Ha a két első ember, Ádám és Éva, fehér volt, és a vallás szerint nincs evolúció, hogy lehetnek "színes" emberek?

"vallás szerint nincs evolúció" ?

A "vallás" ilyesmit nem állit.

A Biblia azt írja le, hogy az embert Isten teremtette.Aznt nem mondja, hogyan. Teológiai mű nem természettudományi, földrajzi stb.

És azt hol olvastad egyáltalán hogy fehérek voltak?????? Mert sehol nincs benne.

Látom a képes Bibliában te is csak a képekig jutottál el, gratulálok, pfff....

Mellesleg akkor még a rasszok sem differenciálódtak, hanem csak Noé korában, pont erről szól a 3 fiának a története(Sém,Hám,Jáfet, ez utóbbi a fehérek ősapja). És nem kell kötekedni, hogy hogy lehettek mások ha egy apától és hasonlók mert ezek nem szó szerinti történetek, hanem allegóriák! Megtörtént eseményeket dolgoztak át vallási köntösbe, ennyi az egész. Sajnálom, hogy egyeseknek ez már magas filozófia....

Sziasztok!

A válasz egyszerű az embertípusoknak semmi köze az evolúcióhoz, ugyanis csak egyetlen faj létezik, az emberi faj. Mára a "faj" szó jelentése megváltozott, jelenleg megkülönböztető fizikai tulajdonságokkal - mint például bőrszín, szemforma, hajtípus - felruházott embercsoportokat jelöl. Ez az új jelentés az evolucionizmus egyre szélesebb körben történő elfogadása nyomán kelt életre a XIX. század utolsó éveiben. A "faj" szó fizikai jellegzetességekre utalva szinte sohasem fordul elő a Bibliában. Ellenben a "nemzet" szó több mint 200 alkalommal fellelhető.

A faj társadalmi eszme, nem pedig tudományos fogalom. Elfogadott tény, hogy az úgynevezett "fajok" közti genetikai és molekuláris különbségek elenyészők, bár van néhány jellemző vonás, amely nagyon széles skálán mozoghat. Más élőlényekkel összehasonlítva, az emberi fajon belül szinte minimális variáció létezik. Például figyeljük meg, hogy a kutyák családjában milyen nagy a változatosság. A háziállatként tartott kutyafajták nagy részét az elmúlt 300 év során hozták létre. Egy kutya lehet fehér, fekete, vörös, homokszínű, pöttyös, apró, hatalmas, szőrös vagy szinte szőrnélküli, aranyos és nem túl aranyos. Temperamentumukban és képességeikben is rendkívül különbözhetnek. Mivel a háziállatként tartott kutyákat keresztezni lehet a farkassal, a prérifarkassal, az ausztráliai vadkutyával és a sakállal, ezek mind a kutyafajhoz tartoznak. Az a rengeteg gén, amely az élet minden formájában jelen van, teszi lehetővé ezeket a variációkat, így engedve teret annak, hogy az egymás után következő generációk egyedei képesek legyenek alkalmazkodni a környezet változásaihoz. Enélkül az élőlényekkel együtt született tulajdonság nélkül sokkal gyakoribb lenne egy-egy faj kihalása. És különben is, az élet nem lenne sokkal sivárabb a fajokban felfedezhető különbözőségek nélkül?

Feltételezhetően az alábbi három mechanizmus számít leginkább „faji" jellegzetességnek. Ezek mindegyike az özönvíz után, körülbelül 5000 évvel ezelőtt jelentkezett:

1. Természetes kiválasztódás. Ez az ismert jelenség nem a makroevolúciót elősegítő mechanizmus, mint ahogy azt az egy évszázadon át folyó kísérletezés bizonyította, bár fontos a mikroevolúció szempontjából. A természetes szelekció kiszűri az egymás után következő generációkban meglévő bizonyos szülői géneket, így az utód nagyon hasonló tulajdonságokkal rendelkezik majd, de a genetikai variációs tulajdonsága kisebb lesz - Például, az Egyenlítő közelében élő világos bőrűek sokkal érzékenyebben reagálnak számos, az egészséget érintő kockázati tényezőre, például a bőrrákra. Ebből az következik, hogy valamivel kevesebb esélyük van rá, hogy elérjék azt a kort, amikor utódokat nemzhetnek, és tovább adhatják a világos bőrszín génjeit gyermekeiknek.

A sötétebb bőrűeket is hasonló veszélyek fenyegetik az Egyenlítőtől távolabb, bőrük kevesebb napfényt nyel el, így a D3 vitaminból, mely a napfény hatására keletkezik a bőrben, kevesebb jut a szervezetükbe. A sarkvidékeken ez a vitaminhiány sok esetben angolkórt okoz. Ezért sok generáció óta a sötét bőrű emberek inkább az Egyenlítő közelében, a világos bőrűek pedig inkább a magasabb szélességi körök mentén élnek.

Azonban vannak kivételek. Az eszkimók bőrszíne sötét, mégis a sarkvidéken élnek. Hagyományos étrendjük, melyben D3 vitaminban gazdag halmájolajak szerepelnek, védelmet nyújt számukra az angolkór ellen.

2. Különböző kultúrák, különböző szempontok. Rokonszenv (mint a párválasztásban) és ellenszenv (mint az előítéletekben) formájában jelenik meg, hogy a különböző kultúrák mit, ill. kit részesítenek előnyben.

Rokonszenv. "A szépség a szemekben rejtőzik" - mondják valahol. Ebből kiderül, hogy a kultúra, amelyben felnövünk, mennyire befolyásol abban, hogy ugyanabból a kultúrából válasszunk magunknak társat. A ludak körében született ezzel kapcsolatban egy kísérlet. A kék sarki lúd és a fehér sarki lúd az Északi-sark különböző területein él. Mindkét kolónia tojásaiból néhányat inkubátorban keltettek ki. Majd a kislibákat az ellentétes színű kolóniából való "nevelő szülők" nevelték föl. Amikor a párválasztásra került a sor, a fiatal libák a nevelőszüleik színével megegyező színű libákat részesítették előnyben. Egy másik kísérlet alkalmával a nevelő szülőket rózsaszínre festették. A fiatal libák megint csak azokhoz a színű libákhoz vonzódtak, amelyek színe megegyezett azzal, amit ők egész kis koruktól láttak, noha ez a szín mesterséges volt. Egy régi ének sorai is ezt szemléltetik: "Olyan lányt szeretnék, mint amilyet drága Édesapám is feleségül vett."

Ellenszenv. Az emberekben szintén ott él az előítélet — van, akiben jobban, van, akiben kevésbé. A külső megjelenés nyomán kialakult előítéletek háborúkhoz, népirtásokhoz, bizonyos fajtájú emberek elkülönítéséhez és önkéntes elkülönüléséhez vezettek. Adolf Hitler fanatikus gyűlöletet táplált a zsidóság és sok más népcsoport ellen, és különleges előnyben részesítette a szerinte árja jegyekkel rendelkezőket, azaz a magas, szőke és kék szemű embereket. Hitlernek ez a szemlélete odáig vezetett, hogy szélsőséges és emberileg elfogadhatatlan lépésekre szánta el magát - az előbbi népcsoportot irtotta, az utóbbi gyarapodását pedig szorgalmazta. Az önkéntes elkülönülés egyik példáját Afrikában fedeztük fel. A pigmeusok, akik átlagosan 135-140 cm magasak, elkülönülve élnek a watusi népcsoporttól, akik akár a 215 cm magasságot is elérhetik. Pedig csupán néhány száz kilométer választja el őket egymástól. Ilyen és több száz hasonló, évezredek óta fennálló dolog előítéleteket szított, és különválasztották az embereket csak azért, mert más volt a külsejük.

3. Kis, elszigetelt populációk. Egy emberpopuláció, vagy

bármely más populáció genetikai tulajdonságainak készlete

óriási. Ha egy adott populáció néhány tagja egy elszigetelt területre, például egy szigetre költözik, az új csoport genetikai tulajdonságainak készlete az egész populációhoz képest megváltozik és lecsökken (vagy a genetikai potenciál tartománya válik kisebbé). Ennek eredményeképpen a sziget következő generációi az eredeti populációtól eltérő jellemvonásokkal rendelkeznek majd.

Egy fele arányban fehér, fele arányban fekete játékgolyókkal megtöltött hordó nagyon szemléletesen mutatja be mindezt. Tegyük fel, hogy minden egyes üveggolyó egy ember, az üveggolyó színe pedig az illető ember bőrszínét meghatározó génnek felel meg. Ha találomra játékgolyópárokat húzunk - ami tegyük fel, egy férj és egy feleség -, és különböző szigeteken helyezzük el őket, a szigetek körülbelül felén csak egyszínű játékgolyók lesznek - vagy fehér, vagy fekete. Az emberek szétszóródása és elszigetelődése az özönvíz és Bábel után hasonlóképpen történhetett. Minden egyes ember különböző bőrszínt meghatározó géneket hordoz. Ha egy férj és egy feleség bőrszínt meghatározó génjei (sötét vagy világos) megegyeznek, leszármazottaik bőrszíne is nagy valószínűséggel ugyanolyan lesz. A játékgolyók színe akár más genetikai tulajdonságokkal is behelyettesíthető.

E folyamat genetikája ennél az egyszerű illusztrációnál jóval bonyolultabb. Például a bőrszínt nem egy, hanem legalább három gén határozza meg. Ezen kívül, ha egy elszigetelt földrajzi területen a nagyobb populációkról kisebb csoportok válnak le, az emberben meglévő jellemtulajdonságok ezrei közül bármelyek csoportot alkothatnák. Tehát jellegzetes tulajdonságok könnyen kialakulhatnak, mint ahogy ki is alakultak, amikor az özönvíz nyolc túlélője és leszármazottaik végül Isten parancsának engedve szétszóródtak a Földön, hogy újra benépesítsék azt. A Noé leszármazottjairól készült feljegyzésből, amelyet I.Móz. 10. fejezetében találhatunk, láthatjuk, hogy az utódok milyen hamar szétszóródtak. Sém közvetlen leszármazottai nagyrészt az Ararát (a mai Kelet-Törökország) közelében maradtak, vagy észak felé húzódtak. Khám fiai déli irányba, míg Jáfet utódai északra vándoroltak. Kétségtelen, hogy sok más kis csoport hódított meg addig elszigetelt területeket. Ott egyedülálló genetikai tulajdonságaik kifejezésre jutottak, és tovább adták azokat az utánuk következő nemzedékeknek.

Miután megértettük ezt a három mechanizmust - a természetes kiválasztódást, a kultúránként változó rokonszenvet-ellenszenvet és az elszigetelt populációkat —, feltehetünk néhány érdekes kérdést. Hogy nézhetett ki Ádám és Éva? Nyilvánvaló, hogy génjeik az emberek ma meglévő génjeinek mindegyikét magukba foglalták - és valószínű, hogy olyan vonásaik is lehettek, amelyek azóta eltűntek. Génjeik közül természetesen sok nem jutott kifejezésre, mert más gének váltak uralkodóvá. Általában úgy képzeljük el őket, mint akik úgy néztek ki, mint mi. Azonban genetikai okoknál fogva Ádám és Éva sem "fehér" nem volt, sem "fekete". Bőrszínük valahol a kettő között helyezkedhetett el. Az Ádámot jelölő héber szó vöröses színre utal, mert egy majdnem ugyanolyan héber szó jelenti azt, hogy "vörös" vagy "vért mutatni". Ádám bőrszíne valószínűleg hasonló lehetett a bennszülött amerikaiakéhoz.

Az evolúció az elmúlt 140 év alatt minderről sokkal eltérőbb képet festett. Feltételezése szerint az ember valamiféle majomszerű őstől származik. Úgy vélik, hogy mivel voltak néhányan, akik a többiektől eltérően korábban kifejlődtek, ezért ők különböző fizikai, mentális és viselkedésbeli tulajdonságokkal rendelkeztek. Ez a rasszizmus, egy előítélettől áthatott filozófiai iskola, mely embertársainkat megfosztja emberi mivoltuk tiszteletben tartásától. Azt nem mondhatjuk, hogy napjaink evolucionistái rasszisták, bár Charles Darwin és követői közül többen is azok voltak. A rasszizmus ma nem közkedvelt dolog, legalábbis a nyílt rasszizmus nem, így nyilvánosan ezt ritkán ismerik el. Azonban az evolúciós elmélet logikai alapot nyújt a rasszizmus igazolásához.

Mózes I. könyve meglehetősen más történelmi megvilágításba helyezi ezeket az eseményeket. Ott azt olvashatjuk, hogy mindannyian Ádámtól és Évától, illetve Noétól és feleségétől származunk. Tehát mindnyájan unokatestvérek vagyunk. Gondoljuk el, milyen lenne a világunk, ha mindenki ráébredne erre, és eszerint is cselekedne!

Bocs, hogy kicsit hosszabbra sikeredett... ;-)

Üdvözlettel: Péter

"Azonban az evolúciós elmélet logikai alapot nyújt a rasszizmus igazolásához."

Ezt nagyon gyorsan vond vissza, ha nem tudod alátámasztani!

De a vallásosok nem hihetnek az evolúcióban, ... Ezt honnan veszed? Miért gondolod, hogy Isten nem használta fel az evolúciót?

Igen, például a katolikus egyház már nem hiszi, hogy a teremtéstörténetet szó szerint kell venni. Mint ahogy ma már azt sem kötelező vallania egy katolikusnak, hogy vannak boszorkányok, vagy hogy csak a katolikus egyházon belül lehet üdvözülni.