Hogy lehet bármi vagy bárki is szimplán csak jó vagy abszolút jó, ha egyszer a jó és rossz relatív fogalmak?

A kérdésedre a válasz egy évezredek óta tartó vitatéma.

Egy lázadó angyal, akit később a Biblia Sátánnak, az Ördögnek nevez, elérte, hogy Ádám és Éva ne azt fogadja el helyesnek(jónak) és helytelennek(rossznak), amit Isten annak tart. A parancs, hogy nem ehetnek „a jó és rossz tudásának” a fájáról, azt jelképezte, hogy Istennek joga van meghatározni, mi helyes, és mi helytelen. Az Ördög azt mondta Évának, hogy nem fognak meghalni, ha engedetlenek lesznek, így gyakorlatilag azzal vádolta Istent, hogy hazudik. Sátán azzal is megvádolta Istent, hogy nem adja meg az alattvalóinak azt a jogot, hogy maguk határozzák meg, mi a jó, és mi a rossz Itt ír róla: 1Mózes 2:17; 3:1–6

A kérdésed is azt mutatja, ez még ma is vita tárgya - az embernek! Istennek nem.

44-es!

Ezt írod:

- - -

"DE nézzük csak amit írtál:

"hatok az elméjére,

Máris megfosztottad a szabad akaratától. Márpedig Isten azt tiszteletben tartja."

- - -

Akkor most már kíváncsivá tettél, hogy vajon mit gondolsz a Móz 2/7:3-ról:

"Én pedig megkeményítem a Faraó szívét és megsokasítom az én jeleimet és csudáimat Égyiptom földén."

Mert nekem ez nagyon úgy tűnik, hogy itt Isten pontosan a fáraó akarata ellen cselekszik, ráadásul előre eltervelten. Itt miért nem tartotta tiszteletben a fáraó szabad akaratát?

"Egy lázadó angyal, akit később a Biblia Sátánnak, az Ördögnek nevez, elérte, hogy Ádám és Éva ne azt fogadja el helyesnek(jónak) és helytelennek(rossznak), amit Isten annak tart. "

Akkor vagy a Sátán ilyen ügyes (ez esetben Istennek illő lenne egy ennyire veszélyes valamit rövidebb pórázon tartani, nem pedig hagyni szabadon flangálni az Édenben meg mindenhol), vagy az ember sikerült ennyire tunyára, hogy az első jöttment szavának bedől (ez esetben meg a teremtés mégsem sikerült olyan tökéletesre, mint ahogyan azt hangoztatjátok).

De ahogyan ti magyarázzátok, abból leginkább az jön le, hogy itt mindkét eset fennáll egyszerre.