Ha létezik Isten, miért van háború, nyomorúság, éhezés, halál, sok országban?

Nos igazából maga a kérdés sem túl jó.

Az írott történelem legbékésebb időszakát éljük. Európában mindenképpen, de az egész világra vetítve is.

Itt minálunk, meg európában (az 56-os kis csetepatét most nem vegyük be, meg a balkán nem európa) kb. 6 évtizede nem volt háború, nem volt éhínség, nem volt járvány. Soha ilyen elötte még nem volt.

A kérdésed messze nem megalapozott a mi kis szűkebb világunkban.

Aztán azt se felejtsük el, hogy Isten nyilván nem fogja túlzottan támogatni azokat, akik nem hisznek benne. Erre számtalan példa van a bibliában. (amit mellesleg illene elolvasni, ha már ez a kérdés felmerül..., mondjuk ha elolvasnád nem is nagyon merülne fel szerintem)

Mindazonáltal istennek egyrészről nem feladata, hogy bármi módon bizonyítsa létezését, másrészről a világ nem azt a célt szolgálja, hogy jól éljünk benne, hanem azt, hogy kiderüljün milyenek is vagyunk valójában, hogy aztán halálunk után megmérethessünk és eldőljön mi legyen a további sorsunk.

Isten adott egy játékteret, nehézségeket és adott szabályokat. Ha a szabályok szerint játszunk, akkor lehet, hogy nehéz játékunk lesz, de a végén megkapjuk a jutalmunkat. Ha nem a szabályok szerint játszunk akkor ugyan lehet, hogy könnyebb a játék, de a végén meg is kapjuk a büntetésünk. Mivel a játék célja nem az, hogy ezt vagy azt elérjük, hanem maga a szabályok betartása, nyilván nem célszerű olyan körülményeket teremteni, ahol a szabályok könnyen betarthatóak. Sőt.

Ez a válasz a kérdésedre.

Az alábbiakban kommentár nélkül közreadott anyag ismeretlen szerző műve.

"Gyakran megkérdezik az emberek a vallások

képviselőit: Ha van Isten, miért

engedi meg azt a sok szenvedést és bajt,

amely sújtja világunkat,

benne a sok ártatlan embert és gyermeket?

Az alábbi interjú találó választ ad a

kérdésre.

Az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne Grahammel készítettek

interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporternő megkérdezte őt az utóbbi

idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban:

- Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?

Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:

- Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta

azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az

életünkből. És ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott .

Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel,

hogy hagyjon bennünket békén?

O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot

az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.

Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt

mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.

Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek,

mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett).

És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket,

amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se

érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk,

hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és

nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.

Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak

annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek

beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy

mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem

számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság

jól működik.

Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd

tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az Interneten. És mi azt

mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.

És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot,

az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek

bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a

különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És

mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi

senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.

- Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem

tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az

idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat?

Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze

van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.

"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az

osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló"

És a válasz?

"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten.""

Ha létezik Isten, az általam ismert összes vallás szerint szinte kizárólag a halál utáni léttel foglalkozik, az előttivel évezredek óta nem. Amikor őt hibáztatod pl. egy csecsemő haláláért, ugyanazzal a logikával (ha hibáztatod, elfogadtad a létét) kimondod hogy az a csecsemő már odafent van egy tökéletesen boldog világban. Akkor miért is hibáztatod? Innentől nincs értelme a kérdésnek. Az ittmaradtakat sajnálod? Ez egyrészt önzés, másrészt évek kérdése, és mennek ők is. Mi az a pár év egy örökkévalósághoz képest?

A szabad akaratról már eleget írtak mások, ebben a fizikai világban inkább az érvényesül. Mindenesetre aki szerint Isten túl okos hogy szabad akaratot adjon nekünk, annak mondom hogy ha nem mi döntenénk, éppenhogy akkor mi értelme lenne az egésznek? Hogyan is hibáztathatnánk a bűnöst aki nem maga döntött arról hogy erre az útra lép, miért kéne áldanunk az irgalmast aki csak sorsa kényszerpályáját követte?

Létezik-e vagy sem, ebben a világban sosem fogjuk biztosan megtudni, éppen azért, mert ez nem elsősorban az ő terepe, hanem a miénk, nekünk adta, ha valaki hibás a szenvedésért az mi vagyunk nem pedig ő. (de mégcsak nem is a sátán, tudtommal az ember kapott szabad akaratot, az arkangyalok nem)