Van BÁRMILYEN megmagyarázhatatlan dolog amit esetleg egy isten csinálhatott?

Két kis magzat beszélget egy anya hasában:

-Te hiszel a születés utáni életben?

-Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

-Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?

-Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.

-Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk.De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.

-De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.

-De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.

- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.

-A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?

-Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.

-Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.

-No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

Nem tudom, hallottál-e már az ontológiai istenérvről. Az például egyfajta megközelítése az általad felvetett problémának.

A lényeg a következő(ez filozófia):

Minden fogalmunk, amink létezik, az általunk érzékelt világból származik. Amikor azt mondjuk, "fa", akkor a való világból szerzett tapasztalatok alapján értelmezzük. Ha fa nem létezne, akkor nem létezne a fa fogalma sem, és semmilyen más ebből származó fogalom.

Következésképp bármilyen fogalom visszavezethető érzéki tapasztalatra. akármit is mondunk, vagy gondolunk, visszavezethető egy érzékeink által érzékelt és agyunkkal felfogott élményre.

Egy dolog viszont kivétel: ez pedig a Tökéletesség. A tökéletességről nincsenek érzéki tapasztalataink, mert a természetben, a minket körülvevő világban semmi sem tökéletes. Mégis létezik ez a szó, és mindenki el tudja képzelni a tökéletességet, érti a szó jelentését. A tökéletesség fogalma csak onnan származhat, ami maga is tökéletes.

Honnan akkor hát a tökéletességről alkotott fogalmunk, ha egyszer semmi olyat nem tapasztalhattunk, amitől kialakult volna?

A válasz: a tökéletesség fogalmát egy tökéletes lény helyezte a tudatunkba, hiszen csak olyantól származhat, ami maga is tökéletes.

Isten, és a tökéletesség lényegében megfeleltethető egymásnak (csak isten tökélete, és Isten valóban az). Tehát Istenről alkotott képünk is csak magától Istentől származhat.

Tehát van Isten, mert istenfogalmunk szükségszerűen létező lényről alkotott fogalom.