Ha a kereszténység egy monoteista (egyistenhitű) vallás, akkor hogy lehet annyi "kisisten benne"?

"A főisten Jehova"

Hogy ki?...

Egy fordítási hiba ,hogy lehetne?

Egyébként meg a keresténység politeista vallási csoport.

Csak a fundik szeretik magukról hangoztatni ,hogy ők igenis monoteisták és nem olyanok ,mint azok a "butácska hindus manusok".

Üdv!

2-es vagyok.

A nikudot anno rosszul olvasták ki és innen jön ez a tévedés.

Egyébként ישו (Jésú) ;)

@Kérdező

Akkor szerintem haladjunk sorjába.

1. Általánosan egyetértés van a kereszténység és a zsidóság körében is azzal kapcsolatbanm hogy a "jehova" egy fordítási hiba. Lásd itt: [link] Vallásos zsidó, aki el tudja olvasni a héber szöveget, soha az életben nem ejtett ilyet, és nem is fog. Mert ez egyszerűen egy értelmetlen szó. Keress rá ezzel kapcsoltban az egykori zsidó rabbi, Raj Tamás véleményére az interneten.

2. A Szentháromság személyei között eredetileg nem volt alá-fölé rendelt viszony. Jézus Krisztus - aki egyenlő Istennel - megüresítette magát a testé létele következtében, mindössze ennyi történt. Ezt Szent Pál apostol leírja a Filippi levél második fejezetében. Lásd itt: [link]

3. Mirjám-ot (magyarosan "Máriát"), nem tudom, hogy hoztad ide. A keresztény tanításban soha nem volt "isten", hanem "Isten anyja", mivel Jézus Krisztus a testé lételekor tőle született meg. Ajánlom elolvasásra ezt a cikket: [link] Az igaz, hogy a Katolikus Egyházban Mirjámnak nagy tisztelete van, de semmiképpen sem tekintenek rá istenként.

4. A katolikusok tudomásom szerint nem kifejezetten a szentekhez imádkoznak, hanem a közbenjárásukért. Mások közbenjárását kérni imádság ügyben, nem bűn. Maga Szent Pál is arra kéri a thesszalonikai gyülekezetet, hogy imádkozzanak értük [nyilván róla, meg a munkatársairól van szó. lásd: 2Thess 3,1]

4. A bibliai hagyományban az "egy" kifejezés nem mindig egy szó szerinti, hanem egy lelki egységet jelent. A Genezisben azt olvassuk, hogy az ember és az asszony "egy" testté lesz (Gen 2,24). Nyilván itt sem egy szó szerinti, hanem egy lelki egységről van szó. Isten ilyen értelemben "egy", mert a pogány istenképekkel szemben a Szentháromság személyei között tökéletes összhang van, ezért bár három különálló személyről van szó, mégis egy Istenről beszélhetünk.

5. Sátán eredete titok, még a korai zsidók sem tudták eleinte hová tenni, csak később, amikor folytatódott a kinyilatkoztatás. A zsidó teológiában ugyanis eleinte nem volt szó Sátánról [a fogság előtti irodalomban nem említik, csak a később keletkezett könyvekben: Krónikák, Jób, Zakariás] A zsidók azt tudták, hogy valamiféle gonosz erő működik a világban, ez volt a kígyó, de nem tudták egészen pontosan megnevezni nem sikerült. Csak jóval később, a hellenista korban azonosították először a kígyót Sátánnal hallgatólagosan (Bölcs 2,24), addig nem tudják hová rakni. Az Újszövetségben már kiforrottabb alakja van Sátánnak, és Szent János nagy látomásában utalás van a mennyei lázadásra is (Jel 12,7-8), de ennek okára nem tér ki a vízió, csak a prófétai irodalomban Ésaiás 14-ben, és Ezekiel 28-ban lehet arra következtetni, hogy a kevélység miatt történt, ám ez további kérdéseket vet fel.

Nocsak, úgy látszik, hogy a beszélgetés kezd elmenni a kígyó irányába, így hát jó, maradjunk ennél a témakörnél. A legutóbbi két komment teljesen jogos dolgokat vetett fel a kígyóval kapcsolatban. A megoldás azonban egyszerűbb mint hinnétek:

A modern bibliatudomány jelenlegi állása szerint a teremtéstörténet (Genezis 1-11 szakaszt értem ezalatt) nem egy szó szerint értelmezendő történetírás, hanem etiológia. Felhívom a figyelmet arra, e vélemény komoly tudományos kutatások eredménye. Mióta ugyanis feltártuk az ókori Keletet, jobban megismertük a Biblia történelmi hátterét is. A szöveg egyébként maga is jelzi, hogy nem egy szó szerinti vett történelmi eseményről van ott szó, hiszen a héber szövegben szójátékok vannak, az meg nem a történetírás, hanem a bölcsességirodalom jellegzetessége. Éppen ezért a kígyóval kapcsolatos kérdéseknek sincs külön értelme. Talán még annyit megjegyeznék, hogy a szövegnek kissé bonyolultabb de ugyanakkor érdekes előtörténete van. De ezekre már nem térnék most inkább ki.

------------

Mirjám egyébként valóban a szó szoros értelmében "istenanya", na de persze ő nem keverhető össze mondjuk a pogány termékenységi istenekkel. Istenanyasága nyilván abban mutatkozik meg, hogy megszülte Jézus Krisztust. Valóban hallottam egyébként olyanról, hogy ez a Mária-kultusz eredetileg pogány gyökerekre támaszkodik, de konkrétan tudomásom szerint még senkinek sem sikerült bebizonyítani.

Azzal meg nincs gond, ha keményfejű gyerek vagy. A felpontozást meg köszönöm.

A kereszténység nem szigorúan monoteista, de tágabb értelemben monoteista abban a tekintetben, hogy az isteni személyek egységet alkotnak benne. Vagyis céljaikban, szándékukban és akaratukban egyek és tökéletes kommunikációs kapcsolatban vannak egymással így nincs nézeteltérés köztük.

Ján. 10,30

Én és az Atya egy vagyunk.

Maga a tízparancsolat egyébként még ennyire sem monoteista.

2 Móz. 20,3

Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

Az 1. parancsolat egy gyakorlatias természetű monoteizmust mutat. Nem mondja, hogy ne lehetne akárhány isten, sőt azt se mondja, hogy azokat ne lehetne tiszteletben tartani. Csupán annyit mond, hogy ne helyezzünk más (tehát idegen) isteneket a mi saját szövetséges istenünk elé az imádatban.

Pál apostol hasonló módon nem foglal állást az istenek számáról:

1 Kor. 8,5-6

„Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr;

Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa.”