Van bármi értelme az ateista vs. Vallásosok vitának?

Azon a szellemi színvonalon ahogyan itt zajlik, nyilvánvalóan nincs értelme.

Filozófusok, teológusok, természettudósok elég sokat tettek már hozzá ehhez a témához, nem tudom mi értelme, esetleg haszna lenne az itt folyó legfeljebb középiskolás szintű, de legtöbbször inkább kocsmai jellegű vitáknak.

Például az, hogy az átlagember is kérdezhet olyat, amit nem ért, vagy okulhat a válaszokból.

Kivéve, ha a kérdező eleve egy fanatikus laposföld-hívő, öngyilkos szekta tagja, vagy hasonló.

Időpont ma 17:47

Szerintem meg a Yggdrasil tartja.

Nincs.

Isten nem az alapján fog megítélni, hogy hittél benne vagy nem.

Nincs értelme.

Isten fogalma nem definiálható.

A lélek fogalma szintén nem definiálható.

Ezért racionálisan nem vizsgálhatóak.

Ezért létük, sem pedig nem-létünk bizonyíthatatlan.

A hit az hit. Egy döntés egy olyan dolog igaznak való elfogadása mellett, amit nem tudsz felfogni. Nem szabad a hitnek "tudássá", vagy "meggyőződéssé" válnia, hanem egyszerű, alázatos, a realitást tiszteletben tartó hitnek kell maradnia.

Nincs értelme, de elemi igény van a lefolytatásra.

Két eltérő paradigmarendszer képviselői között nem lehet értelmes vita, mert más axiómákból, azaz bizonyításra nem szoruló fundamentális tételekből (dogmák) indulnak ki.

Ez nem csak a tudomány és vallás területén van így. Egy posztmodern és egy pozitivista irodalmár is nevetségesen vitaképtelen, elvégre a pozitivistáknak az az axiómájuk, hogy a mű jelentését az alkotói szándék adja meg, a posztmodernben pedig a befogadó értelmezése.

Így képtelenség vitázni. Egyébként a világnézetünket amúgy sem az érvek erőssége határozza meg. Az, hogy valaki ateista vagy idealista, sokkal inkább pszichológiai alapon működik. Személyiségtípus, világlátás stb.

Az objektivista emberek zömmel a tudomány alapjain állva (vagy azt gondolva, hogy azon állnak) az objektív természeti törvényekből és összefüggésekből következtet.

A vallásos emberek viszont zömmel egzisztencialista világlátási alapokon állnak, a szubjektum és az emberi egyén valóságélménye, az élet értelmének kérdése mozgatja. Hozzá nem a tudós, hanem a költő és az író állnak közel.

És hülyeség is ezeket a rendszereket egymásra vonatkoztatni. Olyan mintha Ady "szívem egy nagy harangvirág" során számon kérnénk, hogy de kérem, a szív egy masszív izomszerkezet, amely vérpumpálási funkcióval bar, nem harangvirág!