Úgy vagyok vele, hogy nagyon szeretnék hinni, de nem tudok. Más is van így vele?
Van az a történet Szókratészról, hogy belenyomja a tanítvány fejét a vízbe, és csak az utolsó pillanatban engedi el, majd azt mondja, hogy majd ha isten eléréséért kapálózol annyira, mint most a levegőért, akkor majd megtalálod.
Én már többször éreztem úgy, hogy közel ennyire akarok hinni, de mindig azt érzem, hogy változatlanul teljesen egyedül vagyok. Nagyon szeretném hinni, hogy van, aki meghallgat, de minden, amit tudok a világról, azt súgja, hogy csak egy túlfejlett agyú főemlős vagyok, aki kitalált magának egy úgynevezett "istent", aki nagyrészt a gyerekkorában meglévő tekintélyszemélyek útmutatásai alapján állt össze azért, hogy feloldjak egy kognitív disszonanciát. Nevezetesen azt, hogy meg fogok halni, és semmit nem tehetek ellene, illetve más dolgokat, amik ellen semmit nem tehetek, de úgy érzem, beléjük rokkanok, és nem tudok ezzel a tudattal együtt élni. Mihelyt pedig belátom, hogy erről van szó, máris látom a cilinderben a nyulat, és úgy érzem, még mélyebb letargiába süllyedek. Hiába akarok imádkozni, tudom, hogy semmit nem ér, mint ahogy nem ért semmit a történelem megszámlálhatatlanul sok szerencsétlenjének sem, akik idejekorán meghaltak, vagy kivégezték őket valami háborúban, vagy megfosztották őket a családjuktól. Nem is értem a hívőket, hogy képesek hinni bármiben. Isten még nem mentett meg soha senkit, csak az orvostudomány. Hogy lehet egyáltalán ezzel a tudattal együtt élni? Miért ne kössem fel pl. magam holnap, ha úgy érzem, hogy teljesen egyedül vagyok és úgyse lesz jobb?
Ha mondjuk elhagyott az, akivel az életemet leélhettem volna, meg elszúrtam más fundamentális dolgokat?
"Csakhogy, ha az őssejtes gyógyítás már jól működne, akkor végig tartalmas és teljes életet élhetnél, és végül abba halnál bele (120 vagy 200 évesen), hogy már nem működik jól az agyad. "
Vagy megjelenne egy szupergazdag réteg, aki két emberéleten keresztül halmozhatná fel a vagyont, és a mostani elképesztő vagyoneloszlási egyenlőtlenség még eszetlenebbre nőne. Az egyetlen reményünk ma a Föld túléléséért, hogy az emberek nem élnek örökké. Ha még ez sem lenne, akkor tényleg kb. 5-6 gátlástalan hiperoligarcha irányítaná az egész bolygót.
válasza:Én is hasonlóan voltam, mint te Kérdező. Aztán rájöttem, hogy felesleges bizonyítékokat keresni. A Hit azért Hit és nem Tudomány, mert Hinni kell benne. Amikor erre rájöttem, abbahagytam a kételkedést és elfogadtam Jézust, és elkezdtem imádkozni.
Ezek után megnéztem a 10 részes History Channel-es dokumentumfilmsorozatot "A Biblia" címmel, ami tömören végigveszi az egész Bibliát, majd megnéztem a Luther című dokumentumfilmet Luther Márton életéről.
Ezek után elkezdtem olvasni a Bibliát és tanulmányozni az Evangélikus Egyházat.
Rájöttem, hogy bár Katolikusnak kereszteltek, az Evangélikus, Lutheránus tanok állnak hozzám a legközelebb.
Még egy ideig fogok magamnak tanulni és imádkozni, valamint Evangélikus istentiszteletekre járni, aztán elmegyek hitoktatásra, hogy konfirmálhassak és vehessek Úrvacsorát.
Van Isten? Ezt tudni nem lehet, maximum hinni. Boldogabb és kiegyensúlyozottabb vagyok mióta elfogadom Jézust? Igen. És ez számít.
válasza:Még valami, ami erősítette a hitemet. Amikor az alábbit elolvastam a wikipédián, úgy éreztem, hogy megérintett a Szentlélek:
"Az evangélikus felfogás legjellegzetesebb sajátossága a kegyelemről szóló tanítás. A legtöbb keresztyén felekezethez hasonlóan vallják, hogy Isten Jézus Krisztus kereszthalála miatt kegyelmes az emberekhez. Ugyanakkor a megváltásban ennek a kegyelemnek talán mindenki másnál inkább kizárólagos szerepet tulajdonítanak. Az ember nem a jó tettei, erkölcsei miatt, még csak nem is hite miatt üdvözül, hanem egyedül Isten kegyelme miatt. Az ember ezért semmit nem tehet, de felismerheti, ragaszkodhat hozzá – ez a hit – és ebből a felismerésből fakad aztán az erkölcsi cselekvés. Sőt, Luther számára maga a hit, amivel megragadjuk ezt a kegyelmet, az is Isten ajándéka, nem az ember „hozza létre” magában."
válasza:Kedves Kérdező!
Őszintén sajnálom a helyzetedet,és ha nem zavar,szívesen imádkozom érted ismeretlenül is. Való igaz,hogy a hit ajándék,azt erővel megszerezni nem lehet. Az ember annyit tehet,hogy kéri és várja. Anthony de Mello-nak sok bolcs gondolata van erről,ha van időd,olvasgasd: [link]
Érdekes,amit Istenről,mint a halál elől való menekülésre szolgáló kognitív disszonancia eszközéről írsz. Számomra sokkal valószínűtlenebbül hangzik,hogy egy értelem nélküli univerzumban valahogy kifejlődik az értelem,amely önmagára reflektál. Ennek nincs semmi értelme :) Mi szükség volna rá,hogy az agyunk létrehozzon egy problémát,aztan saját magát csapja be annak érdekében,hogy erre a problémára álmegoldást találjon?
Vajon miért félsz ennyire a haláltól? Úgy látom,ez a központi kérdés nálad,pedig szerintem ennél fontosabb,hogy miért vagyunk? A tény,hogy meghalok,feltétlenül értelmetlenné teszi az életemet? Szerintem erre attól függetlenül nem a válasz,hogy istenhívő vagy ateista valaki.
Nagyon sok mindent írhatnék,de csak pár dolog még:
1. Én azt látom,hogy amit a Biblia ír az emberről,az igaz. Bűnbe,Istentől való elszakadottságba születtünk bele. Az a lelki kín,amit Te megélsz,az ember valódi állapota,amikor nem próbálja meg elkendőzni valamivel. Szembesültél a saját jóvátehetetlen hibáiddal,az élet ürességével és a mulandósággal. Halleluja! Ezt hívják a bűn miatti megszomorodásnak,és ez a legnagyobb lépés a megtérés felé! Ugye tudod,hogy nem vagy olyna messze,mint gondolod?
2. Ha Jézus kognitív disszonancia lenne,akkor valami csodásan beválik. Az emberek 100%-a,aki megtért és megismerte Őt,boldog,teljes ês szabad élet él. Vajon hogyan volna képes az ember önmaga kitalációjával a saját hajánál fogva kihúzni önmagát a mocsárból? Hogyan működhet egy 2000 évs mese ma is ugyanúgy,teljesen különböző emberek teljsen egyedi életében,mintha ránk szabták volna,mintha pontosan azt kapnánk,amire szükségünk van?
3. Nem vagy egyedül,meg akkor sem,ha úgy érzed. Nagyon sok közösség van,ahol megtért hívők gyűlnek össze,és olyan megtapasztalásokat osztanak meg,amelyek rád is hatással lehetnek. Próbáltál ilyet keresni?
Bárki is vagy,bármit is tettél,hiszem,hogy Istennek csodálatos terve van Veled. A hibáiddal,bűneiddel,kételyeiddel együtt. Szeret,úgy,ahogy vagy. Nem tudod gyerekkorod tekintélyelemeiből összerakni,mert nincs olyan ember,aki cska megközelítőleg tudna úgy szeretni,mint Ő,tökéletesen,önzetlenül. Ne kapaszkodj bele dolgokba,még a saját életedbe sem - ne akard görcsösen megtartani,úgysem tudod! Önerőből nem. Ha leroskadsz,elé roskadj le. Kérd Őt őszintén,hogy adjon jelet,hogy bizonyítsa meg előtted önmagát és adjon hitet. Válaszolni fog.
válasza:A hit Isten ajándéka, nem valami velünk született tulajdonság. Kérd a Szentlelket és majd idővel megadja.
Sok nagy szent élt Isten nélkül, de Isten időben megadta nekik a hit ajándékát. Olvasd például Assisi Szent Ferenc, vagy Szent Ágoston életét, elmélkedéseiket.
"A hit Isten ajándéka, nem valami velünk született tulajdonság. Kérd a Szentlelket és majd idővel megadja. "
Mi van, ha nem hiszek a szentlélekben sem? Miért lenne valósabb az én hitem, mint egy muzulmáné, egy hindué, vagy egy sintóé?
De tényleg, nincs itt olyan, aki erre az egészre kívülről tud válaszolni, nem csak keresztény utalásokkal?
válasza:Tudod, kérdező: a hit hiten alapul.
Nem máson.
Ha sokan hisznek körülötted, akkor hajlamos leszel te is hinni.
Ha viszont NEM TUDSZ hinni, akkor nem tudsz!
És a hívők ebben nem tudnak segíteni, mert a hitnek nincsen semmiféle bizonyítéka. Valaki vagy hisz - vagy nem.
válasza:,,A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." (Héberek/Zsidók 11:1) (Új fordítású Biblia)
Számomra a Biblia adta meg a választ és az alapot is a hithez. Bár nekem könnyebb volt a dolgom, mivel sosem kételkedtem a létezésében, igaz csak a húszas éveim közepén olvastam először bele a Bibliába. Az eredmény nem maradt el, azóta nincs az a szorongás amit te is érzel vagy pánik rohamok a kilátástalanság miatt. Szóval ha valamit, akkor én ezt tudom ajánlani.
válasza: válasza:"Vagy megjelenne egy szupergazdag réteg, aki"
Lehet.
De mellette az átlagember is eléldegélne 150 évig. Sőt, van egy tanulmány, ami azt mondja, hogy ha MINDENKI úgy élne, mint az átlagember, akkor szépen le is állna a fejlődés. Hova fejlődjünk akkor, ha mindenkinek mindene megvan? Ha senki nem látja, hogy VAN másik ember, aki remekül él, akkor ő maga minek gürizzen? Akkor csak líg-lóg.
Nézd, kérdező: 50 millió okot fel lehet sorolni, ami romba döntheti az elképzeléseidet.
Ha itt meg is állsz, akkor nem is fog neked sikerülni soha semmi.
Elon Musk pl. nem így csinálta!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!