Valaki lehet hívő úgy, hogy nem tudja biztosra megmondani, hogy létezik-e Isten?

Aki hívő, az nem tudja megmondani biztosra, hogy létezik-e. Aki megtudja az nem hisz, hanem tud.

Egyébként is, ahhoz, hogy létezzen Isten, olyannak kell lenni, ahogyan az emberek elképzelik. Mindenki máshogy képzeli el, tehát ennyiféle Isten van? Vagy esetleg minden ember téved?

"Aki hívő, az nem tudja megmondani biztosra, hogy létezik-e."

És te ezt honnan veszed? Kettővel előtted cáfolták. :) Ráadásul egy hívő. :))

Persze.

Az, hogy hívő, azt jelenti, hogy HISZ, nem azt, hogy tud.

Hívõ, tehát hisz I-tenben, abban, hogy van I-ten. Ha egyszer hisz benne, fel sem merül kérdésként, hogy létezik-e.

Ha biztosan meg tudná mondani, nem kellene hinnie.

René Descartes, akitõl a matekban ma is szokásos szigorú bizonyítás ( illetve annak igénye ) ered, mint hívõ, vallásos ember, írt egy dolgozatot, melyben "bebizonyította", hogy I-ten létezik.

Az Egyház jó letólta érte, mert ha szükségét érzi a bizonyításnak, akkor nem hisz igazán.

Egyszóval azt, hogy I-ten létzik, HINNI kell, megkérdõjelezés, tehát bizonyítás nélkül, nem pedig tudni.

"Lehet, hogy sok hívő bizonyítása helytelen"

Akkor pedig az nem bizonyítás. Nincs helytelen bizonyítás, mert ami helytelen, az nem bizonyítás csak szócséplés.

Kedves nneduddgi!

Abba a hibába esel bele (kb. te vagy a 15-ik ilyen, csak a mai napon) hogy úgy beszélsz teológiai témáról, hogy közben nem veszed figyelembe, hogy a teológiai szaknyelvben az adott szó mit jelent. Nem ugyanazt, mint a köznyelvben.

Ezt írod:

"Ha biztosan meg tudná mondani, nem kellene hinnie."

Ez a "hit" teológiai definíciójának ellentmond.

A hit és a bizonyosság nem választható szét. Szent Pál ezt a definíciót adja meg: "A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk."

Descartes is abba a hibába esett, mint szent Pál, abból indul ki, amit bizonyítani akar, de ezek szerint ennyi elég is a hithez.

(bocs)

Azért a hívők felének az igazsága tovább csökken, mert ha mondjuk ezerféleképpen képzelik el Istent, akkor abból csak egy lehet maximum az igaz, így egy az ezerhez, hogy a te változatodra az esély.

Hátha Allah módjára létezik és akkor az összes keresztények tévednek?

A Nap evidenciája változhat, ahogy vizsgáljuk távcsövekkel, mérésekkel, ahogy összehasonlítjuk más csillagokkal, egyre többet megtudunk róla, de Isten evidenciája vajon milyen lábakon áll?

Tzolko megint előbb osztod az észt, mint hogy utánajártál volna.

Mi lenne, ha néha tájékozódnál egy kicsit arról a témáról, mihez hozzászólsz? Csak egyszer a poén kedvéért!

Megint ebbe a pár mondatodba annyi fals információt zsúfoltál bele, amennyit a Lehel-téri kofák egy hónap alatt nem tudnak kitermelni magukból.

Nos, ami a bizonyítást, bizonyítékot illeti, valóban nem tudok szabadulni attól, amit fizikábban megszoktunk, illetve amit a matematikában a bizonyításelmélet leír.

Bizonyításnak azt nevezzük.

Megjegyzem, lehet, hogy a 17. századi vatikáni tekintélyek, akik Descartes-t letolták I-ten bizonyítása miatt - mint korábban is írtam - lehet, hogy õk azért olvasták Szt Antalt, esetleg mást is. Talán a teológiaról is volt sejtelmük.

Mégegyszer: a hit az hit, I-ten létezése pedig dogma, a dogma pedig nem szorul bizonyításra, mert megkérdõjelezhetetlen. Ha pedig az, akkor nem is szabad bizonyítással kísérletezni, ha viszont nem bizonyítod, akkor nem mondhatod, hogy "tudod", csak azt, hogy "hiszel" benne.

A zsidó vallásban ugyan nincsen dogmatika, de I-ten létében kételkedni egyetlen ( vallásos ) zsidónak sem jut eszébe.

Ami meg atudomány illeti:

"Az elsô korty a természettudomány serlegébôl ateistává tesz, a serleg alján azonban Isten vár." ( Werner Heisenberg ( 1901 – 1976 - a kvantummechanika felfedezéséért kapott Nobel-díjat 1932 -ben ) - ha vki, ô eléggé ismerhette a "serleg" tartalmát :) )

De az õ sem mondta, írta, hogy "biztosan tudja". ( Már azért sem, mert komoly tudós ilyet általában nem szokott )