Vallásosak (de inkább keresztények), miért vetitek el a következetesség elvét, holott az istenetek által alkotott világban mindenütt ez fedezhető fel?

(1Timóteusz 6:3–5) 3 Ha valaki más tant tanít, és nem ért egyet az egészséges szavakkal, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak a szavaival, sem azzal a tanítással, amely összhangban van az Isten iránti odaadással, 4 az felfuvalkodott a büszkeségtől, és semmit sem ért, hanem a kérdések felőli viták és a szavak körüli csatározások betege az elméjében. Ezekből irigység származik, viszálykodás, becsmérlő beszédek, gonosz gyanúsítások, 5 semmiségeken való heves vitatkozások olyan emberek részéről, akik megromlottak elméjükben, és meg vannak fosztva az igazságtól, akik úgy gondolják, hogy az Isten iránti odaadás nyereségnek eszköze.

Valóban, ahogy írták az előttem szólók,

nemes egyszerűséggel, Isten a saját maga alkotta jogokat, és törvényeket nem fogja alku tárgyává tenni, bár igyekszik rugalmas lenni ezen a téren is.

Többször elhangzott,

(4Mózes 23:19) 19 Isten nem ember, hogy hazudjék, Nem is embernek fia, hogy sajnálkozzék. Vajon mond olyasmit, amit meg nem tesz, És beszél olyasmiről, amit nem visz véghez?

Az emberek kellő alapossággal figyelmeztetve voltak és vannak. Aki ezeket semmibe veszik, egyáltalán nem elmélkedtek el azon, hogy Ő nem az emberek Játszópajtársa,

Az ember a Fizikai szüleit is tiszteletben tartja,/sajnos vannak kivételek/ akkor mennyivel inkább figyelni kellene életünk forrására,

Törvényeket alkotott, munkát biztosított, gazdagon ellát bennünket mindennel ami szükséges az élet fenntartásához. /Napfény, eső, élelem, szemet gyönyörködtető természeti alkotások, stb stb/

S ha az ember tiszteletlensége miatt ellene tesz ezeknek, és jön a megrovás, akkor még meg van sértődve.

ezen el kellene gondolkodni mélyen. Ha az emberek által alkotott törvényeket betartjuk, mert azok is jó szolgálatot tesznek akkor mennyivel inkább be kellene tartani Istenünk, életet fenntartó törvényeire útmutatására.

(Héberek 12:8–10) . . .. 9 Továbbá nekünk testi apáink voltak a fegyelmezőink, és megbecsüléssel voltunk irántuk. Vajon ne rendeljük alá magunkat sokkal inkább szellemi életünk Atyjának, és élni fogunk? 10 Mert azok néhány napig fegyelmeztek minket, aszerint, ami jónak látszott előttük, ő pedig a hasznunkra tesz így, hogy részesedhessünk szentségéből.

Azután rosszul értelmezed a "saját fiát áldozta fel" kifejezést.

Jézus Önként jelentkezett, senki nem parancsolta, vagy utasította hogy Ő legyen az aki jogilag segít Ádám utódainak.

Ahogy írva is van, szerette, szereti az emberek fiait, és ez a szeretet vezérelte erre az elhatározásra.

Hiszen részt vett az ember megteremtésében is.

ezt mondja Jézus, arról az időről amikor látta az Atyját teremteni, és Ő is részt vett ebben:

(Példabeszédek 8:31) 31 örvendezve az ő földje termékeny talajának; és amiben gyönyörűségemet leltem, az az emberek fiaihoz fűződik.

Örömmel vett részt mestermunkásként az ember alkotásában Atyja mellett.

Ezzel kifejezte, nem csak azt hogy mindenben egyetért Atyjával, de azt is, hogy ugyan úgy szereti az embereket, ahogy az Atyja.

Nem véletlen írja Jézusról az írás, hogy mindent úgy mutatott be, vagy tett ahogy az Atyjától látta, hogy lássák az emberek, milyen az Isten, és hogy béküljenek meg vele.

"1-nek:

- A konkrét ellentmondás az isten személyében van amit a keresztények festettek róla. Itt most nem azt vitatom létezik e vagy sem, hanem a leírás róla több helyen is ellentmond. Maga az a tény ha képes egy univerzumot teremteni, az azt mutatja, hogy az intelligenciája jóval meghaladja az ember légmeredekebb elképzelését is bölcsességéről. Ezzel szemben a biblia egy nyafogó istent ábrázol aki tör zúz és pusztít mindent ha nem úgy mennek a dolgok ahogy ő azt elképzeli. Vegyük példának az első ellentmondást, a kiűzetést. A keresztény istenkép soha semmilyen magyarázatot nem fűzött ahhoz miért nem ehetnek a tudás fájáról csak egyszerűen megtiltotta nekik. Egy intelligens szülő megmagyarázza cselekedeteinek okát és nem súlytja halállal a gyermekét ha az mégsem fogadott szót. Ezzel szemben a történet magyarázatok nélküli tilalomról és hirtelen felindulásból tett felelőtlen kijelentésből: halál,-ról szól. Hova tűnt az a végtelen intelligencia és bölcsesség mely megalkotta a ma ismert univerzum minden egyes apró részletét?

"Tegyük fel hogy szülő vagy..."

- Az vagyok :). Teljesen egyetértek veled, csak tudod a füles és az között hogy elzavarom a gyerekem ráadásul még halállal is súlytom, nincs túl nagy összhangban, igazából nem is lehet egy lapon említeni a kettőt."

Elfelejted, hogy nem Isten hagyja ott az embert, hanem az ember az Istent!

A szülős példa (ami nem 100%-ban felel meg a mi esetünknek, de példának megteszi) úgy szólna, hogy a gyereked elhagy téged, de te még mindig szereted, így tárt karokkal várod vissza.

Nincs szeretet szabad akarat nélkül. A szabad akarat nagyon problémás dolog, ebből ered minden baj, de csak így van értelme az életnek. Aki nem Istennek szolgál, az a Sátánnak. A bűnök apáról fiúra öröklődnek.

Azt a legnehezebb elfogadni, hogy az első emberpár engedetlenségét az egész emberiség szenvedi meg. Pedig ez van. Minden ember ilyenformán összetartozik, és felelősek vagyunk egymásért. Isten előtt egyszerre létezik az egyéni és kollektív felelősség is. Mindkettő hatással van ránk.

Olyan távol kerültünk a bűneink miatt Istentől, hogy azt mi saját erőnkből áthidalni nem tudjuk. Csak egyedül a kegyelemben való hit menthet meg bennünket, ami Jézus Krisztusban vált nyilvánvalóvá.

Ozmium:

"Tegyük fel hogy szülő vagy, és nagyon szereted a gyerekedet. Attól még hogy adsz neki egy fülest, vagy dühös vagy rá, attól még szereted, nem?"

Tegyük fel, hogy szülő vagy, és nagyon szereted a gyereked. Attól, hogy megölöd (Ádám és Éva), és az utódait is megátkozod (öröklődő bűn), megrontod (tökéletlen utódok) és bünteted, sanyargatod ezért, időnként tömegmészárlásokat rendezve, attól még szereted, nem?

Tegyük fel, hogy szülő vagy, és nagyon szereted a gyereked. Mindent úgy csinál a gyerek, ahogy kéred, mégis ráereszted az ellenséget, hagyod, hogy kiirtsa a családját, és őt magát is megkínozza, pedig elkerülhetnéd ezt. (Jób) De attól még szereted, nem?

Tegyük fel, hogy a gyereked minden nevelés ellenére megrögzött bűnöző életmódot folytat és eléri a törvény keze. Egyik dolog, hogy szereted és nem akarsz neki rosszat, a másik pedig az, hogy a tetteiért vállalnia kell a következményeket. Ha lecsukják, akkor a szeretetemtől függetlenül le fogja ülni a kiszabott idejét. Ha esetleg halálra ítélik, az is végre lesz hajtva; de mindez az ő saját választása.

Isten esetében ez annyiban módosult, hogy Jézusban ő maga töltötte le a gyermekei helyett a jogos büntetést.