Tök mindegy hogy hívő vagyok vagy ateista mindig ugyanabban a csónakban leszek?

"Igazából jobban belegondolva, egy ateistának nagyobb a vesztenivalója, mint egy hívőnek."

Ne haragudj, kedves 14-es, de ezzel nem tudok egyetérteni.

Én mint megrögzött ateista, minden dolgomnak úgy állok neki, hogy tudom, hogy csak magamra számíthatok. Így tehát minden projektben előre megtervezek minden lépést, igyekszem meglátni minden lehetséges buktatót, B-tervet beiktatni, ha szükséges, érveket ütköztetek ellenérvekkel, és amikor fejben minden klappol, akkor állok neki.

És láss csodát, sikerülnek a dolgaim! Egy hívő ezzel szemben istenre hagyja a végső szót, mondván, majd ha ő is úgy akarja, siker koronázza az erőfeszítéseit.

Szóval én azt mondom, hogy egy sikeres, boldog élethez nem istenben, hanem magunkban kell hinni, és sokkal többet veszít az, aki egész életében letérdel, ha baj éri, ahelyett, hogy mellét kifeszítve szembeszegülne vele, és megoldaná önmaga.

16-os

A videó konkrétan pontatlan: A hindu vallás nem állítja, hogy a többi téved.

Sőt:

A felsorolt nagy vallások mind Egy Istenről beszélnek. Azaz ebben nincs vélemény különbség. Az alapvető tanításban sincs különbség: szeretet tömören összefoglalva. Ha a szerint élsz nem vétesz Isten törvénye ellen. A különbség abban van milyen az isten képünk. Ez eltávolíthat attól, hogy te Isten törvénye szerint élj, de nem az, hogy "melyik" Istenben hiszel.

Nyilvánvaló, hogy egészében nem Ismerheted istent, csak saját nézőpontodból, vallásod szerint. Szerintem Isten van annyira intelligens, hogy nem várja tőlünk előre a minden tudást. Ezért kell a hit. Isten lényegében kell hinni, mert tudással nem ismerheted úgysem egészében.

A hindiuizmus pl. azért van túl a vallásokon, mert Isten követését és megismerését gyakorlati "célként" kezeli. A filozófiája sok megismerési módszert tanít. "Más" vallásokban is meglátja és elfogadja az Isten felé tett lépéseket.

Félreértés ne essék. Nem helyezem a hindit a többi felé. Bármely más vallás igazi mély ismerője eljut ugyan ezekre a felismerésekre, csak a hivatalos egyházi dogmák ezt közvetlenül nem tanítják.

21-es

Valamit nagyon félreértettél a vallásokkal kapcsolatban. Egyik sem tanítja, hogy térdelj le ha baj ér. Sőt, ha előkeresel néhány ehhez kapcsolódó példázatot, láthatod, hogy épp az ellenkezőjét mondja, csupán a vígaszt, a támogató erőt saját rendszerén belül mutatja fel.

Szia

A kérdésed akár megállapítás, meggyőződés is lehet.

Az én meggyőződésem eltér a tiedtől, ezért írnám le.

Istenben csak akkor lehet hinni, ha jól megismertem. Erre két mód áll a rendelkezésemre: a teremtésműve, és a Biblia.

A rörténelmünk kezdetén élő emberek csak Isten teremtéséből ismerhették meg Őt, és olykor az ilyen emberekkel beszélt is. Ádámnak nem volt más csak az a gyönyörűség, amit a Biblia Éden kertnek nevez. Azután ott van Ábel, Énós, Árahám....vajon ezek az Istent félő emberek csak "hittek" Istenben? Nem! A Zsidókhoz írott levél 11. fejezete több tucat embert sorol fel, akik a hitüket tettekben mutatták ki, ami szintén arra utal, hogy jól ismerték azt az Istent, akinek engedelmeskedtek, akiben hittek.

Isten létezésének számtalan bizonyítéka van, a kéredés inkább az, hogy utána járunk-e? Mert az, hogy nincsen Isten sokkal könnyebb kijelenteni, mint urána járni, kutatni.

Tudomány.

A tudományos kutatásnak megvannak a maga korlátai; csakis azon alapulhat, amit az emberek képesek megfigyelni vagy tanulmányozni. Egyébként pedig nem több puszta elméletnél, feltételezésnél. Minthogy „Isten Szellem”, egyszerűen nem vethető alá közvetlen tudományos vizsgálódásnak a János 4:24szerint. Ezért önteltségre vall, ha valaki elutasítja az istenhitet, mint ami tudománytalan. Vincent Wigglesworth tudós, a Cambridge-i Egyetem munkatársa megjegyezte, hogy a tudományos módszer is „egyfajta vallásos szemlélet”. Mire gondolt? „Az abba vetett feltétlen hiten alapul, hogy a természeti jelenségek összhangban vannak »a természet törvényeivel«.” Ezek szerint az istenhit elvetése nem csupán az egyik hit felcserélése egy másikkal? Bizonyos esetekben úgy látszik, hogy a hitetlenség nem más, mint az igazsággal való szembenézés szándékos elutasítása. A zsoltáríró így fogalmazott: „A gonosz az ő fölényességében nem tudakozódik; ez minden gondolata: »Nincs Isten«” Zsoltárok 10:4.

Az ateisták annyira el vannak ragadtatva a nézetükkel, pedig ha logikusan gondolkodsz, egy bolondság az egész.

Stephen Hawking mit ér a tudományával, ha a nézete szerint azt sem tudja, hogy ő valamikor létezett? Milyen sokat tudott, és most semmit sem tud, mindent elveszített. Az ateista nézet a világ legvesztesebb nézete.

@25: Igazad van. Az ateista világkép szívás, nem is kicsit. Csakhogy a kérdés nem az, hogy kellemes, meg jól hangzó-e, amit a világról gondolunk, hanem, hogy igaz-e. Lehet fantáziálni túlvilágról, mennyben töltött kellemes örök életről, mindenről - de az igazság az, hogy semmi nem utal arra, hogy ebből bármi is igaz lenne. És ha csak puszta képzelgéd az egész, akkor bizony a halál után pont ugyanaz vár rád is, mint ami Hawkingra várt.

Nem mellesleg, ha létezik valamiféle túlvilág, meg istenség, és csak egy kicsit is jófej, akkor egy ateistát is pont ugyanúgy várja a túlvilág.

Nincs jelentősége ilyen szempontból, hogy mit gondolunk. Nem a vágyainkhoz igazodik a valóság...

De mi van ha az ember sorsa szempontjából a szubjektív valóság ugyanolyan jelentőséggel bír, vagy még nagyobbal, mint az objektív?

A szubjektív valóság nem egyenlő az álmodozással vagy a hazugsággal. Két ember ugyanazt az eseményt gyakran különbözőképpen éli meg. De ez nem jelenti azt, hogy az egyik feltétlenül hazudik, a másik igazat mond, és azt sem, hogy az egyik mentálisan sérült.

Az agyunknak az élet különböző területein információszegény környezetben kell sok kis döntést meghoznia, és nagy jelentősége van annak, hogy mit kezd az utólag bebizonyosodott rosszul meghozott döntésekkel. Tudat alatt mindenki elismeri a saját szubjektív valóságának létét és fontosságát, mert ezáltal tud az agyunk olyan belső konfliktusokat feloldani, amelyekkel objektíven nem tudna mit kezdeni. Csak örlődni rajta, vagy nagy ívben kerülni.