Milyen elmélet alapján lettetek istenhívők/ateisták/agnosztikusok? Járom a tudomány és a teológiai témaköröket. Ahogy továbbgondolom az eddigi logikai megközelítéseket, úgy kb. hetente változik, hogy melyiket vallom a 3 közül.

A vallások istenei számomra teljesen hiteltelennek hatnak. A hatalom, amivel felruházzák őket, nincs összhangban a világgal, amit elvileg létrehoztak és igazgattak (mások szerint most is igazgatnak). Tehát nyilvánvaló, hogy a meglévő vallások nálam nem jöhettek szóba.

A valláshoz nem kötött egyéni istenképekkel pedig az volt a bajom, hogy semmi nem indokolja a létüket és nem motiválja a tetteiket. Tehát ismét csak kizártunk egy csoportot.

Bizonyítékok egyik csoport istenei mellett sem szólnak. Amit akként szoktak felhozni, azok nem azok. Vagy nem ellenőrizhetők, vagy nem empirikusat és sosem objektívek.

Tehát van az istenhipotézis, ami a bizonyítékok alapján vagy helyes vagy helytelen, illetve van a logikai megközelítés, ami egyenesen valószínűtlenné teszi. Így isten(ek) és az irántuk táplált hiányérzet nélkül maradtam.

Én úgy gondolom, hogy nem tudom. Tehát akit érdekel, az kutassa az igazságot.

De a tudomány sem különb a vallásnál (ateista szemszögből), ha irreális butaságokra azt mondják, hogy az a valóság. Tehát, hogy a semmiből valami lesz.

Nem tudom miért rossz bizonytalanságban élni...

A világról nem tudunk annyit, hogy kielégítően megmagyarázzuk a létrejöttét akár istennel, akár nélküle, ezért inkább a feltételezett isten motivációiból és képességeiből indulok ki.

Ugye a teremtés motivációjára kétféle magyarázatot szoktak adni:

1. Szeretetből, hogy isten megoszthassa a létezés örömét.

2. Isten túl bonyolult ahhoz, hogy megérthessük a motivációit.

A második nem válasz, egyszerű kitérés a válaszadás előtt. Minek foglalkozni vele? Úgysem érthetjük. Az első már más, viszont már első ránézésre nagyon bugyuta. Tehát adott egy isten, aki mindentudó és mindenható, nincs szüksége a világ megteremtésére, mégis megteremti, "just for fun". Mi van?! Az egész koncepció már itt elhasal. Ha annyira tökéletes, nincs rá szüksége, hogy megossza a létezés örömét, nem is érezheti a hiányát ennek, így nem is teheti boldoggá.

Na jó, rendben, megteremtette. Meg akarta osztani a létezés örömét, ezért teremtett egy világot, amiben öröm élni. De... várjunk csak... Ez nyilvánvalóan nem jött össze. Itt jön az első kiegészítés, hogy szabad akaratot adott a teremtményeinek, mert nem robotokat akart teremteni. Nos, még így is hatalmában állt volna egy olyan világ megteremtése, ami kielégíti az elején támasztott követelményeit, alvégre mindent tud, így tudja milyen jövője lesz a teremtett világnak. Ennek ellenére mégis olyan világot teremtett, amiben szar élni, azzal az ígérettel, hogy egyszer majd az arra érdemesek csoportjának jó lesz, a többiek meg elpusztulnak és még a létezésük nyomát is eltörlik. Mi van?! Ha még az alapkoncepció hibáján szemet is hunyunk, itt megint elhasal a történet.

Tehát nyilvánvaló, hogy az első lehetőség sem motiválhatta a teremtést. Mi marad?

Az, hogy a teremtő mégis hiányt szenvedett valamiben, amit a világ teremtésével szeretett volna kielégíteni. Az előző két motivációs hipotézisből kiindulva.

1. Megakarta teremteni a világot, hogy megossza a létezés örömét, de felsült.

2. Általunk meg nem érthető okokból megteremtette a világot és kielégítette a vágyát, amely ezt motiválta.

Akár egyik, akár másik, nem lehet mindentudó és mindenható tökéletesség, mert hiányt szenvedett valamiben, amit még csak nem is volt képes kielégíteni, vagy esetleg igen, de az elején akkor is fennállt a hiány. Viszont ebben az esetben mennyire tekinthető istennek a teremtő. Elég az isten titulus kiérdemléséhez a hatalom, amivel képes megteremteni a világot, vagy szükséges hozzá az is, hogy tökéletes és korlátlan hatalmú legyen?

Viszont, ha nem tökéletes és korlátlan hatalmú, akkor alapjaiban válik megkérdőjelezhetővé a dogma, miszerint időn kívül létezik. Következtetésképpen, neki is létre kellett jönnie valahogy, vagyis a világ vagy egy alternatív világ része és a világ létrejöttének okát nem magyarázza, csak áthelyezi.

Dióhéjban nagyjából ennyi lenne a véleményem a világ, a teremtés és az isten(ek) kapcsolatáról.

Én "ösztönösen" lettem ateista. Elméletek nélkül. Magyarázkodásra igazán csak akkor lett szükségem, amikor mások várták tőlem azt, hogy indokoljam meg, miért nem hiszek egyetlen istenben sem.

Gyerekként is képtelen voltam elhinni, hogy van isten, és azt sem értettem, hogyan lehet a vallások szabályai szerint élni. Ijesztő volt az egész és viszolyogtam tőle. Még akkor is, amikor próbálták elhitetni velem - és majdnem sikerült is -, hogy velem van a baj amiért nem tudok hinni. De végül abban maradtam magammal, hogy ha tényleg velem van a baj, akkor sem tudok hinni. Ez van és kész.

Ezen az időszakon aztán szerencsére túljutottam és mára már nem érdekelnek a miértek. Mert felesleges időtöltés olyanon sokat gondolkozni, amit úgysem tudunk kideríteni. Helyette rengeteg egyéb hasznosabb dolgom van.