Isten, illetve a Biblia bizonyítása egyáltalán jó ötlet?

Ez érdekes, hogy korlátokat szabsz egy mindenhatónak.

Hogyhogy nem hagyhatja jóvá? Nem azt teszi éppen? Ráadásul valamilyen próbaképpen, amivel csak az a baj, hogy akik elbuknak a vizsgán, mondjuk a gyilkosok, azok minket, embereket gyilkolnak, rajtunk csattan az ostor.

Aztán a tudás bűnnek való kikiáltása kissé furcsa számomra. Akárhogyan nézem, a tanárok aligha menekülhetnek meg, mert a keresztény tanítások szerint bűnözők, hiszen tanítanak, ami a bűnök bűne, hiszen a tudás, ami fán terem, tilos az ember számára. Mi az, hogy tilos, egyenesen halál jár érte. Még fáról enni is bűnnek számít. Nem is csoda, hogy Isten utálja azokat akik tudnak, akár fáról, akár könyvekből szedték a tudásukat, de nem is kegyelmez egynek sem. Még hogy bizonyíték, pokolba a nyavalyással, vagy a máglyára vele, hiszen csak a lelki szegények a boldogok. Ugyan, mit lehet a paradicsomban csinálni, mert ezek szerint a sakk tiltott játék, mert tagadhatatlanul okosít, fejleszti a logikát és csiszolja az elmét, ami halálos bűn ezek szerint. A jó keresztény nem sokat okoskodik, legjobb, ha analfabéta, majd felolvassa neki a Bibliát valamely bűnös Isten szolgája, egy bűnöző pap, aki tudásra mert szert tenni, de meg is kapja érte a magáét!

Aztán ez a megváltás Jézussal, szintén nem egészen érthető. Szóval Isten már előre tudta, hogy ki fog folyni a vére, amikor közénk küldte, hogy meg tudjon váltani minket? Az a piszok Pilátus meg nem akarta keresztre feszíteni, egy csomó ideig vacillált, küldözgette ide, oda Jézust, végül nagy keservesen adta csak be a derekát, lehet, hogy Isteni sugallatra. Még szerencse, hogy megjött a jobbik esze. Most képzeld el, mi lett volna, ha a bűnös disznó megmakacsolja magát és mégsem szögezteti fel Jézust, ahogy kezdetben akarta, oda lett volna a megváltás, ráadásul még csak feltámadni sem tudott volna a Jézus, hogy Isteni voltát bizonyítsa. Legjobb lesz, ha sürgősen hálát adsz az Úrnak, hogy végül mégiscsak engedett a Pilátus.

Úgy gondolom, ha tisztelettel akarsz tekinteni Istenre, akkor a Biblia azon lapjait sürgősen ki kell tépned, ami a Noé előtti időkről szólnak, hiszen Ádám és Éva (a bűnözők) megteremtése nem vall túl nagy bölcsességre és ez a folytonos emberiségpusztítás megzavarhatja a jámbor áhítatot.

Simán ki lehet hagyni a szent Könyvből ezeket a részeket, úgyis csak mellékvágány, özönvízbe fúlt, semmire való emberek és kölykeik története és egyébként sincs semmi közünk hozzájuk, hiszen Noé az ősapánk, kezdhette volna ott a teremtést és akkor nem kellene a rengeteg hullával törődni, akiket szerencsére jótékonyan felzabáltak a halak. Szegény Noé és családja, nem lehetett túl jó dolguk, mert mindenféle élősködő szívta a vérüket, tetű, bolha, lepkeszúnyog, meg ráadásul mindazoktól a nyavalyáktól szenvedniük kellett, amik korábban is voltak, lepra, vérbaj, tripper, pestis, himlő és malária, meg hasonlók. Még szerencse, hogy gyerekük azért lehetett mégis, de ők sem gyógyulhattak ki a kórokból, mert azok azóta is vannak és valakinek csak át kellett menteni őket, akárcsak az állatokat, amelyek szintén rettenetesen betegek voltak, fajtájuk összes szörnyű betegségével terheltek, még szerencse, hogy nem vagyok állatorvos, mert égnek állna a hajam a rémülettől.

A téren és időn kívül való létezés is érdekes, elmagyaráznád, miképpen lehetséges? Isten nem csinált semmit? Ha mozdulatlan volt, akkor az idő nullás fogalma elképzelhető, mert a mozdulás pillanata csakis időben érthető, de a tér hiánya még számára is lehetetlen, akármilyen is valójában, szellem, vagy energia, akkor is lennie kellett valahol. Az idő és tér megteremtődése óta azért Ő is benne van, hiszen a Biblia szerint megjelenik, cselekszik, beszél és ez mégiscsak térben és időben történik és érthetetlen számomra, miképpen dühönghetett a zsidókon a sok elpártolás miatt, ha úgyis mindent tud, egészen a végítéletig, amely szokásos eljárás számára.

Mégis, az üdvözülők számát nem lehetne meghatározni, ha már a végítéletnél tartunk?

Kevesek jutnak át a keskeny ösvényen, de mennyire kevesen?

1 % talán? Ez soknak tűnik, talán egy ezrelék? Tekintve, hogy az eddig élt népek, a hunok, a görögök, a rómaiak, a perzsák, az aztékok, az egyiptomiak, az indiaiak, a japánok, a kínaiak, a barbár népek aligha jutnak üdvözülésre ez is sok lehet, talán egy a millióból és a prófécia által való determinációt világosan ki lehet következtetni a Bibliából, mert benne van, ellentétben a Te történeteiddel, a téren és időn kívüliséggel, az igazságossággal és jogossággal.

Addig rendben van, hogy tudni bűn, de hát már gondolkodni is tilos?

"Kevesek jutnak át a keskeny ösvényen, de

mennyire kevesen?

1 % talán? Ez soknak tűnik, talán egy

ezrelék?"

Nem tudom. Nem másokra kell figyelni.:-)

A saját cselekedeteinkre és a hit hőseire kell nézni.

Csak Isten tudja ezt. Nem a tudás bűn, hanem a hitetlenség. Hiába mondja valaki hogy ismeri Istent, ha a cselekedeteivel tagadja, attól még hitetlen. A tudomány nem bűn, csak nem azt választotta Isten az Ő megismerésének az útjává, hanem a hitet.

Már bocsánat, de szerintem nem a hitetlenség fájáról ettek Ádámék, hanem a tudáséról, meg náluk a hitetlenség szóba sem jöhetett, hiszen nekik megjelent Isten, beszéltek is Vele, sőt még kaptak is a pofájukra Tőle. Halállal lakoltak, ha jól tudom egy kis tudásevésért, tehát sántítanak az érveid, ellentmondasz saját magadnak és a Bibliának is, mert a bűnbeesés nem hitetlenségből történt, hanem a tudás megszerzése miatt. Persze világos, hogy igazából az engedetlenséget büntette Isten, de a tiltás mégis a tudás megszerzése ellen irányult, vagyis végső soron azt nem akarta, hiszen ezek szerint a tudatlanság számára az előnyös és itt kapcsolódik is a kérdéshez, mert a tudás kiüti a hitet, amely csak akkor lehetséges, ha nincs tudás, mert ha az van, a hit automatikusan megszűnik és tudássá változik. Azért furcsa kissé, hogy Ádámtól és Évától megtagadta a tudást, amely részben mégis jelen volt náluk, hiszen nem hitték, hogy tudnak beszélni, nem hitték, hogy van Isten, nekik tudniuk kellett, mert találkoztak is Vele, sőt, a Biblia kezdetén másoknak is gyakorta megjelent, csak újabban tűnt el, mint szürke szamár a ködben, már bocsánat a hasonlatért, de egy szólásmondásban semmi sértő nem lehet, amelynek a jelentése csupán annyi, hogy láthatólag megunta a folyamatos jelenlétet, ami azért is érthetetlen, mert tudnia kellett volna, hogy úgysem ér el vele semmit, hiszen már a végítéletet is látja, ha már egyszer meg is prófétálja éneklő kedvében. Teljesen potyára jelentgetett meg rengeteg alkalommal, amit nyilván előre is tudott, pedig tudta, hogy dühöngeni fog, mert a zsidók elfordulnak, de mégis kiválasztotta őket, holott tudta, hogy nem felelnek majd meg, hiszen a végítéletkor már nincs szerepük, mint kiválasztott népnek. Jézus eljövetelét is megprófétálja, tehát azt is előre megénekelte, ahogy Ti mondjátok, de ha már a teremtés előtt világos volt a számára mindez, hiszen téren és időn kívül létére mindennek világosnak kell lennie számára, de mégis beülteti az almafát és megprófétálja a bűnt, meg a hitetlenséget, ez csakis az akaratát jelölheti, amely szerint minden a legnagyobb rendben halad a sok gonoszság felé, a bűnök tobzódása irányába, amely szándékával nem lehet ellentétes, hiszen mindent pontosan úgy teremtett meg, ahogy előre is látta, hogy minden oda vezet majd, ahová vezet, bűnbe és kárhozatba.

Ugyan mi egyebet tehetnék én, egyszerű ateista, mint hogy nem hiszem el ezt az egészet, amit Isten nyilván amúgy is előre tudott és számít rá, illetve pontosan ezt akarja, mert mindent eleve úgy teremtett, hogy ne tudjak benne hinni, ez az én szabad akaratom miatt nem lehetséges, hiszen ha hinnék benne, akkor nem lehetne szabad az akaratom, amely az előzményekből nekem így következik, de nem tehetek róla. Mi a francot csináljak, ha egyszer nem tudom elhinni, tessék, hiába próbálom, nem megy.

Bizonyára Te szerencsés vagy, hogy a kevesek közé tartozol, egy vagy a millióból, aki egyáltalán értesül Isten létéről és ráadásul hinni is tudsz benne.

Szerintem állati szerencséd van, hogy olyan gondolkodással áldott meg, hogy szabad akaratodból el tudod mindezt hinni, mert engem eleve megvert az Isten a kíváncsisággal, meg olyan gondolkodással, ami ezt lehetetlenné teszi, még akkor is, ha teljesen szabad az akaratom, amely szerint akár hihetnék is benne, de ez mégsem lehetséges és ezt Neki is tudnia kell, hiszen eleve így teremtett, ilyennek, amilyen vagyok, de ebben semmi különleges nincs, hiszen számtalan ateistát, muzulmánt is teremtett rajtam kívül, akiknek hozzám hasonlóan semmi keresnivalójuk nincs a menyországban, amit Isten már a világ teremtése előtt is tudott.

Aztán meg mondd csak, hogyhogy lezárult a Biblia, miért nem íródik tovább? Hát azóta semmi nem történt és nem is fog később sem, ami említésre méltó? Megálltunk a rabszolgaságnál? Mi értelme volt mindezt feljegyezni, ha egyszer csak vége szakad? Nem gondolkodtál még el azon, hogy nekünk szól e egyáltalán?

Amit fontosnak tartott Isten hogy velünk közöljön az benne van a könyvben. De van amit nem a mi dolgunk tudni. :-)

Én azt gondolom hogy mindenkihez szól a Biblia. Nem az a fajta könyv amit egyszer kiolvas valaki és mindent ért belőle. Azért mert olyan mint a kenyér, folyamatosan kell magunkhoz venni hogy életet adjon a bensőnknek.

...nem jó ötlet, mi több, lehetelenség!

...Isten maga ad bizonyságot azoknak, akiket elhív!...ez nem az ember dolga...csak az hogy nyitott legyen...szíve ajtaját kinyissa (azaz ne csináljon magában elmebeli korlátokat elvhűséggel, elgondolásokkal, előítéletekkel...mert ezek elzárják a HIT lehetőségét is, és akkor már az Isten sem segíthet azon az emberen! :) (persze így is segít, csak az ember azt nem lesz képes érzékelni, mert zárt, azaz korlátolt, úgy, hogy önmagát teszi ketrecbe, fogságba, ahogy tetszik...:)