Mért kell a papoknak beleavatkozni a politikába?

Politizáló papok, papoló politikusok Kalandra hív Krisztus

Balás Béla kaposvári püspök új könyvét két rövid részlettel mutatjuk be: Surján László választotta ki és tette ezeket közzé az mkdsz.hu honlapon. A politika és a kereszténység viszonyáról beszél itt "Beton atya".

"A politizálás a szó eredeti értelmében a szeretet művészete, élet másokért. Már Arisztotelész is foglalkozott vele, láttatva a nagy összefüggéseket. Az ő gondolkodásrendszerében a filozófiának vannak elméleti ágai: a logika, a fizika, matematika, és vannak gyakorlati ágak, ide tartozik az etika, az ökonómia, a politika. Tőle tanulva gondoljuk végig, hogy nézne ki a világ, ha valaki szégyellné a matematikát, mondván, nem fontos ilyesmivel foglalkozni. Abban a pillanatban megbénulna a tudomány, leállna a közlekedés, megzavarodna a kereskedelem, lehetetlenné válna a földi élet. Ahogyan nem lehet, kidobni a matematikát, ugyanúgy nem lehet letagadni sem az etikát, sem a politikát.

A politikusoknak a szeretet hercegeivé, művészeivé kellene válniuk. Nem a szélhámosokról, a romlottakról kell megítélnünk a politikát. A matematikusok sem arról híresek, hogyan gazdagodtak meg, hol csaltak."

"Korunk számos zaklatott jelensége közül az egyik legjellemzőbb, hogy a politikából eltűnt a spirituális tartalom. Nemrégiben egy televíziós műsorban elhangzott, különös világban élünk, a politikusok papolnak, és a papok politizálnak. Eltekintve a mondat bántó felhangjától, visszakérdeznék: mit kellene tennünk? Nem az lenne a normális, hogy a politikus papi szívvel beszéljen, mert nemcsak közgazdaság létezik a világon, hanem számtalan más érték és halhatatlan lelkek. Nemcsak deficitek és energetikai problémák, hanem negatív szellemek is ellepik a világot, s végre tudomásul kellene vennünk: amit a teológia mond, az véres valóság.

Ugyanakkor a papoknak mélyebbre kellene ereszkedniük az emberi gondok megértésében. Milyen jogon lebeg egy pap mások fölött, amikor Jézus együtt éhezett az éhezőkkel, magokat rágcsálva ment faluról falura, s bajlódott a gyerekekkel, beteg asszonyokkal. Mesterünk a periférián mozgott egész életében, katedra és trón nélkül. A pap milyen jogon játszik urat és fennköltet? Nem kéne egy csipetnyivel többet törődnünk másokkal, vagyis politizálnunk? Ennek szellemében az említett tévéműsor egészen bölcset mondott."

(Szent István Társulat, 2007)

Vád: Valamikor hasznos lehetett az Egyház közeli bevonása az akkor még kezdetleges állami életbe, de ma jobb lenne, ha az Egyház nem ártaná magát bele a világi és állami ügyekbe.

Megengedjük, hogy régente az egyháziak állami közreműködésére sokkal nagyobb mértékben volt szükség, mint manapság. Hiszen eleinte úgyszólva csak a papok képviselték a legtöbb országban a művelődést és a tudományt, s előfordult, hogy nagy királyok és hadvezérek még a nevüket sem tudták leírni. Azonban ha ma szűkebbre szorítkozik is az egyháziak állami szereplésének szükségessége, az Egyház és az állam viszonya lényegében sehogy sem változott meg. A kereszténység ma éppoly szükséges alapja minden erkölcsi jellegű társulásnak, - s így az államnak is - mint valaha, sőt ma talán még különösebben. Ma, az erkölcsök lazulása, a családi élet felbomlása, minden jog és tekintély aláaknázása, az állambomlasztó marxista és anarchista eszmék terjedése idején az államnak kétszeresen szüksége van a kereszténység erkölcsi támaszára s nemzetépítő munkájára. Aki ilyen körülmények közt az Egyház közreműködését nem fokozni, hanem inkább csökkenteni akarja, az egyenesen vak s a nemzet ellensége.

Vád: Azért mégsem helyes, ha a papok politizálnak.

Mindenekelőtt: más dolog, hogy a papok politizáljanak-e és más kérdés, hogy a kereszténységnek és az Egyháznak a nemzet életében legyen-e irányító és döntő szava. Ami a papok politizálását illeti, az Egyház maga is csak nagy megszorításokkal és inkább csak kivételesen engedi meg egyes papjainak a rendszeres politikai szereplést. Ahhoz pl., hogy egy pap képviselőnek lépjen fel, az egyházi törvények szerint az illető saját püspökének és azonkívül még ama terület püspökének engedélye is szükséges, amelyben a papi jelölt fellép. Ha pedig egy pap-politikus visszaél politikai befolyása eszközeivel, a püspöknek joga és kötelessége őt rendre inteni, esetleg a politikától el is tiltani. Ezt a főpásztorok szükség esetén meg is teszik. Annyi bizonyos, hogy általában jobb, ha a papok aktív napi politikával nem foglalkoznak, kivéve akkor, ha ezzel a népnek s az Egyháznak nagy szolgálatot tehetnek,

Viszont kétségtelen, hogy voltak papi politikusok, akik közéleti működésükkel rendkívül hasznos szolgálatokat tettek nemcsak az Egyháznak, hanem a hazának is. Hollandiában pl. az azelőtt teljesen elnyomott katolikusok egyenjogúsítását egy pap-politikus, Schaepman prelátus vívta ki, s a háború után is a forradalom veszélyét ugyancsak egy pap-politikus, Nolens prelátus hárította el Hollandiától, amivel a protestáns királynőnek s az egész nemzetnek háláját érdemelte ki. Seipel prelátus mint osztrák szövetségi kancellár ismételten megakadályozta, hogy Ausztria a bolsevizmus karjaiba süllyedjen. Nálunk Prohászka Ottokár és más egyháziak közéleti téren is nagy szolgálatokat tettek a nemzetnek. Ebből persze nem következik, hogy ne akadtak volna esetek, amikor jobb lett volna, ha egyik-másik pap-politikus inkább megmaradt volna szűkebb hivatása mezején s nem bocsátkozott volna le a politika arénájára. Nagy hiba, ha egy pap olyan politikát folytat, amellyel megosztást okoz a hívek közt s meggyűlölteti a papi reverendát. Pártpolitikával a pap csak akkor foglalkozzék, ha erre éppen a keresztény és katolikus érdek szinte kötelezi, s amikor ez a politizálás nem sodorja veszélybe a pap első feladatát, a lelki élet gondozását.

Sokan azonban azért szónokolnak a papok állítólagos politizálása ellen, mert a pappal együtt a kereszténységet magát is ki szeretnék rekeszteni a nemzeti élet irányításából, vagy mert a papot rosszabbnak tartják, mint akit bármely polgári jog is megillethet. Kissé különös dolog, ha valaki éppen csak Krisztus papjától tagadná meg azt a jogot, amit a legszerényebb műveltségű állampolgárnak is megadunk.