Ti hogyan jöttetek rá, hogy Isten nem létezik?

Arra lennék kíváncsi, hogy melyik volt az a pont az életetekben - már ha volt ilyen - amikor rádöbbentetek arra, hogy a vallások ígéretei üresek?

Nekem egy hosszú folyamat volt, ami azzal kezdődött, hogy ugyan nagyon vallásos nevelést kaptam, sosem éreztem jól magam az istentiszteleteken. Nem értettem, hogy miért. Ahogy az iskolában egyre többet megtanultam, egyre több kérdésem lett, amire egyszerűen hiába kérdeztem anyámat, és a többi hívőt, egyszerűen nem kaptam választ, vagy csak olyan válaszokat kaptam, amelyek finoman szólva hiányosak voltak, de kénytelen voltam elfogadni őket, ami valahogy rossz érzéssel töltött el. (Akkor még nem ismertem a kognitív disszonancia fogalmát)

(pl.: a kérdésemre, hogy "Ha a világ csak 6000 éves, akkor hogyan láthatjuk a több százezer fényévre lévő csillagok fényét?" azt a választ kaptam igen hívő nagybátyámtól, hogy "Azt csak a Jóisten tudhatja")

Aztán jött az egyetem, majd a "munka világa" megélhetési gondok, végül kivándoroltam Angliába, megszakadt a kapcsolat az übervallásos családi háttérrel, teljesen más környezetbe kerültem. Már nem jártam istentiszteletekre, mivel úgy éreztem, hogy az én tudok hinni Istenben úgy is, hogy nem járok templomba. (Ez így utólag igen vicces)

Aztán egy vasárnap eszembe jutott pár kérdés, és úgy gondoltam, hogy akár az interneten is utánanézhetnék ezeknek, hátha valaki tud ezekre választ. Hát tudott, találtam rengeteg oldalt, ahol annyira erőltetetten próbálták beleilleszteni a Biblia szövegét a modern tudományos ismeretek közé, hogy egyszerűen olvasni is fájdalmas volt, még az én minimális tudományos ismereteimmel is.

Aztán rátaláltam a Rational Wikire, ahol egy olyan válaszra bukkantam, ami addig eszembe se jutott: hogy egészen egyszerűen nem igazak a Biblia állításai, és azért nem is lehet őket beilleszteni az ismereteink közé. Most lehet röhögni, de tényleg el sem bírtam addig képzelni, hogy esetleg a Biblia nem igaz, viszont ahogy elképzeltem, hogy mi van, ha nem igaz, tulajdonképpen maradéktalanul választ kaptam az össze kérdésemre a csillagok fényétől kezdve Káin gyermekeinek misztikus anyján át egészen a Bábel tornyának képtelenségéig. Egy baromi nagy tehertől szabadultam akkor meg, aminek a létezéséről nem is tudtam.

Olyan sok időt töltöttem aznap olvasással, hogy másnap alig éltem a munkahelyemen, de nem bántam meg.

Másnak is van ilyen története, vagy csak nekem volt ennyire specifikus élmény a hittől való megszabadulás?