Van értelme annak, amit a vallásról gondolok, vagy hibás gondolatmenetem? Vallásos emberek, mit gondoltok erről? (nagyon hosszú, lent)

Kedves kérdező,

Szerintem téged is ugyanaz a helytelen elképzelés Istenről vezetett félre mint a keresztényeket, hogy Isten egy rajtunk kívül álló hatalmas valaki lenne, aki mindent teremtett. Ez egy végzetes félreértés, téves tanítás, melyhez a vallások előjárói és híveiknek nagy tömege a mai napig makacsul ragaszkodnak.

Isten nem egy valaki, és nem természet fölötti, nem rajtunk kívül álló. Isten egy valakinél, egy személynél minden tekintetben végtelenszer több, nagyobb, hatalmasabb, bölcsebb, stb. Közelebb állunk a valósághoz, ha Istent úgy képzeljük el mintha egy önfejlesztő ihlet lenne, mindennek oka és forrása, melyből minden kifejlődött; mint egy mindenható törvény, a vezérlő alapelv mindenben.

Az első dologra válaszolva amit felhoztál, a helyes válasz az, hogy Isten minden fejleményére kihat, de nem lép közbe, hacsak nem az ember 'utasítására', ez lehet tudatosan vagy véletlen. Lehet ez most nagyon arrogánsnak tűnik, engedd meg hogy megmagyarázzam:

Létezik egy magasabb rendű természeti törvény (hogy félreértés ne legyen, ez is Isten fejleménye), amely alkalomadtán bármely más természeti törvényt felülír, és egy ilyen alkalom lehet az ember tökéletes 'utasítása'. Gyakran történnek olyan dolgok, melyeket nem tudunk megmagyarázni, - véletlenek. De ha egy véletlen nagyon szembetűnő, akkor a vallásos emberek Isteni beavatkozásról vagy csodáról beszélnek. Ilyenkor ezt a törvényt állította munkába valaki, lehet anélkül, hogy halvány fogalma lett volna mit is indíthat el gondolataival képzeletével vágyaival, vagy érzelmeivel.

Azok akik azt gondolják, hogy Isten segített nekik, egy lépéssel közelebb állnak a valósághoz, mint azok akik a véletlennek tulajdonítják az eseményt. Mert valóba Isten törvénye volt az, ami utasításukra (imájukra, vágyaikra vagy kéréseikre) reagálva érvényesült.

A második dolog, amit felvetettél, a hívők érzik Isten jelenlétét életükben. Ez szerintem lehet nagyon konkrét és megbízható érv, de azonnal hozzátenném, hogy nem egy rajtunk kívül álló személy jelenlétét érezhetjük, hanem saját isteni kilétünket, a Vezérlő Alapelv, a Krisztus jelenlétét. Isteni kilétünk folyton jelen van bennünk, de mi csak ritkán vesszük tudomásul, annyira elvagyunk foglalva minden más dologgal körülöttünk.

Ez természetesen nagyon szubjektív dolog, azon felül nem vagyunk képesek megismételni, hogy tudományosan alapozott bizonyítékot szerezzünk. De elég ahhoz hogy hihetünk Isten létezésében.

A harmadik dolog, hogy egy ennyire jól felépített, összetett világ nem keletkezhetett csak úgy a semmiből. Ez úgy is van, ez a jól felépített, összetett világ nem a semmiből keletkezett, de az nem úgy van, hogy egy hatalmas valaki tervezte és megteremtette volna. Isten nem teremtett semmit, hanem a saját mindenható törvénye szerint mindenné fejlődött. A biblia szerint Isten első utasítása: „Legyen világosság !” ez az értelem világossága, az Eredeti Önfejlesztő Ihlet utasítására létrejött első fejleménye.

Marad még a kérdés:

«De akkor Istent ki teremtette? Isten keletkezhetett csak úgy a semmiből?»

Vagyis, ha nem is olyan anyagi mint az ősrobbanás, honnan származik az Eredeti Önfejlesztő Ihlet ?

Erre a kérdésre szerintem csak akkor kapunk válasz ha isteni kilétünkre ébredünk és vele azonosulunk.

Ami a bibliát illeti, tudjuk, hogy gyarló emberek írták gyarló embereknek, Isten pedig nem egy valaki, mindenhatósága abból áll, hogy kihat mindenre, nem abból hogy bármit megtehet, - nem lép közbe, nem Ő diktálta a bibliát. Úgy tartalmazhat a biblia erkölcsi útmutatásokat, megtörtént eseményeket, nagy igazságokat, tanmeséket és olyan dolgokat is, melyeknek nem ott a helye.

A reinkarnáció szerintem tény, melyet addig ismétlünk míg végül elérjük a számunkra 'elrendelt isteni ötlet tökéletességét' vagy a tudatnak azt a színvonalát, melyen végbemehet az a jelenség, melyet az evangélium színeváltozásnak nevez. Akkor egy nagyszerű emberhez méltó módon elkerüljük a halált. Nem válunk halhatatlanná, mert egy nemes cél érdekében vállalhatjuk azt, mint ahogy Názáreti Jézus tette, de továbbá nem kényszerülünk elszenvedni.

A halál egy nagyon kíméletlen változás ami majdnem mindent tönkre tesz, csak a személytelen öntudat vagy isteni kilétünk marad ép a megszerzett hajlamaival, melyek egy következő inkarnációban az eszközeink lesznek a további fejlődésre. Ezzel szemben a színeváltozás csak azt távolítja el tőlünk ami nem hozzánk tartozik. Hajlamainktól megszabadulva nincs semmi ami újjászületésre kényszerítene.

Nagyon-nagyon sokan vagyunk, akik állítjuk, hogy találkoztunk az élő Istennel és kapcsolatban is vagyunk vele. Én nem foglak győzködni, de javaslom, hogy tedd azt, amit én: kérdezd meg TŐLE. Valahol azon a szinten voltam, ahol te, a rengeteg emberi mese (lásd pelgrimet, aki egy maga által kreált dologban él) elvitt messze tőle, de belül végig azt éreztem, hogy keresek valakit, aki nekem nagyon hiányzik és nem tűnt egyik verzió sem valósnak, mert nem adták meg a kérdéseimre a választ, így én csak annyit kértem Istentől, hogy ha létezik, akkor tudjak már róla én is. Hát tett érte, nem is keveset, pedig akkor még azt sem tudtam, hogy mi a különbség a katolikus és protestáns között. De belül te is keresel valakit, aki még nincs meg, pedig ismeretlenül is hiányzik, nem?

A Bibliát pedig vele kell érteni, nem pedig mindenféle jött-ment ember magyarázatára hagyatkozni. Ha ő vezet a Szentlélek által, akkor világosba érsz te is. Kívánom, hogy így legyen.

# 12/ (lásd pelgrimet, aki egy maga által kreált dologban él)

Mond csak kérlek, milyen dologban éltek a próféták, akik érdeklődésük révén hozzáférhetőséggel rendelkeztek a bölcsesség isteni forrásának kiáradásához, és az így megszerzett információt a saját véleményeikhez illően módosítva feljegyezték és adták tovább?

Milyen dologban élnek a mai vallásos előjárók, akik könyvtárakat írtak tele a bibliára alapozott de ugyancsak saját véleményeikhez illően módosított elképzeléseikkel?

És milyen dologban élsz te aki azt gondolod előbbre jutottál mint a kérdező ?

«Én nem foglak győzködni, de javaslom, hogy tedd azt, amit én: kérdezd meg TŐLE. Valahol azon a szinten voltam, ahol te, ...»

Ugyanabból a forrásból merítettem én is, arra ügyelve, hogy az így megszerzett információt ne torzítsam el saját véleményemmel. Saját véleményemet azonban már sokszor módosítottam.

A kérdéseid jogosak és egyáltaldán nem buták. Ám mint az a válaszokból kitűnik, vagy térítenek, vagy rád hagyják. Kérdéseidre egyoldalú válaszokat fogsz kapni, attól függően, ki miben hisz, melyik felekezethet tartozik.

Mi volt Isten előtt? Míg a végtelen értelmét nem fogjuk fel, ezt se. Mi volt az ősrobbanás előtt? Mi van egy szingularitás mögött? Ha vannak multiverzumok, mi volt előtte, hirtelen honnan, hogy csöppentek oda ahova csöppentek? Ha van végtelen, végtelen számú dimenzionális terek is léteznek? Az élet utáni élet vagy akár a reinkarnáció nem ilyen terek közti ugrás? Nem ugyanarról beszél tudomány és vallás, csak más-más nyelven? A legnagyobb tudósok, műszaki zsenik miért vallásosak? Ez csak egy pár kérdés, amit fel lehet tenni a témában, de igazán nem kapsz rá választ.

Ha Isten teremtette az embert, nem lehet hogy egy magasabb technikai tudású lény alkotott minket, mint ahogy mi közel állunk a mesterséges intelligenciák létrehozásához? És ha mi tudatra ébredtünk, akkor mi lesz, ha egy

EMI is tudatra ébred? Új fajt teremtünk és mi leszünk az isten?

Nna, most hagyom abba. Ajánlom a Battlestar Galaktika sorozatot, az pont ezeket feszegeti. Okosabb nem leszel, döntened neked kell, miben is akarsz hinni.

"A legnagyobb tudósok, műszaki zsenik miért vallásosak?"

NEM vallásosak!

Legalábbis 95% ateista.

Amit a többiről írtál, azzal kapcsolatban csak egy dolgon gondolkozz el: a tudomány folyamatosan fejlődik. A kérdéseidre előbb-utóbb LEHET majd válaszolni - és ezt nem valamelyik vallás, hanem csakis a tudomány teszi majd lehetővé. Szerintem ezért érdemes inkább a tudománnyal foglalkozni.