Szerintetek is irritáló és elutasítandó a két szelsőséges világnézet?

A tudatlanságra lehet mentség, a szándékos félrevezetésre nem!!!

Én az ateizmusban nem találkoztam szélsőségességgel, de lehet, hogy van olyan is. A vallásokban annál inkább. Egy biztos, nekem két véglet van, nevezhetjük szélsőségnek is: az egyik valamiért hisz valamilyen istenben vagy istenekben, a másik pedig tapasztalja, hiszi, tudja, sejti, reméli stb. hogy nincsenek istenek, ezért nem hisz istenekben. Mint ahogy úgy tapasztalom, hogy nincsenek zörgő macskabajusz krokodilkecskék sem, ezért nem hiszek a zörgő macskabajusz krokodilkecskékben sem. Ateistaként úgy gondolom, hogy nincs bizonyíték istenek létezésére, a mai ismereteim szerint nem is tartom valószínűek, hogy valaha lesz bizonyíték, nem is vágyom rá, hogy legyen bizonyíték, mert megvagyok istenek és vallás nélkül. Feleslegesnek és értelmetlennek a vallásokat, de elfogadom a tényt, hogy egyeseknek nem felesleges és nem értelmetlen, mert úgy látom, hogy bizonyos embereknek, embercsoportoknak szükségük van a "mesékre", azaz én mesének, önámításnak tartom az ő nézeteiket, és egyben gyengének is tartom őket, hogy erre van szükségük, hogy működjön az életük, de közben látom, hogy a vallásuk által mennyire erősebbek is bizonyos dolgokban az életben. Nem értem, hogy miért hisz valaki a mesében, de ettől még elfogadom a vallást, mint jelenséget. De attól még nem szélsőséges valaki, mert kinyilatkoztatja az ateista gondolatait. Azt is írtad: tudományszerető...a tudományt nem szeretni kell, a bizonyítékok elfogadása nem szeretet kérdése. A modernizmusnak szerintem nincs köze az ateista/vallásos kérdéshez. Annyi téma van a világon, minden ember minden témában különböző szinten modern. A feltett kérdésedre a válasz: nekem nem irritáló és elutasítandó, ha valaki vallásos, egyszerűen csak nem értem, hogy hiheti el a sztorit.