Mi a te érved az ateizmus mellett?

Azt azért halkan jegyzem meg, hogy attól, hogy valaki ateista, még ugyanúgy lehet egy pancser, mint egy vallásos ember. Egy átlag ateistát az élet habzsolásán kívül más nem érdekel, ugyanúgy az érzelmeire hallgat, mint a vallásos emberek.

A logikus gondolkodás nem csak egy gondolkodó ateistánál, hanem egy bibliatudósnál is megvan, az is a tudományos eszközök segítségével végzi a munkáját, és logikusan gondolkodik.

Miért kellene, hogy érveljek az ateizmus mellett?

A vallásosaknak kellene meggyőznie, hogy Allah, Zeusz, Síwa, Manitou, Baal, Jupiter, Mars, Odin, Ámon, Jehova, Izisz, Mithrasz, vagy a többi isten, esetleg a Rózsaszínű Egyszarvú létezik.

@18:15

Jehova sem létezik, az egy középkori téves olvasat.

Például érv lehet az, hogy a jelenlegi 8000 vallás az idő múlásával szemlátomást nem hogy közeledne, hanem egyre inkább széttagozódik - és még mindig nincsen sehol egyetlen bizonyíték akármelyik vallás bármelyik állítására.

Míg ezzel szemben a tudás, amelyen az ateizmus alapul, naponta bizonyítja önmagát.

Jó kis kérdés ez.

Először azt a kérdést kell feltenni, honnan jön az ötlet? Honnan szerezhet valaki ismereteket bármilyen istenről, angyalokról, ördögökről, démonokról, vagy anyagon túli dolgokról, miért gondolhatja, hogy léteznek? Én úgy látom, hogy többnyire sehonnan. Napjaink emberének leginkább más emberek ültetik a bogarat a fülébe, de ez nem válasz arra, honnan jön az ötlet, az információ eredetileg. Amit az eredet felkutatásakor találsz, az teljes káosz: álmok, hallucinációk, félreértések, önigazolások, ókori, megbízhatatlan eredetű tekercsek, történetek, tekintélyelvű hozzáállás, száz-, ezerféle verzió, rébuszok, ellentmondások, téves analógiák, és még lehetne sorolni, a megismerés, az ismeretszerzés teljesen megbízhatatlan módszerei. Ezért van olyan sok vallás. Mindegy, hogy mit mondanak egymásról, mind közösek abban, hogy a forrásuk és a módszereik megbízhatatlanok, az eredményeik ezért elfogadhatatlanok, és ellentmondanak egymásnak. (A kereszténység általában egyetért abban, hogy az ember nem ismerheti meg Istent önerejéből, csak akkor, ha Isten ezt akarja. Ezzel magyarázzák a Bibliát, ami nem emberi eredetű, hanem isteni sugallat. A többi vallást is megmagyarázzák, hogy az Sátán félrevezetése. Csakhogy van egy bökkenő: hogyan lehet beazonosítani, hogy ki sugallja azt, amit? Bemutatkozik? Ugyan... azt mond, amit akar)

Másodszor, fel kell tenni azt a kérdést, hogy miről beszélünk egyáltalán. Ez az a pont, ahol bejön a halandzsa. Lesznek energiák, és dimenziók, létsíkok, láthatatlan erők. Tudományos szemlélettel ezek közvetlenül cáfolhatók, mert belátható, hogy vagy lehetetlen, vagy áltudományos, utóbbi eset arról ismerhető fel, hogy az illető rosszul használ jól definiált fogalmakat. Van-e hívő, aki meg tudja mondani, hogy mi az isten? Sokszor felmerül, hogy hiszem, ha látom, de még ez sem igaz, ha azt sem tudom, mi az, amit látnom kellene. Mintha egy tárgyat keresnél, amit nem tudod, hogy néz ki. Honnan tudod, hogy az az, ha éppen a kezed ügyébe akad? Sehonnan. Ezért fontos, hogy legyenek pontosan definiálva, mit kell keresni, mit kell bizonyítani, cáfolni. Gyakorlatilag fogalmam sincs. A hívők nem képesek arra, hogy épkézláb módon megfogalmazzák, mi a hitük tárgya. Természetesen vannak különböző megfogalmazások, amelyek némelyikével nehéz vitába szállni. Például, hogy Isten maga a természet. Persze ha isten=természet, akkor felesleges megtartani mind a kettőt. Mondják, hogy kívül van ezen a világon. Logikailag értelmezhetetlen állítás, és vissza az első ponthoz: ők ezt honnan veszik? Kilátnak a világból? Naná, hogy nem, álmodnak, meg összehaluznak mindenféle hülyeséget, és azt hiszik, hogy az úgy tényleg létezik valahol...

Harmadszor, hallunk dolgokról, amikről elvileg mindannyian megbizonyosodhatunk. Elvileg...

Anekdoták csodákról. Két fajta csoda létezik. Az egyik a lehetetlen csoda, amikor valami nagyon meglepő dolog történik, és ezt tulajdonítják egy vallási alak tevékenységének. Ez a régi babonás hozzáállás. Kapóra jön, hogy a materialista tudomány a világ "alap" működésének megismerése által nagyjából körvonalazza, mi lehetetlen, és mi nem. Régen, amikor még nem létezett modern tudományosság, szemfényvesztés szerű trükkökkel lehetett operálni. Ma a már a meglepő történések vizsgálhatók racionálisan, magyarázhatóvá, leleplezhetővé váltak. Meg is ritkult a számuk meglehetősen, és ami maradt, roppant kisszerű, vagy szélhámosság.

A másik fajta csoda, amikor éppen hogy hétköznapi dolgokról akarják, hogy csodának véljük. Például csoda az élet, a napsütés, a puszta lét.

Előbbi esetben a csoda magyarázata ássa alá a hitelességet, utóbbi esetben pedig az, hogy ha a csodákért felelős isten létezne, pont olyan lenne, mintha nem lenne, vagyis felesleges és alaptalan feltételezni.

@22:49

Akkor értelmezd az "ateista" szót. Az ateizmus nem a hit, hanem az istenség tagadása.

Az ateizmus istennélküliséget jelent.

A jó érv mellette az, hogy még soha nem láttam egyetlen egy istent sem, de még csak nem is hallottam olyanról, aki látott és ezt bizonyítani is tudná.