Kedves tanúk! Ha egy tanú kilép a szervezetetekből, akkor azt hitetlennek tekintitek?

"Én nem rágalmaztam senkit"

Én nem is azt írtam, nem is rád gondoltam. A kívülállók teszik, akik valójában nem ismerik sem a Társulat álláspontját bizonyos dolgokban, sem a konkrét helyzetet, és a Bibliát is úgy-ahogy, de azért könnyedén szórják a kritikákat, rosszindulatú vádaskodásokat, mert a jellemükből ez fakad. Jézusra is mondtak mindenféle hazugságot azok, akiknek a hazugság volt a lételemük. A könnyen eljáróknak a szája olyan természetre is vall, akik nem stabilak az egyéniségükben, mert nincsenek kiiskolázva az Isten szavából, és nincsen bennük az Isten szelleme.

Azért gondold át, hogy ti megértettétek, hogy milyen kapcsolatnak vet véget egy esetleges kiközösítés? Csupán a szellemi kapcsolatnak. Nem beszélgetünk többé Isten szent dolgairól azokkal, akik az Isten szent dolgait nem becsülik. De attól még megfogom az apám kezét, leülök vele egy asztalhoz, és segítem őt amiben tudom. Gondoskodom róla vagy ő rólam.

"Ha pedig valaki az övéiről, s főleg házanépéről nem gondoskodik, az olyan a hitet megtagadta, s rosszabb a hitetlennél." (1Timótheus 5:8)

Nincsen család megtagadás, nincsen titokban való találkozás. Felemelt fejjel szeretjük továbbra is azt az embert, akiért a Krisztus meghalt és feltámadt. És ha majd a kiközösített megérzi, hogy a legszebb és legigazabb dolgokról nincs kommunikáció a családban, netán rájön arra, hogy neki kell ismét ablakot nyitnia, ajtót nyitnia, amelyen át Isten Fia újból belép hozzá.

"Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." (Jelenések 3:20)