Milyen elmélet alapján lettetek istenhívők/ateisták/agnosztikusok? Járom a tudomány és a teológiai témaköröket. Ahogy továbbgondolom az eddigi logikai megközelítéseket, úgy kb. hetente változik, hogy melyiket vallom a 3 közül.

Bennem is nagyon ellentétes érzelmek/gondolatok kavarognak, ha erről a kérdésről van szó. Úgy döntöttem, pontokba szedem az élményeimet, hogy könnyebben elmondhassam a tapasztalataimat.

- Katolikus családban nőttem fel, de én vagyok az egyetlen, aki nem volt elsőáldozó. A hittanórákat nem voltam képes végigjárni és a miséken sem szívesen vettem részt. Szerencsére nem erőltettek rám semmit. : )

- Volt már részem olyan eseményben, amelyet akár revelációnak, Isten-élménynek is nevezhetünk. Jobb szavam nincsen rá. Azóta is bennem munkál, meghatározza mindennapjaimat. Megváltoztatott bennem valamit, ami ösztönöz, hogy a jó irányba igyekezzek és még többet tanuljak. Tényleg csodálatos volt és jelentőssé vált, de bevallom, nincs rá magyarázatom mi történt pontosan.

- Az Egyházzal és általában az intézményesített vallásokkal komoly problémáim vannak. Úgy vélem eltávolodtak eredeti küldetésüktől, tekintélyelvűekké és hamissá váltak.

- Viszont ismerek papokat és hívőket egyaránt, akiket teljes őszinteséggel nevezhetek igaz embereknek. Csodálatos időt töltöttem már velük, melyeket életem legjobb időszakai közé sorolhatok. Nem álszentek, nem ostobák, nem ítélkezőek. Sajnos az ellenkezőjére is akadt már példa, de nekem általában véve jó tapasztalataim vannak a szó szigorúbb értelmében vett "hívőkkel" kapcsolatban. Tehát nem osztom azt a véleményt, miszerint a vallásosság egyenes út a sötétségbe és a tudatlanságba.

Az élményeim tehát ellentmondásosak. Magamat az agnosztikusok közé sorolom, mert bár úgy vélem létezhet egy felsőbb hatalom, nem tudom és nem is akarom bizonyítani. Ez a személyes véleményem, megérzésem, megtapasztaltam valamit, de ez nem jelenti azt, hogy egyedül nálam van az igazság. Végső soron nem tudom és senki sem tudja.