A hívők a mikulást és a húsvéti nyuszit is elhiszik?

"Einstein is hitt Istenben"!

"Einstein is hitt Istenben. Gondolod, hogy te okosabb vagy nála?"

Einstein egyszer a következő kijelentést tette: "A Jóisten nem kockázik" [mármint a Világegyetemmel]. Ezt az idézetet gyakran annak alátámasztására hozzák fel, hogy Einstein hitt a kereszténység istenében. Az idézetnek ez a felhasználása azonban figyelmen kívül hagyja a szövegösszefüggést: Einstein mondása valójában azt fejezi ki, hogy a tudós elutasította a kvantumelmélet legnépszerűbb értelmezésének bizonyos aspektusait. Einstein egyébként is zsidó, és nem pedig keresztény családból származott.

Azt, hogy Einstein mit gondolt Istenről, jobban mutatja a következő idézet:

"Hiszek Spinoza Istenében, aki minden létező harmóniájában jelentkezik, és nem egy olyan Istenben, aki az emberi sorsokkal és cselekedetekkel törődik."

-- Schilpp, P.A. (ed.): Albert Einstein: Philosopher-Scientist. Vol.1. (Harper and Brothers, New York, 1959)

Einstein elismerte, hogy a kvantumelmélet a legjobb tudományos modell, amely leírja a rendelkezésre álló fizikai adatokat. Nem fogadta el azonban, hogy az elmélet teljes lenne, és hogy a valószínűségi viselkedés és a véletlenszerűség a természet elidegeníthetetlen tulajdonsága. Úgy gondolta, hogy valamikor majd egy jobb, teljesebb elmélet fog megszületni, amelyben nem lesz szükség statisztikai értelmezésekre és véletlenszerűségre.

Mindmáig nem született azonban ilyen, jobb elmélet, és számos dolog utal arra, hogy ilyen elmélet soha nem is lesz.

Hosszabb idézet található Einsteintől a "Science, Philosophy and Religion, A Symposium" (Tudomány, filozófia és vallás -- szimpozium) c. kiadványban (Conference of Science, Philosophy and Religion in Their Relation to the Democratic Way of Life, Inc., New York, 1941). Einstein ebben így beszél:

"Minél inkább eltölt valakit minden jelenség rendezett szabályosságának tudata, annál szilárdabbá válik az a meggyőződése, hogy e rendezettség és szabályosság mellett nincs olyan hézag, ahol hely jutna más természetű okoknak. Nem létezhet sem olyan emberi, sem olyan isteni szabály, amely önmagában a természeti jelenségek független oka lehetne. Bizonyosra vehető, hogy a természeti jelenségekbe beavatkozó, személyes Isten doktrínáját valódi értelemben sohasem cáfolhatja meg a tudomány, mert ez a doktrína mindig menedékre találhat azokon a területeken, amelyeken a tudomány még nem tudta megvetni a lábát.

Meg vagyok azonban győződve arról, hogy a vallás képviselői részéről ez a viselkedés nem csupán méltatlan, de végzetes is. Egy olyan tan, amely mindig a sötétségbe vonul, mert a tiszta világosságban nem képes fenntartani magát, szükségképpen el fogja veszíteni az emberi nemre gyakorolt hatását, s ennek kiszámíthatatlanul káros hatása lehet az emberi fejlődésre. Az erkölcsi jóért vívott harcukban a vallás tanítóinak venniük kell a bátorsagot ahhoz, hogy feladják a személyes Isten doktrínáját, és lemondjanak a félelemnek és a reménynek ama forrásáról, amely a múltban olyan óriási hatalmat helyezett a papok kezébe. Munkájuk során azokat az erőket kellene felhasználniuk, amelyek képesek arra, hogy a Jót, az Igazat és a Szépet magában az emberiségben fejlesszék ki és terjesszék el. Ez bizonnyal sokkal nehezebb, de összehasonlíthatatlanul értékesebb feladat..."

Einstein ezt is mondta:

"Természetesen hazugság az, amit vallásos meggyőződésemről egyesek írnak, s ezt a hazugságot újra meg újra megismétlik. Nem hiszek a személyes Istenben, s ezt a felfogásomat sohasem titkoltam el, hanem mindig világosan kifejezésre juttattam. Ha van valami bennem, ami vallásosnak nevezhető, az az a határtalan csodálat, amelyet világunk szerkezete ébreszt bennem, világunké, amennyire azt tudományunk feltárni képes.

[...]

Nem hiszek az egyén halhatatlanságában, az etikát pedig kizárólagosan emberi ügynek tekintem, mely mögött nem áll semmiféle természetfeletti hatalom vagy tekintély."

Az utóbbi idézetek forrása: Helen Dukas és Banesh Hoffmann (szerk.): Albert Einstein: The Human Side (Princeton University Press).