látott ilyen példányokat. Miért hagyja a Társulat figyelmen kívül azt a tényt, hogy a LXX-val ellentétben miért nincs egyetlen töredék vagy legalább utalás arra, hogy az Újszövetségbe is beírták a Tetragrammatont, illetve nincs történelmi adat arról, hogy valaha valaki látott volna ilyesmit? És hogy meri Isten nevét 155 esetben mégis beírni a Keresztény Görög Iratokba ott, ahol az nem is idéz a Héber Iratokból?

4. Jézus a Nevet használta és tanítványaival megismertette

Függelék 1 (412. oldal) Vajon Jézus követte korának hagyományos zsidó szokását, és ’Adho·nai’-t olvasott az ilyen helyeken, nehogy meggyalázza ezt a nevet, és megsértse a harmadik parancsot? (2 Mózes 20:7) Vonakodott-e kiejteni az isteni nevet, amikor a názáreti zsinagógában felállt, elvette Ézsaiás könyvét, és felolvasta Ézsaiás könyvének azokat a verseit (61:1,2), melyekben a tetragramma áll? Nem, ha követte azt a szokását, hogy figyelmen hagyja a zsidó írástudók Írás-ellenes hagyományait. A Máté 7:29 elmondja nekünk, hogy "úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik." Jézus a hűséges apostolai füle hallatára így imádkozott Jehova Istenhez: "Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból … megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni" (János 17:6,26).

Ha Jézus kiejtette volna a zsinagógában a Nevet (Ézs 61:1 harmadik szava), azonnal rászóltak volna a zsidók, akik a Társulat szerint "babonás" félelemből sosem ejtették ki a Nevet. Ehelyett végighallgatták, és csak azon háborodtak fel, hogy Jézus azt állította: éppen ott előttük, őbenne teljesedett be a felolvasott írásszöveg. Jézus nem azért tanított másként, mint az írástudók, mert ő szabadon kimondta a nevet, hanem mert a Hegyi Beszéd közben úgy tanított, "mint akinek felhatalmazása [exúszía] van". Bár a rabbik csak az Írásra, vagy egyes híres rabbira hivatkozhattak, Jézus a saját tekintélyével tanított: "Hallottátok, hogy megmondatott… Én viszont azt mondom…" (vö. Jn 6:45). Egy ilyen prédikáció végén hangzott el a Mt 7:28-29.

Jézus tanítványai ismerték Isten nevét: tudták, hogy kell írni és kiejteni, hiszen a nép évről évre hallhatta az áldozatokat bemutató főpap szájából. Jézusnak nem abban az értelemben ismertette meg tanítványaival Isten nevét, hogy el kellett árulnia egy hangsort, és arról sincs bibliai adat, hogy a név szabad használatára buzdította volna őket. Valakinek a "nevét megismertetni" annyit jelent, mint valakit személyesen, vagy valakinek a személyét bemutatni. Jézus tehát Isten lényét, személyiségét ismertette meg eltávolodott népével (vö. Jn 1:18).

5. Máté először héberül írta evangéliumát és használta a Nevet

Függelék 1 (412. oldal) Ez a kérdés áll most előttünk: vajon Jézus tanítványai használták az isteni nevet ihletett írásaikban? Vagyis: megjelent Isten neve a Keresztény Görög Iratok eredeti írásaiban? Alapos okunk van rá, hogy igennel válaszoljunk! Máté evangéliumi beszámolója először héberül íródott, nem pedig görögül; erre utalt Jeromos (i.sz. negyedik–ötödik század), aki ezt mondta: "Máté, akit egyúttal Lévinek is neveznek, a vámosból lett apostol, aki először héber nyelven állította össze Krisztus evangéliumát Júdeában, azok számára, akik a körülmetéltek közül lettek hívőkké; ezt valaki utána görög nyelvre is átültette, de [hogy ki] ez nem egészen biztos…" (…)

Máté több mint százszor idézett az ihletett Héber Iratokból. Így ahol ezekben az idézetekben benne volt az isteni név, ott kötelességének érezhette hűségesen belefoglalni a tetragrammát a héber nyelvű evangéliumi beszámolójába.

A Társulat A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos című kiadványának 176. oldalán is azt állítja, hogy "Bizonyítékaink vannak arra, hogy Máté az evangéliumát eredetileg az akkor széles körben népszerű héber nyelven írta, és később fordította görögre." A Társulat állításával ellentétben a héber nem volt népszerű vagy elterjedt: csak zsidók használták Palesztinában és a diaszpórában. Ugyanez a könyv jegyzi meg a 316. oldalon, hogy "Az a görög nyelv, amin a Septuaginta íródott, a koiné volt, amit az i. e. III. és II. században beszéltek Alexandriában (Egyiptomban). Jézus és az apostolok napjaiban a koiné volt a Római Birodalom nemzetközi nyelve. A Biblia maga tanúskodik erről a tényről. (…) azon a nyelven, amelyet Jeruzsálem utcáin éppen olyan gyakran beszéltek, mint Rómában, Alexandriában vagy magában Athénban".

A Társulat "bizonyítéka" Jeromos lenne, de először is az ÚVF Függelék Jeromos-idézete eltér A teljes Írás… 176. oldalán (6. bek.) levő idézettől: "[Máté] először héber nyelven és héber betűkkel írta meg" evangéliumát. Másodszor Jeromos a görög nyelvre való átültetésről írta, hogy "de ez nem egészen biztos", a [hogy ki] csak a Társulat betoldása. Harmadszor tudnod kell, hogy Jeromos eredetileg latinul írt, ezt a latin szöveget és német fordítását tartalmazza A teljes Írás… lábjegyzetében található szövegkiadás, amelynek német fordítását fordították angolra, és végül az angol fordítást fordítottak magyarra. Valószínűleg ez a háromszoros áttét okozta az információ megváltozását. Létezik azonban az eredetiből közvetlenül magyarra fordított kiadás is (Ókeresztény Írók 3. kötet, Apostoli atyák, 29. oldal, A kiváló férfiakról):

"Máté, akit egyúttal Lévinek is neveznek, a vámosból lett apostol, aki először héber nyelven állította össze Krisztus evangéliumát Judeában azok számára, akik a körülmetéltek közül lettek hívőkké; ezt valaki utána görög nyelvre is átültette, de ez nem egészen biztos. A héber nyelvű írását viszont mindmáig őrzi a tudásában kimagasló Pamphilosz által alapított caesareai könyvtár."

Jeromos csak azt írta, hogy héber nyelven, az "és héber betűkkel" tehát mindenképpen a Társulat betoldása. Jeromos egyébként valaki mást idézett, beszámolója - csakúgy mint Origenészé vagy Euszébioszé - eredetileg Papiasz (i. u. 80-155), illetve Iréneusz (i. u. 130-202) közlésein alapul. Papiasz ezt írta (Ókeresztény Írók 4. kötet, Euszébiosz egyháztörténete, III, 39:16):

"Máté a héber gondolkodásmódnak megfelelően írta le a mondásokat, magyarázattal is ellátta ezeket, amennyire csak tudta, mindegyiket."

Papiasz tehát eredetileg Jézus mondásainak (ta logia) a gyűjteményéről (szünetaxó) beszélt, amelyeket nem "héber nyelven" hanem héberes nyelvezettel (hebraidi dialektó), azaz stílussal és gondolkodásmód szerint írt meg, és mindegyik mondást magyarázattal látta el (hérméneüszen). Ugyanezt látjuk Iréneusznál (Ókeresztény Írók 4. kötet, Euszébiosz egyháztörténete, V, 8:2):

"Máté tehát a zsidók közt, és az ő gondolkodásmódjuknak megfelelően tette közzé az írott evangéliumot."

Iréneusz sem említ héber szöveget és betűket, csak az evangélium célcsoportjáról ír: a zsidóknak készült. Ha létezett volna egy arám Mt, és Isten olyan fontosnak tartotta volna, mint a Társulat, vajon nem gondoskodott volna arról, hogy a "Keresztény Görög Iratok" gyűjteménye egy arámul írt szöveggel kezdődjön? Az, hogy Máté a görög szövegbe beírta volna, illetve hogy be kellett volna írnia a Tetragrammatont, csak újabb bizonyítatlan feltevés. Végül megjegyzendő, hogy a nyelvészek egyöntetű véleménye szerint a Mt nem fordítás, hanem eleve görögül írták, sőt nagy része az előbb keletkezett Mk görög szövegét követi!

6. A Görög Iratok összes szerzője idézte a Héber Iratokat

Függelék 1 (412. oldal) A Keresztény Görög Iratok összes többi írója is idézett a Héber Iratokból vagy a LXX-ból olyan verseket, amelyekben megjelenik az isteni név.

Senki sem vitatja, hogy a Keresztény Görög Iratok ihletett írói idézték a Héber Iratokat, és azt sem, hogy viszonylag ritkán a LXX-ából idéztek. Ugyanakkor nincs semmi nyoma annak, hogy idézés közben átvitték a Tetragrammatont a Keresztény Görög Iratok szövegébe. A Társulat viszont sehol sem ad magyarázatot arra, hogy milyen alapon cserélte ki 155 esetben az "Úr" és az "Isten" szót "Jehovára", amikor a szöveg nem a Héber Iratokból vett idézet.

7. Howard professzor elmélete történelmi tény

Függelék 1 (412. oldal) George Howard (Georgia Egyetem, USA) ezt írta a Journal of Biblical Literature-ben arról, hogyan használták a tetragrammát a Keresztény Görög Iratokban: (…) "A következő oldalakon egy arra vonatkozó elméletet vázolunk fel, hogy eredetileg az isteni nevet, a JHVH-t (és talán annak rövidítéseit) írták ott, ahol az Úsz-ben idéztek az Ósz[övetség]ből, vagy utaltak rá, és hogy az idők folyamán ezt a nevet főleg a pótlólagos KSZ-szal [a Kü’ri·osz {’Úr’} szó rövidítésével] helyettesítették. Véleményünk szerint a tetragram[má]nak ez az eltávolítása zavart keltett a korai, nem zsidó keresztények elméjében arra vonatkozóan, hogy milyen kapcsolat van az »Úr Isten« és az »Úr Krisztus« között – ez magában az Úsz szövegének kézirati hagyományában is tükröződik. " (96. évf., 1977; 63. o.). A fentiekkel mi is egyetértünk, azzal a különbséggel, hogy ezt a véleményt nem "elméletnek" tekintjük, hanem a bibliai kéziratok továbbadására vonatkozó történelmi tények bemutatásának.

A Társulat a sajátjához hasonlóan Howard professzor elméletét is tényként kezeli ("történelmi tény"), illetve megtévesztő módon kijelentésként állítja be ("használták a tertragrammát"). Howard elmélete egyébként szakmai körökben megmaradt annak, ami volt: hipotézisnek, bizonyítatlan feltételezésnek.

8. A Talmud zsidó-keresztény eretnekek iratait említi, amelyek tartalmazták a Nevet

Függelék 2 (413. oldal) Amikor a korai keresztények a Septuagintából idéztek, egyáltalán nem valószínű, hogy eltávolították ezt a nevet az idézetből. George Howard professzor a Biblical Archeology Reviewban (1978. március) megjelent egyik cikkében határozott érveket hozott fel emellett a következtetés mellett. Említést tesz például "egy híres rabbinikus szakaszról (Talmud 13:5)", mely "az eretnek szövegrészek (nagyon valószínű, hogy a zsidó keresztények könyvei is ezek közé tartoztak) megsemmisítésének a problémáját fejtegeti." Mi volt a probléma? "Az eretnek szövegrészekben benne van az isteni név, és általános megsemmisítésükbe az isteni név megsemmisítése is beletartozna." Howard professzor ezt fűzte még hozzá: "A tetragramma eltávolítása valószínűleg más teológiai légkört teremtett, mint amilyen az első század újszövetségi időszakában uralkodott. A zsidók Istene, akit mindig gondosan megkülönböztettek az összes többitől azzal, hogy használták a héber nevét, a tetragramma elhagyásával veszített valamennyit a megkülönböztetettségéből."

Howard a talmudi szakasszal kapcsolatban is csak feltételezte, és nem állította, hogy zsidókeresztény iratokról van szó. Howard-nak ez az elmélete is megmaradt annak, ami volt: hipotézisnek. Howard ráadásul a Talmud-idézet címét legalábbis pontatlanul adta meg: "Talmud Shabbat 13,5" egyszerűen nem létezik. Ezra Bick izraeli Talmud-tudós szerint (2001-02-16 e-mail) a szöveg legvalószínűbb helye a Shabbat 116a, amely az Őrtorony november 1-i száma szerint (30-31. oldal) így hangzik:

"Az üres helyeket [gilyohnim] és a Minim Könyveit nem menthetjük ki a tűzből. Jose rabbi ezt mondta: Hétköznap ki kell vágni belőlük az Isteni Neveket, amelyeket tartalmaznak, ezeket el kell rejteni, és a maradékot el kell égetni. Tarfon rabbi ezt mondta: Temessem el a fiamat, ha nem égetem el azokat az Isteni Neveikkel együtt, ha a kezembe kerülnek" (Dr. H. Freedman fordításában)

A Társulat szerint a miním (eretnek) szó keresztényekre utal, de valójában három lehetőség között találgathatunk. A miním vagy eretnek zsidókra utal (Bick véleménye), vagy keresztényekre (a Társulat szerint) vagy olyan zsidózó keresztényekre, akiket a keresztény ősegyház is eretnekeknek tartott (pl. az ebioniták). Végül megjegyzendő, hogy a Társulat elhallgatta Howard legutolsó cikkbeli mondatát:

…Hogy mennyit veszített [ti. a Tetragrammaton a megkülönböztethetőségéből], az csak egy első századi Újszövetség felfedezésével válna ismertté, amelyben még megjelenik a héber YHWH név.

Tény azonban, hogy egyetlen ilyen töredék sem került elő, nemhogy egy egész Újszövetség!

Összefoglalás

Amint az eddigiekből kiderült, a Társulat indoklása nem más, mint bizonyítatlan feltevések egymásra épülő halmaza:

a Keresztény Görög Iratok ihletett írói a Héber Iratok idézésekor átvitték a Tetragrammatont a görög szövegbe;

az idézeteken kívül is legalább 155 esetben eredetileg a Tetragrammaton állt a szövegben;

Máté először héberül írta meg az evangéliumát;

Máté a héber evangéliumába átvette a Tetragrammatont, amikor a Héber Iratokból idézett;

a Talmud eretneknek minősített zsidó-keresztény iratokról szól;

a Talmud szerint a zsidók ilyen keresztény iratokat is megsemmisítettek;

a 2-3. századi pogány származású keresztények gyűlölték az isteni nevet;

a 2-3. századi keresztények a legalább 237 esetben küriosz-ra és theosz-ra cserélték ki a Tetragrammatont;

ennek a névirtásnak ugyan nem maradt semmilyen történelmi nyoma, de történelmi tény;

a Keresztény Görög Iratok eredeti szövege így nem maradt fenn sértetlenül;

a keresztények az utólagos szöveghamisítás miatt keverik össze Jézust Jehovával.

Mindez több kérdést is felvet. Minek van nagyobb tekintélye a Társulat számára: a történelmileg igazolt tényeknek vagy tizenegy bizonyítatlan feltevésnek? Miért nem képes a Társulat szembesülni a tényekkel: valóságos tárgyi bizonyítékai miatt vagy a teológiai elfogultsága miatt? Nem megtévesztő dolog tényként bemutatni és kezelni ennyi feltételezést? Nem megtévesztő "Görög Iratoknak" nevezni egy olyan magyar fordítást, amely fontos pontokon egyáltalán nem tükrözi az eredeti görög szöveg tartalmát?

Jehova tanúi gyakran idézik BeDuhn professzort, hogy ezzel alátámasszák a hamis fordításuk hitelességét. Beduhn egyébként ószövetség kutató, és az ÚVF ószövetségi részeire mondta ezt, amit ha feltűnt nem is nagyon szokta bírálni.

A fő gond az újszövetségi résszel van, és ez alól nem mentesít egy az általánosságban beszélő Beduhn idézet az őrtoronyból.

Igaz volna, és mégsem az. A szövegkörnyezetéből kiragadva idézi Mr. BeDuhn megállapításait, és csak azokat a részeket említve, amelyek az Őrtorony, "Újvilág" fordítású Bibliafordításának pozitívumával foglalkozik. Mr. BeDuhn döntően a Héber Iratokat azaz "Ószövetséget" említi jó fordításként, míg a hamisítások az Újszövetség versidézeteiben, és azok mások számára tanított helytelen értelmezésében vannak.

Egy "szakértővel" szemben álljon itt számos nálánál sokkal nagyobb tudós és teológus ellenvéleménye:

- H. H. Rowley professzor

- Julius M. Mantey professzor

- Bruce M. Metzger a Princeton Egyetem professzora

és végül, mondjuk Edmund C. Gruss a Los Angeles-i Baptista Teológiai Főiskola hitvédelem és történelem professzora

Gruss professzor pl. így foglalja össze az Őrtorony fordítású biblia (UVF) jellemzőit:

...habár látszólag tudományos, sok esetben ennek éppen az ellenkezője igaz. A célja az, hogy a Jehova Tanúi hibáit belevigye Isten Igéjébe. Ez a fordítás nem bír tekintéllyel, hacsak nem a szerzők és hűséges követőik számára. El kell vetnünk, mint Isten Igéjének elferdítését."

A "New World Translation, az Őrtorony Szervezet egy olyan saját bibliafordítása, amely a többi felekezet tanításával szöges ellentétben áll, és egyetlen más felekezet sem használja a sok száz ferdítés miatt, amivel a Teremtő Isten valódi mondanivalóját teljesen eltorzítja. A saját tagsága számára a más fordításokat nem ajánlja, sőt nyíltan-burkoltan tiltja.

Csak egy példát emelnék ki: Filippiekhez írt levél, 2. fejezet 6. vers

A JT. „Új Világ” fordítása szerint: „ Aki, noha Isten formájában létezett, nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen”

Ez a fordítás a Pál által használt nyelvezetet összhangba kényszeríti ennek a felekezetnek az unitarizmusával, azzal a nézettel, hogy Jézus nem volt egyenlő Istennel, és elutasította, hogy egyenlővé tegyék vele.

Nézzük a több felekezet által elfogadott Ökumenikus fordítást: „Mert ő Isten formájában lévén, nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel.”

J. H. Thayer neves tudós „Újszövetségi görög szómagyarázata” a következőképpen fogalmazza meg: „Istennel való egyenlőségét mégsem tekintette zsákmánynak…” (Azaz más szavakkal, nem ragaszkodott hozzá mindenáron)

Arthur S. Way, a görög és latin nyelvű klasszikusok képzett és nagy tudású fordítója igen hasonló nyelvezettel fordítja a Fil. 2:6-ot: „… mert Ő még amikor Isten formájában létezett, akkor sem ragaszkodott önző módon ahhoz a kiváltságához, hogy egyenlő Istennel…”

J. B. Phillips körülíró fordítása is egybecseng Way fordításával: „… mert Ő, aki természeténél fogva mindig is Isten volt, nem ragaszkodott előjogaihoz, amelyek Istennel való egyenlősége folytán megillették, hanem megfosztotta ezektől magát, saját döntése alapján szolgai természetet öltött magára és halandó emberként megszületett”

Tehát látható, hogy az „Új Világ” fordítású Biblia kivételével az összes többi egybehangzóan, egyértelműen, helyesen közli a Teremtő Isten mondanivalóját.

Az említett fordítás annyira hemzseg a ferdítésektől, hogy a Magyar Biblia Tanács a következő állásfoglalást adta ki vele kapcsolatban:

„A Magyar Bibliatársulat Alapítvány Kuratóriuma 2001. január 19-i ülésén foglalkozott a fent nevezett kiadvánnyal, amely a Biblia Jehova Tanúi által készített kiadása. Ez a magyar nyelvű változat az 1950-es „New Wold Translation” angol nyelvű kiadásának a fordítása.

A Magyar Bibliatársulat az általa képviselt tizenkét tagegyház és a megfigyelő státusú intézmények nevében felelősséget érez a Biblia magyar nyelvű fordítása iránt, ezért ettől a bibliatudomány és a bibliafordítás nemzetközi, valamint hazai szinten elért eredményeit semmibe vevő fordítástól – amely Jehova Tanúi tanítását hivatott megalapozni – elhatárolja magát, és felhívja tagegyházai figyelmét arra, hogy terjesztését ne támogassák”

A válasz megírásának időpontja: 01-12 07:16 figyelmébe!

Jason David BeDuhn valláskutató az egész Bibliát vizsgálta és összehasonlított 9 bibliafordítást. Az ő munkájából pont a görög iratokat emelte ki a társulat!

(Az Új világ fordítás mellett még ezeket a fordításokat vizsgálta meg: The Amplified New Testament, The Living Bible, The New American Bible With Revised New Testament, New American Standard Bible, The Holy Bible—New International Version, The New Revised Standard Version, The Bible in Today’s English Version, King James Version.)

Néhány nyelvész megvizsgált modern bibliafordításokat, így az Új világ fordítást is, hogy vannak-e bennük pontatlanságok és elfogultságtól vezérelt torzítások. Az egyik ilyen tudós Jason David BeDuhn valláskutató, az Észak-arizonai Egyetem (USA) docense. „A legolvasottabb angolszász Bibliák” közül megvizsgált kilencet, majd 2003-ban kiadta az erről szóló 200 oldalas tanulmányát. Számos vitatott részletet vizsgált, mivel ezek jelentésén „a legvalószínűbb, hogy változtattak elfogultságból”. Mindegyik angol kiadásból a vizsgált részleteket összehasonlította a görög szöveggel, és kereste, hol torzult a jelentés az elfogultság miatt. Mire jutott a vizsgálódása során?

BeDuhn elmondja, hogy a nagyközönség és sok bibliatudós feltételezése szerint az Új világ fordításban (ÚV) fellelhető eltérések a fordítók vallásos elfogultságának tudhatók be. Azonban rámutat: „A különbségek túlnyomó többsége abból adódik, hogy az ÚV pontosabb, mivel szó szerinti fordítás, és óvatosan bánik a kifejezésekkel.” Bár BeDuhn nem ért egyet az Új világ fordítás egyes megoldásaival, elmondja, hogy „az általa vizsgált fordítások közül ez a legpontosabb”. „Rendkívül jó” fordításnak nevezi.

Dr. Benjamin Kedar, a héber nyelv izraeli tudósa 1989-ben hasonló kijelentést tett az Új világ fordításról: „Ez a munka azt az őszinte törekvést tükrözi, hogy a szövegből a lehető legpontosabb megértést nyerjük . . . Az Új világ fordításban soha nem fedeztem fel semmilyen elfogult szándékot arra, hogy a szövegbe olyasmit olvassanak bele, amit az nem tartalmaz.”

A héber részt persze nem szokták bírálni, mert "nagyon pontos" - mondják a tudósok általában és ezért békén is hagyják.

De nem tartod furcsának és hatalmas ellentmondásnak, hogy van egy nagy méretű Ószövetségi rész, mely pontosnak van elkönyvelve, de a sokkal kisebb Újszövetség viszont "tele van jelentős hibákkal"?! Vajon egyes kutatók miért pont a vitás tantételek kapcsán jelentkező eltérések miatt kritizálják a Keresztény Görög Iratokat?

Ezek a háromság, pokoltűz, és a lélek halhatatlansága nem Bibliai tanai.

Jehova Tanúi egyháza nem titkoltan szembemegy ezzel a magát kereszténynek valló világgal és az általuk széles körben elfogadott tanaikkal. És a bírálgatások ezekkel a tanokkal kapcsolatosak nagyobbrészt. Nem lehet csodálkozni azon, hogy azok a tudósok, akik hiszik ezeket a tanokat, mindenáron megvédenék őket.

„Ez az Újszövetség legjobb rendelkezésre álló sorközi fordítása”

ÍGY jellemezte dr. Jason BeDuhn a The Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scriptures című kiadványt. Így magyarázza:

„Épp most fejeztem be egy tanfolyam vezetését az Indiana Egyetem valláskutatással foglalkozó tanszékén, Bloomingtonban [USA] . . . Ez főként az evangéliumokra alapozott tanfolyam volt. A The Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scriptures példányai által segítséget kaptunk Önöktől; ezeket tanulóim az osztály egyik tankönyveként használták. Ezek a kis könyvek felbecsülhetetlen értéket jelentettek a tanfolyam számára, és igen népszerűek voltak a tanulóim között.”

Miért használja dr. BeDuhn a Kingdom Interlinear fordítást az egyetemi tanfolyamain? Így felel: „Egyszerűen azért, mert ez az Újszövetség legjobb rendelkezésre álló sorközi fordítása. Képzett bibliatudós vagyok, jól ismerem azokat a szövegeket és eszközöket, melyeket a mai bibliatanulmányokhoz használnak, és mellesleg nem vagyok Jehova Tanúja. De megismerem a minőségi kiadványt, ha látok egyet; az Önök »Új Világ Bibliafordító Bizottsága« kiváló munkát végzett. Az Önök sorközi angol fordítása rendkívül pontos és következetes, ami arra kényszeríti az olvasót, hogy elfogadja a nyelvi, kulturális és fogalmi szakadékokat a görög nyelvű világ és a miénk között. Az Önök által készített »New World Translation« kiváló minőségű szó szerinti fordítás, amely mellőzi a hagyományos magyarázatokat, és hű marad a göröghöz. Sok tekintetben kiválóbb a legsikeresebb ma használatos fordításoknál.”

A The Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scriptures Jehova Tanúi által került kiadásra, hogy segítsen megismerni a Biblia eredeti görög szövegét azoknak, akik szeretik Isten Szavát. A The New Testament in the Original Greek a lap bal oldalán található. (Szerkesztette B. F. Westcott és F. J. A. Hort.) Egy betű szerinti szóról szóra készített angol fordítás található a görög szöveg sorai alatt. A keskeny jobb oldali oszlopban a New World Translation of the Holy Scriptures olvasható, ami lehetővé teszi a sorközi fordítás összevetését a Biblia modern angol fordításával.

Az „Új Világ fordítás” — Tudományos és hamisítatlan?

„TELE van hamisítással!” Ezt mondták a XVI. században Luther Márton bibliafordításáról az ellenfelei. Azt hitték, be tudják bizonyítani, hogy a Luther Biblia bizonyíthatóan „1400 eretnek tévedést és hazugságot” tartalmaz. Ma Luther Bibliájára úgy tekintenek, mint korszakalkotó fordításra. A Translating the Bible című könyv egyenesen „egy géniusz művének” nevezi.

Ebben a mi XX. századunkban az Új Világ fordítás-t szintén hamisítással vádolták. Vajon miért? Mert eltér sok vers hagyományos tolmácsolásától, valamint kihangsúlyozza Isten nevének, a Jehova névnek a használatát. Ezekben a dolgokban tehát eltér a megszokottól. Akkor ez hamisítást jelent? Korántsem. Aprólékos gondossággal és a részleteket is figyelembe véve készült ez a fordítás, s ami a szokásostól eltérőnek tűnhet, azt az őszinte erőfeszítést tükrözi vissza, hogy az eredeti nyelvek szavainak és kifejezéseinek árnyalatait is gondosan feltüntesse. C. Houtman teológus megmagyarázza, mi az oka annak, hogy az Új Világ fordítás nem ragaszkodik a hagyományos felfogáshoz: „Elvetette az eredeti szövegben használt lényeges kifejezések különböző hagyományos fordításait, nyilvánvalóan azért, hogy a lehető legjobb megértést szolgálja.” Most pedig figyeljünk meg néhány példát erre vonatkozóan.

Eltérő, de nem téves

Először is az eredeti bibliai nyelvekben szereplő, rokonértelmű szavakat más-más angol szóval fordítottuk, ahol ez lehetséges volt, s ily módon hívtuk fel a bibliatanulmányozó figyelmét a valószínűleg eltérő jelentésbeli árnyalatokra. Ezek szerint a syn·te′lei·a szót „befejezés” szóval, és a te′los szót „vég” szóval fordítottuk, noha sok egyéb változat mindkét szót a „vég” szóval fordítja (Máté 24:3, 13). A ko′smos szót „világ”-nak, az ai·on′-t a „dolgok rendszere” és az oi·kou·me′ne szót a „lakott föld” szóval adtuk vissza. Továbbá sok bibliafordítás csupán a „világ” szót használja akár a két, akár mind a három görög szó kifejezésére, noha ténylegesen különbség van közöttük (Máté 13:38, 39; 24:14).

Az Új Világ fordítás hasonló módon gondosan különbséget tesz a gno′sis („ismeret”) és az e·pi′gno·sis (fordítása „pontos ismeret”) szavak között, amely különbséget sokan mások figyelmen kívül hagynak (Filippi 1:9; 3:8). Megkülönbözteti a ta′phos („sír”, egy egyén számára szolgáló temetkezési hely), a mne′ma („sírbolt”), a mne·mei′on („emléksír”) és a hai′des („hadesz”, amely a Bibliában a halott emberiség közös sírjára utal) szavakat (Máté 27:60, 61; János 5:28; Cselekedetek 2:29, 31). Számos bibliafordítás megkülönbözteti a ta′phos és mne·mei′on szót a Máté 23:29-ben, más szövegekben azonban nem különbözteti meg ezeket a szavakat következetesen. (Lásd Máté 27:60, 61, New International Version.)

Az igeidők fordítását gondosan és pontosan végeztük. Például a Revised Standard Version-ben az 1János 2:1 így hangzik: „Ha valaki bűnt követ el, van közbenjárónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igazságos.” Röviddel ezután, ugyanez a fordítás az 1János 3:6-ot a következőképpen adja vissza: „Aki őbenne marad [mármint Jézusban], egy sem vétkezik.” Ha Jézus követői közül senki sem vétkezik, egyáltalán miként lehet az 1János 2:1-et alkalmazni?

Az Új Világ fordítás megoldja ezt a látszólagos ellentmondást. Az 1János 2:1 ezt mondja: „Azért írom nektek ezeket, hogy ne kövessetek el bűnt. És ha valaki mégis bűnt követ el, van segítőnk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igazságos.” János ebben a versben az elbeszélő múltat (aorisztoszt) használta egyetlen bűn elkövetésére mutatva, olyan fajta dologra, amelyet időről időre mindannyian elkövetünk, mert tökéletlenek vagyunk. Az 1János 3:6 azonban ezt írja: „Aki egységben marad vele, nem gyakorol bűnt, aki bűnt gyakorol, nem látta és nem ismeri őt.” János itt a jelen időt használta, hogy rámutasson: folyamatos, megrögzött bűn elkövetéséről van szó, ami érvénytelenné tenné bárkinek azt az állítását, hogy keresztény.

Pontosság és érthetőség

Vegyük például a Róma 13:1-ben található szövegrészt, ahol is Pál apostol arra intette a keresztényeket, hogy ’rendeljék alá magukat a felsőbb hatalmaknak’, vagyis a világi kormányzatoknak. Sok fordító úgy folytatja, hogy az ilyen kormányzatokat „Isten rendelte” vagy „Isten rendelte el” (K. f.; Csia fordítás). Egyes uralkodók az ilyen fordításokat használták fel zsarnokságuk igazolására. Az Új világ fordítás ellenben a rá jellemző szószerintiséggel és pontossággal így adja vissza ezt a verset: „a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában.” Láthatjuk hát, hogy bár Isten nem választja ki személyesen a világi uralkodókat, megengedi az ilyen embereknek, hogy elfoglalják állásukat, amelyben viszonylagos hatalmuk van egymáshoz képest, de amely mindenkor alá van rendelve őneki.

Az Új világ fordítás a görög igék árnyalatnyi különbségeit is igyekszik visszaadni. Sok mai nyelvben az igék aszerint kapják ragjukat, hogy milyen igeidőt kell kifejezniük, tehát múlt, jelen vagy jövő időt. A görögben az igék azt is kifejezik, hogy milyenfajta cselekvésről van szó: pillanatnyiról, befejezettről vagy folyamatosról. Figyeljük meg Jézusnak a Máté 6:33-ban olvasható szavait. A „keres” ige görög megfelelője a folyamatos cselekvés gondolatát közvetíti. Jézus szavai így teljes erejükben domborodnak ki a következő fordításban: „Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként.” Ugyanígy a Máté 7:7 fordítása a következőképpen hangzik: „ Állandóan kérjetek, és adnak nektek; állandóan keressetek, és találtok; állandóan zörgessetek, és megnyittatik nektek.” (Lásd még: Róma 1:32; 6:2; Galácia 5:15.)

Az Új világ fordítás rendkívül nagy gonddal igyekszik következetesen és egyformán fordítani a kulcskifejezéseket. Például a görög pszü·khé′ szót minden helyen „léleknek” fordítja. Ennek köszönhetően az olvasó hamar felismerheti, hogy ellentétben a vallásos elképzelésekkel, a lélek nem halhatatlan. Elpusztulhat, meghalhat (Máté 2:20; Márk 3:4; Lukács 6:9; 17:33).