Él egy gepárd a házam tetején aki láthatatlan. Elhiszitek?

Egy, a Bibliát nem az emberek találták ki, hanem Isten kijelentés Önmagáról, akkor is, ha fizikai formába emberi kezek segítették.

Kettő, Isten hajlandó itt és most megerősíteni a kijelentése igazságát mindazok számára, akik hajlandóak a hit első lépését megtenni, természetesen bibliai hitről beszélek, aminek a szívbe adott kijelentés az alapja. Ateista emberek gondolják azt, hogy a hit másból sem áll, csak vég nélküli várakozásból, aminek majd a halálunk után lesz meg a gyümölcse. Ezzel szemben a hit nem vár, hanem átvesz és birtokol. Az örök élet itt kezdődik, nem pedig odaát. Az Istennel való kapcsolat is itt kezdődik, nem pedig odaát. Ha itt nem kezdődik el, nagyon valószínű, hogy odaát sem fog, bizonyos speciális esetek kivételével. Aki azonban eleve nem hajlandó a hit kezdeti lépését megtenni, az általában soha nem tapasztalja meg Isten valóságát, néhány speciális eset kivételével. Az ő tapasztalatuk sem mond ellent a Bibliának, Jézus megmondta, hogy a világ többé nem fogja látni Őt, amíg vissza nem jön. Látni a hívők fogják, az ateisták tévedése csak az, hogy ez nem önmagunk szugerálásának a következménye, hanem Isten válasza a hitünkre.

A materialista emberek szellemileg hátrányos helyzetben vannak, mivel elhiszik, hogy az ember legmagasabb rendű alkotója az értelme. Ezzel szemben az értelem valahol középen helyezkedik el az ember belső hierarchiájában, és a döntéseket még véletlenül sem az értelem határozza meg, de még csak nem is az akarat, ugyanis az sem a csúcson van. Az érzelmek és indulatok sokszor sokkal hangsúlyosabban határozzák meg az ember döntéseit, mint az értelme, vagy akarata, pedig még van afölötti belső alkotója az embernek. Az értelem sok esetben csak kullog a döntsek nyomán, és tényeket igyekszik gyűjteni a döntés igazolására. Mindezeket irányítja valami, amit a Biblia 'nusznak' nevez, ami a Biblia szerint meg van vakítva, de nem abszolút mértékben, hanem Jézus Krisztus evangéliumának a fényére vak, máshol úgy fejezi ezt ki, hogy lepel borul az ember szívére. Amíg az a lepel ott van, addig a hazugságot fogja igazságnak látni, és ugyanazokat a tényeket, teljesen máshogy fogja értelmezni megtérés előtt és után, amikor már lehullott a lepel. Úgy is kifejezhető, hogy rossz film van befűzve az ember belső vetítőjébe, amihez igazságként, etalonként hasonlítja a külső világot. A döntései valódi oka éppen az a bizonyos film, amit a belső vetítővásznán lát. De az a film nem a valóság. Ahhoz azonban, hogy a filmcsere végbemehessen, meg kell engednie Jézus Krisztusnak, hogy kirúgja az addigi mozigépészt, és új filmet fűzzön be. A két állapot közötti rövid, sok esetben pár perces időszak az, amit az ember bizonytalanságban tölt. Mikor elindul az új film, kicsit olyan, mint amikor az újszülött először látja meg a napvilágot. Először fordított képet lát, még nem tudja a szemeit fókuszálni, de rövid időn belül megtanulja ezt is. A Biblia szerint a hívő ember tükör által és homályosan lát. Ez azt jelenti, hogy itt a Földön soha nem látja meg a teljes valóságot. De a hitetlen ember nemhogy homályosan, de sehogyan sem látja a valóságot. Csak azt látja, amit meg tud fogni, ami fizikailag mérhető, műszerekkel kimutatható. A hívő ember mindezeket látja, de ezen kívül a láthatatlan világot is érzékeli. Tegyetek fel kérdést ezzel kapcsolatban. Hány hívő ember tapasztalta már a láthatatlan világ beavatkozását a láthatóba? A környezetemben sok hívő ember azonnal jelentkezne. De azt is tudjuk, hogy az ateisták nem tapasztalják ezeket, nem is fogják, amíg tudatosan ellenállnak a lehetőségnek is. Vannak emberek, akik ugyanolyan vakok voltak, mint ti, de a szívükben volt egy vágy, egy sejtés, egy ismeret, egy szikra, hogy valahol van egy Isten. Ez az ismeretük arra indította őket, hogy keressék. Hónapokig tanulmányozták a Bibliát, és egy kukkot sem értettek belőle, de nem adták fel. Aztán egyszer csak, látszólag mindettől függetlenül szembetalálkoztak a Feltámadott Jézussal. Én is hasonlót éltem át. Évekig csak kerestem, az eredmény pedig a nullához konvergált. És egy borongós novemberi szombat délelőttön megszólított két lány a belvárosban, és megkérdezték, hogy akarok-e a Mennybe jutni. Ekkor történt a találkozásom Jézussal. Évekig vártam erre, de ekkor inkább elmenekültem volna a döntés súlya miatt. Mindeddig volt bennem egy kettősség, hogy mi van akkor, ha az egész nem igaz. Ekkor azonban a valósággal találtam magamat szembe, és tudtam, hogy ez Ő. Annak a két lánynak fogalma sem volt arról, hogy mit éltem abban a pillanatban át. Elmondtam egy megtérő imát, elköszöntem tőlük, és többé nem láttam őket. Hónapokig tartott, de teljes irányt váltott az életem. Teljesen kétséges azonban, hogy amennyiben hozzátok hasonlóan eleve elutasító lettem volna, létrejött volna-e ez a találkozó. Nagyon valószínű, hogy nem. Kit lehetett volna okolni rajtam kívül? Bibliai törvényszerűség, hogy Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Mai szóhasználattal a kevély ember büszke, akinek derogál egy Mindenható előtt leeresztenie az egóját, és inputra kapcsolni. Alázatos ember pedig az, aki erre hajlandó. Tapasztalataim szerint a meggyőződéses ateisták legnagyobb problémája az egoizmusukban és individualizmusukban keresendő. Persze olyanok is vannak közöttük, akik nem meggyőződésesek, csupán nem találkoztak még jobbal, és nem tudják, hogy van.

Amúgy, hogy a kérdésre is válaszoljak, a hívő emberek nem hiszékeny emberek. Én magam, és a hívő ismerőseim gondosan megválogatjuk, hogy mi az amit elhiszünk, és mi az, amit nem. De ők is, és én is átéltük azt a bizonyos filmcserét, és tudjuk, hogy valóságos dolog, ahogyan azt is tudjuk, hogy az ateistákat lehetetlen érvekkel meggyőzni, arra van szükségük, hogy maguk tapasztalják meg Isten valóságát. Sajnos sok esetben a saját hozzáállásukkal zárják ki magukat ebből.

Nem A láthatatlan Gepárd hozta létre az életet. Aki létre hozta, az leíratta, azokkal az emberekkel, akik tisztelik, hogy Ki Ő, és hogyan jött létre az élet, a kezdetben mik történtek, és milyen kimenetetle lesz a történteknek.

az élet forrása nem ok nélkül láthatatlan a számunkra.

Ahogy a falban keringő áramot sem látod, de érzed a hatásait, mert ég a villany, a fagyasztó hűt, a tévé működik.

Mondj valamit erről a nagyszerű gepárdról!

Nekem nagyon tetszik, csak azt nem értem, honnét tudsz róla, ha nem látható?

Honnét tudod, hogy gepárd és nem mondjuk bazsarózsa?

Miért éppen a háztetődön tanyázik?

Ha elmagyarázod részletesen, akkor én hiszek benne.

De miért jó az nekem?

# 12

"Ahogy a falban keringő áramot sem látod, de érzed a hatásait, mert ég a villany, a fagyasztó hűt, a tévé működik."

- Sőt, ezernyi más dolgot is csinálhatsz vele! Mérheted a tulajdonságait (áramerősség, feszültség, váltóáram frekvenciája...), és elő is állíthatod, pl elemmel, dinamóval, napelemmel, ezernyi dologgal.

S teheted mindezt megfigyelhetően, reprodukálhatóan, kiszámíthatóan. Ellenben... XP

Egyrészt, mutasd be nekem ezt a gepárdot, főleg olyan szempontból, hogy miért szükséges az ő léte.

Másrészt, hogy valamit elhiggyünk, amit mi nem láttunk, ahhoz hiteles tanúk kellenek. Nyilván komolyabb súlyú állításnál komolyabb tanúkra van szükség. Én sosem voltam a Hawaii-szigeteken, de ha valaki azt mondja, hogy ő ott járt és voltak kókuszdiók meg egy vulkán, akkor ezt elhiszem, főleg hogy ha egy jó barátom mondja, aki miért hazudna ebben nekem. A láthatatlan gepárd már egy nehezebb probléma. Egyelőre nem vagy a szememben hiteles tanú. Nem ismerlek, lehet, hogy csak egy bolond vagy. Vagy hallucinálsz. Vagy szimplán hazudsz, esetleg csak ironizálsz. Istennel Krisztussal kapcsolatban vannak hiteles tanúk, akik az életüket adták a hitükért. Nem egy, nem kettő, de több ezer. Az én szememben ők hitelesek.