Van olyan, ami zavar a vallásos tanokban, avagy olyan vallásos tanok, aminek semmi értelmét nem látod?

Igazad is van meg nem is. Megértelek, hogy az erőszakos térítést nem szereted. Én sem, bár valahol érthető, hogy te miért hagyod békén őket és az is, hogy ők miért nem. Téged ők nem érdekelnek,mert valószínűleg abban hiszel, hogy nincs semmi a halál után, így nincs is mitől megmentened a szeretteidet és embertársaidat pusztán felebaráti szeretetből, hisz bármit tegyél/tegyenek is ebben az életben annak nem lesz semmi következménye, vagy ha a reinkarnációban hiszel akkor legfeljebb majd újra próbálkoztok a következő életetekben.Ezzel szemben egy keresztény abban hisz, hogy nagyon nem mindegy, hogy mit teszünk, hogyan élünk, sőt miben hiszünk ebben az egyetlen életünkben, mert ez fogja meghatározni a túlvilági életünket, vagy az utolsó ítélet utáni életünket, esetleg örök halálunkat (keresztények között sincs egyetértés-e tekintetben). Na most egy kereszténynek vagy lelkiismereti okokból, Isten iránti szeretetből, vagy az egyháza parancsaitól vezérelve kutya kötelessége megpróbálni megosztani akivel csak lehet azt amit ő már tud.

Tehát azért nem szabad valakit elítélni, hogy hite szerint jót akar neked. Más kérdés a térítés módszere. Keresztények között is folynak erről viták rendesen, hogy melyik módszer a legcélravezetőbb. A saját véleményem az, hogy a szóbeli térítés, helyett, sokkal eredményesebb a példamutató élet. Az erőszakos nyomulás inkább visszatetszést kelt az emberekben.

"Tehát azért nem szabad valakit elítélni, hogy hite szerint jót akar neked."

Ez szubjektív. Ha valakinek fáj a háta, és én jól megrugdosom, mondván, azt hittem, ugyanolyan eredményt érek el vele, mintha megmasszíroznám, akkor szerencsétlen ember ne ítéljen el engem? Ha egy politikus hoz egy törvényt ami nekem rossz, és hátrányosan érint, de ő azt hitte, jót tesz velem, ne ítéljem el? Arról pedig oldalakat vitázhatnánk, hogy vajon tényleg az vezérli-e a térítőt, hogy nekem akar jót, vagy magának, mert ebből is sok van. De kérlek ne érts félre, ezzel most nem ráfújni akartam a parázsra, távol álljék tőlem a vitatkozás, csupán arra szerettem volna felhívni a figyelmed, hogy nem minden az, aminek látszik a mai világban sajna :) És abban egyetértek veled, hogy a példamutatás sokkal hatékonyabb (lehetne), mert manapság szavakkal nagyon könnyű mondani dolgokat, de cselekedni is utána, na az már sokkal nagyobb luxus, és ez nem csak a vallásokra vonatkozik :)

Az alapelv, hogy van Isten, aki megteremtett minket, és segít ha baj van, stb. az szerintem helyes és korrekt.

A halál utáni állítólagos következmények meg zavarosak. Olyan mintha egy diktatúrát írnánk le:

Ha a Bibliának megfelelően éljük az életünket, valamint dicsőítjük Istent, akkor biztosítják a jólétünket halálunk után. Azonban, ha nem úgy teszünk, mint ahogy az elv megköveteli, akkor a pokolba jutunk, ahol kín és szenvedés vár ránk.

Diktatúra (mondjuk kommunista):

Ha a kommunista elveknek megfelelően élünk, és dicsőítjük a főtitkárt (diktátort), akkor támogatnak.

Ha azonban keresztbe teszünk a diktatúrának, akkor munkatáborba kerülünk. :S