Mi van, ha Isten magára hagyta a világot?

Maradjunk annyiban, hogy egy munkatársnak VAN lehetősége elolvasni a szerződést MÉG az életbe lépése előtt, sőt: esetleg bele is szólhat.

Ezen kívül, ha NEM kíván élni ezzel, akkor nem ölik meg és nem is kínozzák.

Bár én nem vagyok hívő (csak voltam), viszont válaszolnék rá, remélem nem gond.

A magam részéről szinte teljesen meg vagyok győződve arról, hogy Isten magára hagyta a világot, és nem foglalkozik vele. A hívők ezt az alternatívát fel sem vetik, mert ők pontosan azért hívők, mert hisznek az isteni gondviselésben.

A modern természettudomány szerint azonban semmi jele nincs annak, hogy valamiféle természetfeletti hatalom irányítaná a világot, vagy bármilyen módon beavatkozna az az Univerzumba. Egyszerűen arról van szó, hogy az események zajlanak, a hívők pedig folyamatosan belemagyarázzák Istent mindenbe. Ha pl. megtalálták a kulcsukat, az Istennek köszönik, amiért meghallgatták az imájukat, noha a valóságban akkor is megtalálták volna, ha nem imádkoznak, mert ott volt leesve az ágy mögé.

Valószínűleg nincs semmiféle isteni befolyás erre a világra, hanem természeti törvények irányítanak mindent. Ha nem hiszünk Istenben, akkor az Univerzum sorsával kapcsolatban a tudományos elméleteket kell számításba vennünk. Ha hiszünk benne, akkor annak ellenére, hogy már nem foglalkozik a világgal, talán a történelem utolsó felvonásában mégis szerepe lesz, amikor lezárja a történelmet.

Addig azonban (ha van Isten), semmiféle isteni gondviselés nincs. Ez csak a hívők képzelgése, a belemagyarázásaikkal.

Örülök, hogy felvetetted ezt a kérdést (igazi ritka tulajdonság ez a hívők közül), de feltételezem, hogy akkor te elfogadod a Biblia azon kijelentéseit is, miszerint Isten gondot visel a világról. Ebben hittem én is, de ma már nem.

Amúgy tényleg érdekes: egy bizonyos értelemben hasonló a sorsunk, mert mindkettőnknek változott a világnézete, csak nem nem egyforma irányba.

"megtérés is egy folyamat. Az igaz, hogy elhatározás kérdése, de egy ateistának akár segíthet elfogadni Isten valóságát ez az eszme, bár több sebből vérzik."

Igen, általában folyamat, de ennek a folyamatnak általában nem képezi a részét valamilyen deista szakasz.

Amúgy a deizmus szerintem is több sebből vérzik, és én sem vagyok nagy híve ennek az eszmének, de ha végiggondoljuk, bizonyos kérdésekre csak ez ad egyértelmű választ. olvasd el ezt is: [link]

36-os:

Kiváló az általad linkelt cikk, lényegében megerősített abban, amit eddig is gondoltam: nincs isteni gondviselés.

A cikk mellé jó kiegészítés az alábbi videó, amely hasonló témát dolgoz fel:

https://www.youtube.com/watch?v=mTzBD9qZy4c

Ez egy ateista ember elmélkedései az imáról.

38-as:

Nyilván az ima kérdésében nem a fickó mondta ki az utolsó szót, viszont arra elég jól rámutatott, hogy a (naiv) keresztények imahasználata, akik Istent egyfajta kívánságautomataként kezelik - merőben téves.

Ha így kezeljük a videót (nem pedig teológiai értekezésként), akkor szerintem nagyon jó kritika az átlag keresztény ember felé.

Már egy ideje én is rájöttem, hogy a keresztények állandó nyafogásánál és panaszkodásánál az imádság valami sokkal komolyabb dolog lehet. De a témában még nem merültem el.