Hit Gyülekezeteseket kérdezem elsősorban. Miként fogadják el a zsidók Jézust?

Szia!

Hit gyülis vagyok, megpróbálok válaszolni:

Nem csak mi hirdetjük, hogy Jézus visszajövetelekor el fogják őt fogadni a zsidók, hanem minden keresztény felekezet. Benne van a Bibliában. Nem vagyok teológus, nem tudom a részleteket, de biztos vagyok benne, hogy Péter - aki adventista - is fog erre a kérdésre válaszolni, és ő jobban tudja, hol. :) (Bocs, nem tudom az egészet kívülről.)

Ez a Szentháromság dolog számomra is kicsit kusza, az Újszövetségben van benne: "Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy." (1Ján5:7), az Ószövetségben nincs. Ezzel nem mond ellent a Tórának (ami ugyebár Mózes öt könyve, és minden keresztény felekezet elfogadja), hanem kiegészíti. Annyi igaz, hogy a keresztényekre nem vonatkoznak a mózesi törvények, azt nem tudom, hogy a Jézus-hívő zsidók ma hogy állnak ezzel, azt meg pláne nem, hogy mi lesz, ha egész Izrael megtér. Gyanítom, hogy akkor ezek a dolgok el lesznek törölve, de ez csak privát vélemény (kegyelemből igazulunk meg, nem cselekedetekből).

Üdv!

A napokban egy másik kérdésnél pont erre a kérdésre adtam egy hosszú választ, most onnan csak bemásolom. A lényeg, bibliai magyarázat, illetve Isten terve a Biblia alapján benne van.

"Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegyen.

És így az egész Izráel megtartatik, amint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:

És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.

Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.

Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása." (Róma 11:25-29)

Tehát ez a bizonyos megkeményedés - aminek keretében a zsidók nem fogadják el Jézust Messiásnak, hanem egyénileg nagyon sokan elkárhoznak - ideiglenes, és addig tart, mig a pogányok (ethnón), tehát nemzetek, népek teljessége bemegy az örök életbe. Ezzel azt mondja az apostol, hogy Istennél van egy rendelt szám, amit nem közölt természetesen, egy olyan szám, ami a nemzetekből - tehát a nem-zsidó emberek közül - a megtértek számára vonatkozik. Ha ez a szám betelik, tehát kellő "mennyiségű" nem-zsidó megtér, akkor a zsidók feloldatnak a megkeményedés alól.

"És így az egész Izráel megtartatik."

Mit jelent ez? Azt jelenti - és a Hit Gyülekezete soha nem is állitott mást -, hogy Izrael, mint nemzet, az egyetlen olyan választott nép és nemzet a Földön, akinek nem csak egyénileg van lehetősége üdvözülni, hanem a korszak végén az egész nemzet megtartatik - azaz az akkor élő Izrael maradéka -, mert mint nemzet egységesen el fogják fogadni a názáreti Jézust Messiásuknak.

Még mielőtt azt mondanád, hogy az újszövetség, illetve a Jézussal elkövetett gaztettük, amikor megölték a názáretit, eltörölte az erre vonatkozó próféciákat, felhivom a figyelmed, hogy ez nem igaz, mert azt mondja itt Pál apostol, hogy "megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása." Tehát Isten egyszer elhivta, hivatást adott Izraelnek, hogy ők legyenek Isten népe, és az apostol szerint ez a hivatás Isten részéről megbánhatatlan.

Ugyanezt támasztja alá az a mondata, mi szerint "Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért."

Kikért ellenségek az evangéliumra nézve? Miértünk, tehát a nemzetekért, a nem-zsidó emberekért (ethnón).

A kiválasztottságra nézve viszont az apostol szerint szerelmetesek, azaz eredeti görög szövegben kedveltek, szeretettek, drágák, kedvesek, elfogadottak az atyákért (patéras), tehát a pátriárkákért: nyilván Ábrahám, Izsák, Jákób, és Izrael többi ősatyja miatt.

Amikor tehát a "a pogányok teljessége bemegyen", akkor Izrael fel lesz oldva a megkeményedés alól, hiszen a megkeményedés csak részben történt "AMEDDIG a pogányok teljessége bemegyen." Nyilván ha ez megtörténik, akkor a megkeményedés is eltűnik, és keményből puhák lesznek, tehát elfogadják Jézust Messiásnak nem csupán egyénileg, hanem mint nemzet, nép.

Erre vonatkozik a Zakariás 12:9-14:

"És azon a napon lesz, hogy kész leszek elveszteni minden pogányt, akik Jeruzsálemre támadnak;

A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, akit átszegeztek, és siratják őt, amint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, amint keseregnek az elsőszülött után.

Azon a napon nagy siralom lesz Jeruzsálemben, amilyen volt a hadadrimmoni siralom a Megiddo völgyében.

És sír a föld: nemzetségek és nemzetségek külön; külön a Dávid házának nemzetsége, feleségeik is külön; külön a Nátán házának nemzetsége, és feleségeik is külön;

Külön a Lévi házának nemzetsége, és feleségeik is külön; külön a Sémei nemzetsége, feleségeik is külön.

A többi nemzetségek mind; nemzetségek és nemzetségek külön, feleségeik is külön."

Kikre önti ki Isten a kegyelem és a könyörületesség szellemét? Izraelre, az összes nemzetségre.

Kire néznek sirva? Akit általszegeztek, tehát a názáreti Jézus Krisztusra.

Mit jelent, hogy nézik őt, és sir az egész Izrael? Azt, hogy felismerik benne a Messiást, elfogadják Őt, és bűnbánatot tanúsitanak.

2 fejezettel arrébb, a Zakariás 14 pedig folytatja:

"Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból.

Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a népek ellen, amint harcolt vala ama napon, a harcnak napján.

És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugot felé, igen nagy völgygyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad.

És az én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok, amint futottatok a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljő az Úr, az én Istenem, és minden szent vele."

Mikor történik meg ez? Mikor jön el az Úr, tehát a názáreti Jézus Krisztus, mikor veti a lábát az Olajfák hegyére, és mikor fog kettéválni a talpa alatt? Amikor - az előző ige alapján - Izrael sir, megbánja a názáretivel véghezvitt cselekedeteit, és egységesen, Izrael minden nemzedéke bűnbánatot tanúsit, és abban a pillanatban megjelenik a Messiás, az Olajfák hegyére veti a lábait, a népe pedig néz rá, arra, akit átszegeztek.

Ezzel szemben a pogányokról, azaz nemzetekről, nem-zsidókról mit mond? "Azon a napon lesz, hogy kész leszek elveszteni minden pogányt, akik Jeruzsálemre támadnak."

Aztán később: "És lészen, hogy akik megmaradnak mindama népek közül, amelyek Jeruzsálem ellen jőnek: esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét."

Ezek az igék alapján mertük eddig, és merjük továbbra is állitani, hogy mig a nemzetek Izrael ellen és Jeruzsálem ellen fognak támadni, addig Izrael nemzeti szinten meg fog térni, és az egyetlen nép lesz a világon, akik közül mindenki, aki akkor él, egységesen, egyszerre meg fog térni, ezért az Úr személyesen fogja őket megvédelmezni.

Olvasd el a Zakariás 14 további verseit: ha megfigyeled, az egy új korszakra vonatkozik, amikor esztendőről-esztendőre feljárnak majd a nemzetek Jeruzsálembe, maga az Úr fog uralkodni Jeruzsálemben, és az egész világon a természet ellátása (eső például) attól fog függni, hogy a nemzetek feljöttek-e hódolni a Seregek Urának Jeruzsálembe, vagy nem.

Mikor lesz ez? A Messiás 1000 évig tartó földi uralma alatt, ami mikor veszi kezdetét? Amikor a zsidó nép egységesen megtér és elfogadja Jézust Messiásuknak.

Bocs a hosszú terjedelemért, de a lényeget nem lehet rövidebben elmagyarázni. A Hit Gyülekezete, Németh Sándor ezért tulajdonit Izraelnek nagy jelentőséget azon túl, hogy a gyökerünk is, tehát a kereszténység gyökere is zsidó eredetű, és a Szentírástól kezdve a Messiásig mindent a zsidó népnek köszönhetünk.

További jó igetanulmányozást kivánok!

God bless!

"Ha a zsidók istenképe ilyen(fent), és ezt a Tórából veszik, akkor miért állítják a keresztények, hogy a Tórában is benne van, hogy Isten három személyű, és hogy testben is megjelenik???"

Nos nyilván több ige van a Tórában, ami alátámasztja a Szentháromságot, én csupán néhányat szeretnék kiemelni belőle.

Az első hely, ahol találkozhatunk a többszemélyű egy Istennel már rögtön az I. Mózes 1:2:

"... és az Isten Lelke (Rúach=szellem) lebeg vala a vizek felett."

Teljesen logikus, hogy ha Isten és Isten Szelleme nem lenne két különálló személy, akkor nem emelné ki itt mégis, hogy Isten Szelleme lebegett a vizek felett.

A következő ige szintén a teremtéshez kötődik:

"És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra." (I. Mózes 1:26)

Ha Isten nem több személyből állna, akkor teljesen abszurd kijelentés lenne: mondja Isten - teremtsünk. Egy személy és mégis többesszámban beszél önmagáról. Ennek az az oka, hogy az ó- és újszövetségi istenkép, miszerint Isten 3 személyből áll, de mégis 1, nem áll szemben egymással.

Már rögtön ezt a két igét nem lehet másképp megmagyarázni ésszerűen, csak a Szentháromsággal.

Az, hogy Isten képes testben is megjelenni, olvasható az I. Mózes 18-ban, amikor Ábrahámhoz 3 férfi jön, mindhárom férfi angyal - nem a hagyományos vallási értelemben vett angyalra kell gondolni, az angyal ugyanis egyszerűen küldöttet, követet jelent -, de kiderül, hogy egyikőjük az Úr. A történet jelen szempontból lényegtelen, egy biztos: ezek a férfiak teljesen emberszerűen néztek ki, húsvér testben voltak, Ábrahám megmosta a lábukat, sőt, még együtt is étkezett velük, de valójában mindhárman mennyei lények voltak, és mivel egyikőjük az Úr volt, feltételezhető, hogy ez a Messiás, Krisztus, azaz a későbbi Jézus volt.

Egyébként a teljes ószövetség külön bontja Istent Isten Szellemétől, tehát például nem mondja, hogy valakire rászáll Isten, hanem rászáll Isten Szelleme (pl. I. Sámuel 10:6), tehát látszik, hogy a teljes ószövetség külön személyként kezeli Istent és Isten Szellemét.

Az egyik legklasszikusabb ige pedig, ahol külön személyként kezeli a Messiást, azaz Isten fiát Istentől, az a Példabeszédek 8-ban olvasható, amikor a Messiás teremtés előtti születéséről beszél maga a Messiás egyes szám első személyben.

Az egész ószövetséget viszont ha nyitott szemmel olvasod, akkor számos helyen meg lehet állapitani, hogy Isten, Isten fia és Isten Szelleme különálló személyek, de mégis egylényegűek, egyek.

Egy szintén klasszikus ige ehhez, amivel párhuzamba kell vonnunk János apostol kijelentését: amikor például Mózesnek csipkebokorban jelent meg az Úr, vagy amikor leszállt a Sinai-hegyre, nyilván Mózes is és a nép is látta a tüzes jelenséget, sőt, Mózes láthatta hátulról az Urat. János apostol mégis azt állitja, hogy az Istent soha senki nem látta.

Hogy van ez akkor? Ellentmondás van a két kijelentés között? Nem! Mindkettő megállja a helyét, ugyanis többek között Izrael népe és Mózes látták az Urat, látták Istent, de nyilvánvalóan ez nem az Atya Isten volt, hanem a Fiú, tehát a Messiás. Az Atyát valóban soha senki nem látta, de a Fiút, aki szintén egylényegű az Atyával, látta többek között Mózes és Izrael népe is. Ezért szerintem - és bibliakutatók is megegyeznek ebben - a Sinai-hegyre például nem az Atya szállt le, hanem a Fiú, a Messiás, akiről a Példabeszédek 8. rész is beszél, és aki Ábrahámnak húsvér emberi testben jelent meg.

További jó igetanulmányozást!

Üdv, egy Hites

"Miként fogadják el a zsidók Jézust?"

A kérdés nem ez volt? Erre válaszoltam...

A második válaszomban pedig a második kérdésedre. Szerintem egyértelmű...

Nem igazán értem mire megy ki a játék. Talán arra, hogy okot akarsz találni a zsidók ellen? Ha nem erről van szó akkor elnézésed kérem...

A zsidósággal kapcsolatosan az a helyzet, hogy bár Isten nekik jelentette ki magát először, a bűnös természet miatt mégsem voltak képesek a helyes istenképet megőrizni és Istennel tartósan megőrizni a szövetséget. Ha az ószövetségi történeteket, prófétai könyveket olvasod akkor láthatod, hogy mig Isten a népe bűnei ellenére hű maradt a népéhez, a népe ezzel szemben állandóan eltávolodott Istentől, rendszeresen céltévesztett állapotba kerültek.

Nagyon jól mutatja be ennek egy töredékét többek között a Bírák könyve, ahol néhány év, évtized leforgása alatt Izrael hullámvölgyben volt: hol Istennel jártak, hol pedig eltávolodtak Istentől és helytelen Istenképet alakitottak ki.

De ne menjünk annyira távol a Tórától: ha a II. Mózes 32. részt elolvasod, már ott is láthatod, amikor a nép aranyborjút csinált, nagyon tévesen ezt kezdték el hangoztatni: "csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, akik kihoztak téged Égyiptom földéről." Tehát az istenképük, istenértelmezésük a nagy exodust követően szinte azonnal torzult.

De ugyanigy más esetekben is például azzal magyarázták a sikertelenségüket, hogy elhagyták az idegen isteneket. Holott Isten megmondta, hogy nem az a baj, hogy nem áldoztok az idegen isteneknek, hanem az, hogy épp nekik áldoztok, az élő Istennek pedig nem.

Mindez a bűnös természet miatt volt, ami miatt szükség van minden embernek megváltóra.

Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor el lehet mondani, hogy a zsidók istenértelmezése a történelem során folyamatosan tévúton haladt és rossz mederben folyt.

Már Jézus korára kialakult egy olyan speciális vallási rendszer a zsidók közt, ami eltért az eredeti istentiszteleti rendtartástól, és - ahogy Jézus is utalt rá - saját emberi rendelésekkel irták felül Isten beszédét. Azóta 2000 év telt el, és a zsidók hagyományai, vallási rendszerei csak még inkább felülirták Isten beszédét, ilyen módon az istenértelmezésük, és különösen a zsidó vallás istenértelmezése, a talmud istenértelmezése helytelen, réges-rég cél tévesztett állapotba került.

Ennek az is az oka, hogy Jézus szavai alapján Ő az egyetlen út, ami Istenhez vezet, és mivel a zsidók jelenleg nem fogadják el Jézust Messiásnak, ezért Istentől is el vannak választva: hűtlenek az élő Isten felé, tévedésben élnek - mindazáltal Isten továbbra is hűséges hozzájuk az igéreteiért és az atyákért.

Az egész Tóra, az összes ószövetségi messiási prófécia a názáreti Jézus Krisztusban teljesedett be. A zsidók ezt nem ismerték fel, ezért várják továbbra is a Messiást, illetve egy olyan "új" személyt, aki eljön és benne beteljesednek a messiási próféciák, és maga a Tóra.

Később viszont fel fogják ismerni, hogy valóban a Messiás eljött már a názáreti Jézus Krisztus személyében, és valóban ők tévedtek. Erről szól a Zakariás 12. és 14. fejezet többek között.

Innentől kezdve azt hiszem a válasz egyértelmű. A zsidóság egy hatalmas tévedésben van, hisz ha az újszövetséget és az ószövetséget egymással párhuzamba állitod, akkor láthatod, hogy valóban a názáreti Jézusban teljesedtek be az ószövetségi irások, amiket előre kimondtak a próféták. A zsidók ezt csupán azért nem ismerik fel, hogy nekünk, nemzetekből valóknak legyen lehetőségünk, időnk megtérni. Erre adott Isten 2000 évet, ami a nemzetek evangelizálásáról szól.

Egyébként ez nem a Hit Gyülekezete és a zsidóság kálváriájáról szól, hanem valójában a kereszténység és a zsidóság közti ellentétről és párhuzamról. Mindezek ellenére a keresztényeknek kötelességük lenne szeretni a zsidókat, és az, hogy némely keresztény irányzatra jellemző a zsidóellenesség, az a keresztényi mivoltukat kérdőjelezi meg.

Annyit kell megérteni, amit Péter apostol mond: "A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává."

A kereszténység és a zsidóság kálváriája erről szól: a názáreti Jézus Krisztus az az alapkő és központi elem, amit a világ épitői, de a zsidóság is megvetett, megütköztek benne, holott a názáreti Jézus Krisztus a világmindenség középpontja, főszereplője és alapja. Épp ezért a főszereplő igazából nem a kereszténység vagy a zsidóság, hanem a názáreti Jézus Krisztus, aki előtt mind keresztény, mind zsidó, mind egyéb személy térde meg fog hajolni.