Isten csak olyan terhet rak ránk, amivel meg tudunk birkózni?

NEM igaz.

Az öngyilkosokon kívül is: sokan megrokkannak, sokan pedig megőrülnek a teher alatt - sokan pedig belehalnak. Ne csak a mérsékelt Európára gondolj, bár még itt is vannak szélsőségek.

A fenti mondást csak azok mondják, akik NEM kaptak igazi terhet.

Isten senkire nem tesz terhet.

Ahogy Jézus is kiemelte, ebben a világban a követőinek nyomorúságuk lesz, mert a világ másként gondolkodik és él, mint ami keresztény életnek mondható.

Ő csak megengedi, de amikor tudja, hogy többet nem bírunk akkor a megoldást és a kimenekítő utat is elkészíti

(1Korintusz 10:13) 13 Nem ért benneteket más kísértés, csak ami általános az embereknél. De hű az Isten, és nem hagy titeket azon felül kísérteni, amit el tudtok viselni, hanem a kísértéssel együtt a kivezető utat is elkészíti, hogy kitartóan tudjátok tűrni.

Az az ember akinek Isten és Jézus az életének a vezetője, az nem lesz öngyilkos.

Sok keresztény szenved különböző okok miatt, de nem ölik meg magukat.

Elviselhetetlen fájdalmakat, börtönt veréseket, családtagok elvesztése, otthonuk elvesztése, rémisztő betegségekkel küzdenek sokan, de rábízzák a Teremtőre és küzdenek az életért, és ezt az erőfeszítést megáldja a Teremtő.

"Az az ember akinek Isten és Jézus az életének a vezetője, az nem lesz öngyilkos"

[link]

"És ezzel kapcsolatban jutott az eszembe, hogy ha ez igaz, akkor miért vannak öngyilkosok? Hiszen ha meg tudsz birkózni bármivel, akkor nem leszel öngyilkos, mert látod a kiutat az alagút végén."

Nem, senki nem tud megbirkózni semmivel, csakis Isten segítségével.

De aki eleve kizárja Istent az életéből, annak "ahogy esik, úgy puffan" alapon alakul az élete. Aki pedig hívő ember, az még a nagyobb nehézségeken is könnyebben túlteszi magát, mint a nem hívő a kisebb nehézségein. (Ezt tudományos pszichológiai mérések is alátámasztják.)

Öngyilkosok azok lesznek, akik vagy eleve nem is hisznek, vagy valami miatt nagyon meginog a hitük, de ettől függetlenül az öngyilkosságnak mindig súlyos pszichés okai is vannak.

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Bizonyos szempontból hívőként sokkal nehezebb is lehet elhordozni a terheket. Az az ember, aki úgy véli, Isten minden percben ott áll mellette, nagyon nehezen tudja feldolgozni, ha valami rossz történik az életében. Ráadásul az ember fogékonyabb is a sikerkereszténység tanításaira. Melyikünk ne hallotta volna már a szószékről akár lelkésztől, akár testvértől, hogy mióta hívő, mennyivel jobb a házassága, mióta hívő, ez sikerült, az sikerült, sikerült a vizsgája, stb...stb...stb...Az ellenkezőjét tapasztalva az ember nagyon nagyot tud csalódni Istenben. Épp tanúja vagyok egy Istentől való álomházasság tönkremenésének, amíg boldogság volt, könnyű volt számukra Istenben bízni, nos most már felmerülnek bennük másféle gondolatok is: Miért? Stb...Én nem hiszek amúgy abban, hogy az élet ilyen meseszerű, ahol a jók megkapják méltó jutalmukat és a rosszak bűnhődhetnek csak. Én abban hiszek, hogy ezen a világon a Sátán tombol és előbb-utóbb Istennek minden művét tönkreteszi. Más kérdés, hogy a legvégén mit hoz ki ebből Isten. Itt van, tessék: [link]

Isten tökéleteset alkotott ebben a kisfiúban. A Sátán pedig ezt tette vele. Hogy Isten mit hoz ki belőle, más kérdés. A saját fiát is hagyta meghalni. Szóval nagyon relatív, hogy milyen terheket rak ránk. Én éreztem azt, hogy ezt már valóban nem bírom el. Konkrétan amikor megfagyott a testvérem egy erdőben. Öngyilkos akart lenni, gyógyszert vett be, de a fagy végzett vele nagy valószínűséggel. 20 éves volt, én 23. Nos, onnan kezdve sokáig nem kértem Istenből. Ahogy öregszem, kezdek dolgokat másként látni. De akkor hívőként nehezebb volt átélnem ezt a tragédiát, mintha nem hittem volna Istenben. A hitemet el is hagytam hosszú időre. Mostanában kezd ébredezni, nem is tudom miért.