Ha a biblia az isten létezését bizonyítja, akkor a pókember-képregény a pókemberét bizonyítja?

Sziasztok!

Kicsit vicces olyan emberek kérdését, véleményét olvasni, akiknek még sohasem volt a kezében a Szentírás. A pókember-képregény tudvalevőleg egy szórakoztató irodalom, melynek nem célja az Isten beszédét tolmácsolni más emberek számára. A maga műfajában kiemelkedő alkotás.

A Biblia ezzel szemben egy 66 könyvből álló iratgyűjtemény, melyből 39 eredetileg héber (egy egészen kis része arám) nyelvű, és Izráel népe körében keletkezett az i. e. XV. századtól az i. e. IV. századig, és 27 irat az őskeresztény egyház körében keletkezett az i. sz. I. század folyamán, eredetileg görög nyelven.

Három dolog kapcsolja össze ezeket az iratokat egy egységes könyvvé:

Először is a téma, a tartalom: a bibliai könyvek egymáshoz illeszkedve, mintegy egymást folytatva a Föld és az ember történetét beszélik el Isten megváltási terve szempontjából, a teremtéstől egészen az újjáteremtésig, tömören, vázlatszerűen, de átfogó módon. Elmélkedő vagy tanító könyvek is ékelődnek az ún. történeti könyvek közé, amelyek az emberi élet összes döntő problémáját felvetik és megvilágítják. Van például olyan bibliai könyv, amelynek az emberi szenvedés a fő témája (Jób könyve), van olyan, amelyiké az igaz szerelem (Énekek éneke) stb.

Másodszor a szerzőknek az az egybehangzó állítása kapcsolja össze ezeket a könyveket, amely szerint ők nem a saját ismereteiket és gondolataikat közlik, hanem Isten szólt hozzájuk, és elhívta őket a prófétai szolgálatra, azaz megbízta őket üzenete közvetítésével. Első hallásra megdöbbentő ez az állításuk, sok kételyt és kérdést is támaszthat. De mindenesetre elgondolkoztató, hogy oly sok tanú – az összes bibliai szerző – állítja ezt, és tanúságtételük annyira megegyező még részleteiben is.

A harmadik dolog, ami összekapcsolja ezeket a könyveket: az Istenről és az emberi élet minden dolgáról való tanításuk bámulatos összhangja. A legkülönbözőbb keretben, megközelítésben és megfogalmazásban szólnak ezekről, de állításuk – alapelvileg és a részletekben is – azonos. Emellett pedig egymást kiegészítik és értelmezik. Vannak, akik ellentmondásokat vélnek felfedezni és kimutatni a bibliai kijelentések között. Tudományos feldolgozásra törekvő könyvekben is olvashatunk erről. Mégis azt kell mondanunk, hogy sok esetben csak egy kicsit alaposabb utánjárásra – néhány tényszerű adat ismeretére vagy gondosabb megfigyelésre – van szükség, és máris kiderül, hogy a felületes ítélettel megállapított ellentmondások egyáltalán nem léteznek a valóságban. Máskor kitartóbb keresésre és mélyebb átgondolásra van szükség, de a vizsgálatnak mindig az a vége, hogy a kétely megbizonyosodásra változik, mert a kritikus helyen is a tökéletes egység tárul fel.

E három dolog révén a legtermészetesebb módon összetartozó iratgyűjteménnyé, egy könyvvé alakult a 66 irat. Izráel népe egységesen kánonikusnak, azaz Istentől ihletettnek ismerte el az Ószövetség 39 iratát. Ugyanezt tette az őskeresztény egyház is, mind az ószövetségi iratgyűjteményre, mind pedig a 27 újszövetségi iratra nézve. A keresztény egyházak között rendkívül sok különbség és tanbeli ellentét van, de a Biblia egy, valamennyi keresztény felekezet számára. A bibliai iratok olyan egyértelműen hitelesítik egymást, annyira nyilvánvaló egymással való egybetartozásuk és minden más vallásos irodalomtól való különbözésük, hogy még az egyébként olyannyira tévelygő és esendő egyház is felismerte és elismerte egységüket és kizárólagos jelentőségüket.

Ésaiás próféta könyvében találjuk „az Úr könyve” kifejezést (34,16), amely nem csupán Ésaiás könyvére alkalmazható, hanem a teljes prófétikus iratgyűjteményre is. Ez a Biblia legszebb, legtalálóbb meghatározása. Megfelel a Biblia saját önvallomásának, és kifejezi a Szentírás felől vallott hívő, keresztény meggyőződést. A Biblia „az Úr könyve”, azaz Isten könyve, az Ő üzenetét tartalmazza az emberiség számára.

Aki veszi a fáradságot és elolvassa ezt a könyvet, meggyőződhet róla, hogy valóban isteni kinyilatkoztatás. Ilyen értelemben bizonyítja az Isten létezését.

Üdv. Péter

Kedves Péter!

Szerintem tévedsz.

"A Biblia ezzel szemben egy 66 könyvből álló iratgyűjtemény, melyből 39 eredetileg héber (egy egészen kis része arám) nyelvű, és Izráel népe körében keletkezett az i. e. XV. századtól az i. e. IV. századig, és 27 irat az őskeresztény egyház körében keletkezett az i. sz. I. század folyamán, eredetileg görög nyelven. "

Hát ez az, ez az érdekes, hogy egy mai, modern ember ilyen régi korokban, régi embereknek, régen élt emberek által íródott műben vezérfonalat találhat az életéhez.

Szerinted mekkora tudása volt ezeknek az embereknek?

Elárulom, a legtöbbje még írni, olvasni, számolni sem tudott. A műveltebbje néhány ponton elérheti egy mai ált. isk alsó tagozatának a színvonalát, a kiemelkedőek, mint Arisztotelész, vagy Archimedesz egyes dolgokban a felső tagozathoz is felérnek. De csak egyes dolgokban.

A középiskolai szint valahol Newtonnal kezdődik, esetenként Galileivel.

Ezek az emberek annyira tanulatlanok voltak, hogy ha beszélgetnél velük, magad is elképednél.

Persze nem tehettek róla, hiszen akkor még senki sem volt birtokában a mai ismereteknek.

A többi érved egy kaptafára megy, hiszen jó néhány ezer évük volt a papoknak, hogy az íráson csiszoljanak. Gyakran egy csomó mindent töröltek a szent szövegekből, de az egyre újabb témák is mutatják, hogy mennyire változott a gondolkodásmód, aztán később a szövegezésen is újítottak.

Az meg természetes, hogy az újabb szerzők is a régebbi írások szempontjai szerint szövik a történeteket, ha nem úgy lett volna, a közelébe sem engedik a passzust a Bibliának, illetve még mintha olyanról is hallottam volna, hogy kivágtak belőle részeket, mint a pinty, pedig előtte benne voltak, de aztán mégis meggondolták magukat a cenzorok.

Az apokrif iratok bizony ezt tanúsítják.

Az, meg hogy a régi szövegekkel a mai Biblia egyezik, egyszerű hazugság.

A Jordániai Kódexek valódiságát ezért kérdőjelezik meg, mert hiába korabeli, teljesen mást ír, a Holt tengeri tekercsekben lámpással keresik a valamelyest is hasonlító szövegrészeket, szótöredékeket.

Teljes Bibliát nem találni néhány száz éves kornál régebbit, de még ezek a pásztori levelek, amik egyik, másik apostol, vagy egyházfő véleményét tartalmazzák, ezek is csak több hivatkozás útján ismertek.

Nem maradt fel mondjuk Pálnak egyetlen levele sem, de még annak az egyházfőnek sem az írása, aki sok évszázaddal később őt idézi valamely formában, de talán még annak sem, aki a korai keresztény irodalomban a hivatkozóra hivatkozik.

Mutasd meg a legkorábbi valódi dokumentumot, ami a kereszténység birtokában van.

Kíváncsi vagyok, hány éves.

Egyébként még a Holt tengeri tekercsekről, meg az egyéb zsidó vallási iratokról jobban elhiszem, hogy őrzik valamilyen formában a múlt emlékeit, hiszen a zsidók köztudottan hagyományőrzők, ősrégi szokásaikat is zokszó nélkül megtartják mind a mai napig. Talán a keresztények által elkövetett két évezredes üldöztetés is közrejátszik ebben, hiszen csak a vallásukhoz való szigorú ragaszkodás tarthatta meg őket, mint népet.

A kereszténység ellenben csak kétezer éves és szerintem még a híres zsinataik határozatait, történetét és lefolyását is csak másod, harmad, negyedkézből ismerjük, ezért semmi csodálatos nincs abban, hogy az általad több pontban kifejtett egyeztetések megtörténtek, hiszen a kommentátorok kommentátorainak kommentálása közben az idézők idézőjének az idézője úgy csavarta az eredeti szöveget, ahogy csak akarta.

"Izráel népe egységesen kánonikusnak, azaz Istentől ihletettnek ismerte el az Ószövetség 39 iratát. Ugyanezt tette az őskeresztény egyház is, mind az ószövetségi iratgyűjteményre, mind pedig a 27 újszövetségi iratra nézve."

Hát igen, egyrészt erről sincs semmi dokumentumod, másrészt mi van akkor, ha a Pókemberszövetség elismeri a képregényüket "kanonikusnak"?

Na hja, egységesen. Hm, a Biblia ír olyan zsidókról, akiket előbb kiirtottak, mert más véleményük volt, azt hiszem Júda és Izrael mégsem volt teljesen egységes véleményen, de az egész Ószövetségben az unalomig ismétlődik azok sorsának ecsetelése, akiknek más elveik voltak.

Ugyanezt tudjuk a keresztényekről is, akik már a kezdetekben tűzzel, vassal irtották az eretneknek kikiáltott nézeteket és már akkor vérengzések voltak köztük, mert egész népcsoportokat öltek halomra, amikor még nem is váltak államvallássá, mert már az őskeresztények is üldözték a másként gondolkodókat.

Mindaz amit írsz, a szokásos bizonyítatlan, de szentségnek elfogadott hablaty és minden korabeli valóságos adat cáfolja.

Szia!

Érdekes a logikád, ám ebből kiindulva a szakács könyv a szakács létezését bizonyítja.

Ezzel nincs is semmi baj, de előbb voltak a szakácsok és csak később írták a szakácskönyvet - lehet, hogy nem ugyanaz az ember, sőt lehet, hogy csak évekkel később.

A bibliával hasonló a helyzet: előbb volt Isten és a bibliát csak később írták meg.

A képregények esetében azonban csak a fantázia volt előbb és utána a képregény hős.

Kedves Péter!

Nem tudom te hány ateistával vagy agnosztikussal beszéltél már életedben, de nekem ateistaként az a tapasztalatom (és ezt szerintem a többiek is megerősíthetik), hogy egy ateista alapvetően jobban ismeri a Bibliát, mint egy átlagos hívő. Számomra az a vicces, hogy emberek úgy hisznek valamiben, hogy el sem olvasták a vallásuk szent könyvét. És sajnos ezek az emberek vannak többségben.

A hozzászólásod további részét nem olvastam el, mert túl hosszú (nem volt kedves elolvasni), és több mint valószínű, hogy már ezerszer hallottam/olvastam.

:-))))

Ahogyan azt egy Youtube videós elmondta az egyik vallásról szóló videójában, aminek SZARKASZTIKUSAN az volt a címe, hogy " Itt a bizonyíték rá, hogy Isten létezik ! " - jön a magyarázat : " Ugye Isten írta meg a Bibliát, tehát létezik. Nem olvashatod el egy pali könyvét és utána azt állítsad, hogy nem létezik. Ez nem fair. Megírta a könyvet, tehát létezik, különben nem lenne könyv. "

Ugye milyen logikus ? xD

A Biblia alapvetően nem foglalkozik Isten létének bizonyításával, ahogy a pókember-képregény sem a pókemberével. Mind a kettőben szerepelnek történetek, de a képregény szerzője és kiadója a szórakoztatás s nem történeti igazság bemutatásának igényével lép fel, így a figyelmes olvasónak meg se fordul a fejébe, hogy a pókember létezik.

Ellenben a Biblia valóban az igazság bemutatását tűzte ki célul, de az igazságot is sokféle műfajban be lehet mutatni, akár egy mesén keresztül is. Senki nem állította, hogy a Bibliában csak szigorúan vett történetírás van, elég ha csak Jézus példabeszédeire vagy a feltűnően szimbólikus Jelenések könyvére gondolunk. Én azt hiszem sem a teremtés, sem Noé története nem valóságos történeti leírás, bár igen komoly teológiai mondanivalóval rendelkeznek.

Mátyás királyról szóló mesék ugye nem bizonyítják Mátyás király létét? De nem is zárják ki.