Mit gondoltok erről a szövegrészletről? (sajnos sokaknak hosszú lesz a szöveg, de tényleg érdemes belekapni)

És ezzel most mit akarsz közölni? Hogy minden vallásos ember temporális epilepsziában szenved?

Néhány észrevétel: " A kulturális hatások következménye, hogy egyesek Mohameddel, mások Jézussal, megint mások ufólényekkel lépnek kapcsolatba eksztatikus élményeik során."

És mi van azzal a hinduval, aki Jézussal találkozik? Egyébként a spirituális élmények ritkán kötődnek egy személyhez (Jézus, Mohamed, Buddha).

"Az "istenélmény" generálása a következő elv alapján történik: az énérzés, vagyis hogy én én vagyok, hogy kezemet-lábamat magaménak érzem, hogy gondolataimat sajátomként élem meg"

Ez nem az istenélmény. ez az emberi öntudat.

És még egy. A tudomány egyik hibája (nem vagyok tudományellenes) hogy míg leír folyamatokat, azt hiszi, nincs mögöttük más. Tudományosan le lehet írni hogy "működik" egy hangszer, azt, hogy az ujjainkat milyen egymásutánban kell a billentyűkre rakni egy Mozart szimfónia "eléréséhez." De ettől még senki sem lesz Mozart. Mindennek van egy működése, de attól a működés még nem egyenlő a lényeggel.

Az emberi agy természetesen rezonál Istenre. és ha az emberi agy ennek megfelelő részét stimuláljuk, isten élményhez HASONLÓ élmény valóban megtörténhet. A különbség csak az hogy egy életen át tartó pozitív hatást én nem neveznék agyi rendellenességnek. Akkor ott nem stimmel valami, ahol nincsen isten élmény.....

Meg aztán egy hívőnek nem feltétlenül valamiféle spirituális (isten?)élményben kell részesülnie ahhoz, hogy Istenhívő legyen. Tudom, hogy sokan érzékenyek az ilyen jellegű "élményekre", de a Biblia nem igazán erről beszél. Az ilyen felfokozott érzelmi hatások (bármilyen forrásból valónak is hiszik őket azok, akik tapasztalták), könnyen a hívő hiszékenységére építenek.

A józan racionalitás és az észérvek alapján kell gyakorolni azt a hitet, melyet a Biblia ír.

Van egy könyv erről: Szendi Gábor: Isten az agyban

Jól kitárgyalja benne ezt. Bár Szendit egy ismerősöm ismeri még az egyetemről és hát szcientológus hirében áll... de a könyvet ajánlom esti olvasmány gyanánt, mert érdekes. Még ha nem is gondolom ezeket a dolgokat így. A könyvben szépen végigvesz jópár embert (pl. Pál apostolt, aki valóban epilepsziában szenvedett és Szent Johannát is).

Én magam egyébként epilepsziás vagyok 16 éves korom óta. Ezért azt gondolom, hogy talán más szemmel tudtam végigolvasni azt a könyvet és ezt is, mint egy átlag ember.

Maga az agy sok dologért felelős, ezt mindenki tudja. Lehet kísérletezgetni vele, sok részéről tudjuk, hogy mi mit vált ki. Vannak érzékcsalódások, melyeket okozhatnak drogok. Bizonyos érzékcsalódásokat, hallucinációkat biztos vagyok benne, hogy amennyiben az epilepszia ki tud váltani, úgy elektronikusan is lehet gerjeszteni az agyban.

Sok dolgot meg lehet tenni az agyban, de ne keverjük a szezont a fazonnal. Az "istenélményt" (ezt most lehet, hogy csak az érti,aki gyakorló hívő) nem lehet mesterségesen gerjeszteni. Lehet,hogy hasonlót lehet produkálni, de az nem Isten. És ezzel nem mondok ellent a kísérleteknek, de ez a tapasztalatom és ez a véleményem.

"A józan racionalitás és az észérvek alapján kell gyakorolni azt a hitet, melyet a Biblia ír."

Egyet kellene hogy értsek veled, mert én is hívő vagyok, de azért nem gondolnám,hogy pusztán racionalista gondolkodás kellene a Biblia értelmezéséhez. Az ateisták is úgy olvassák, mégsem mennek vele semmire.

Isten szellem, ezért akik imádják, szükséges, hgoy szellemben és igazságban imádják Őt. A szellemnek nem a racionalitás a kulcsa. Nekem több Isten élményem volt, de ezek nem kétes álmok vagy látomások voltak, sokkal inkább a megvilágosodáshoz hasonlítanám őket.....

"Lehet vele kötekedni,de kb olyan mint,ha vallásos okokból nem hiszem el,hogy a feldobott kő nem esik le,mert megrendítheti az elképzelni kívánt mese világomat."

Eléggé naiv elképzelés a tudományról.

A tanulmány a következőket állítja: van összefüggés a temporális lebeny működése és bizonyos(!) eksztatikus élmények között. De az összefüggés nem jelent ok-okozati kapcsolatot. Tudományos kutatások kimutatták, hogy van korreláció az autó színe és a balesetek között, többek között azt, hogy piros autós emberek gyakrabban okoznak balesetet. De ez nem jelenti azt, hogy azokért a balesetekért az autók színe a felelős.

Másrészt ahhoz, hogy bármi biztosat kijelentsünk múltbeli személyek ilyesfajta viselkedéséről vagy élményeiről, ahhoz magukat az embereket kéne vizsgálat alá vennünk, ami nyilván lehetetlen. Addig csak sejthetjük, hogy ez is okozhatta akár, de biztosat nem tudunk mondani.

"Isten szellem, ezért akik imádják, szükséges, hgoy szellemben és igazságban imádják Őt. A szellemnek nem a racionalitás a kulcsa."

Hit vagy hiszékenység?

Sok minden, amit napjainkban hitnek tartanak, az valójában nem más, mint hiszékenység, vagyis az arra való készség, hogy minden alap vagy nyomós érv nélkül elhiggyünk valamit. A hiszékenység gyakran szeszélyes érzelmeinkre és a babonára épül. Ez nem jól megalapozott hit, mivel nincs megbízható alapja.

A hiszékenység arra indíthat valakit, hogy hirtelen olyan következtetéseket vonjon le, amelyek talán nincsenek összhangban a Biblia igazságával. Ezért a Biblia arra figyelmeztet, hogy ne legyen megalapozatlan a hitünk: „Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz” (Példabeszédek 14:15). Pál apostol ezt írta: „Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!” (1Thessalonika 5:21). A Biblia nem támogatja a hiszékenységet. Arra buzdít, hogy bizonyítékon alapuló hitünk legyen.

Komolyan kell vennünk azt, hogy az igazi hitet megkülönböztessük a hiszékenységtől. Lehet, hogy valaki vallásos, még sincs igazi hite. Pál megjegyezte: „nem mindenkié a hit” (2Thessalonika 3:2). A Biblián alapuló hit azonban némelyeknek igenis birtokában van, és hatással van életükre.

Szemléltetésül: Talán van olyan barátod, akiről elmondhatod: „Benne megbízhatok. Számíthatok rá, hogy betartja a szavát. Tudom, hogy segíteni fog, ha nehézségeim támadnak.” Aligha mondasz ilyet egy olyan személyről, akit csak egy-két napja ismersz, ugye? Olyannak kell lennie, aki ismételten bebizonyította megbízhatóságát. Ugyanennek kellene igaznak lennie a vallásos hitre is: szilárd, megbízható bizonyítékon alapuló reményt és meggyőződést kell adnia nekünk.

Isten ma nem valamely spirituális élmény által tesz hívővé embereket, azazhogy ez korábban sem ezért történt. Különböző célok érdekében történt néhányakkal, amikor álmot látott, látomása volt, de sohasem ez volt az általános eljárása Istennek, hogy a híveit megtalálja!

A Biblia alapvetően a józan, racionális észérvek hasznát és jelentőségét hangsúlyozza, kutatni és keresni kell az igazságot és akkor megtalálod.

Ezért nem tartom fontosnak a jelentőségét ennek a kutatásnak. Mert mit bizonyít? Hogy az olyanok, akik mindenféle bizonytalan forrásból élnek át "Isten-élményt", azok nem biztos, hogy valóban Istennel kerülnek kapcsolatba, sőt okozhatja ezeket még sok ésszerűen megérthető nyavalya is.