Ki az erkölcsösebb?

&10

"A keresztényeknek meg van parancsolva, hogy cselekedjenek jól, így már eleve gyanús minden jó tettük."

Isten nem fogad el kényszerből tett jó dolgokat:

(2Korintusz 9:7) 7 Mindenki úgy cselekedjen, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a vidám adakozót szereti az Isten.

Az tény, hogy oktatást kapnak, hogy tegyenek jót, De ezt nem parancsra teszik, hanem azért mert jó dolog jót tenni, és ezt az oktatást mérlegelve úgy döntöttek, hogy nem kér rosszat a Teremtő.

"Ki az erkölcsösebb?"

Egyik sem.

Egyébként pedig akkor Jézusról is elmondhatnánk, hogy jutalom érdekében volt hűséges és engedelmes.

(Héberek 12:2) . . .Jézusra szegezzük tekintetünket. Ő az eléje helyezett örömért kínoszlopot tűrt kitartással,. . .

Mint láthatjuk, hogy a jutalomra is figyelt, ami nem baj, ha van, reménye az embernek. De a motiváló erőnek az önzetlen szeretet kell hogy az alapja legyen

@Ornela Mutti

Nyilván nem a szó szoros értelmében vett kényszerről van szó, pusztán arról, hogy ha Isten mellé tették le a voksukat (sok esetben félelemből), akkor választási lehetőségük sincs. Ha ott akarnak lenni az üdvösségben, akkor nincs mese, ha össze is kell szorítani a fogukat, akkor is meg kell tartani az Isten törvényeit - ami sok esetben egyébként egy vallási felekezet állásfoglalása. Egy rakás kérdés van itt is, ami bizonyítja, hogy nem sikerül, mert pl. nem tudnak leszokni a maszturbálásról.

Az igazán jó embereknek egyébként NINCS szükségük a kereszténységre. Anélkül is tudnak tenni jót, hogy elolvasnák Pál leveleit, arra meg végképp nincs szükségük, hogy valamilyen istenségnek tetszeni akarnak.

Egy becsületes ateista mindenféle vallási maszlag nélkül is teszi a jót, míg egy buzgó keresztény a Bibliával hadonászva is bellesik újra és újra ugyanazokba a dolgokba. Nem hiába tartja a mondás: "bort iszik és vizet prédikál".

A keresztény nem arról híres, hogy jóindulatú. A keresztény arról híres, hogy megtartja a vallása tanításait, pl. önkénteskedik akkor is, amikor már legszívesebben leszarná az egészet.

Sajnos vannak, akikre igaz az, amit az előttem író elmondott. Erre mondja Isten, hogy képmutatás nélküli legyen a szeretet, és a keresztény élet.

azt viszont tudd kedves előttem Szóló, hogy ezért írtam azt, hogy egyik sem elfogadható a Teremtő előtt.

Ha valaki nem hiszi el, hogy van az életnek egy forrása, vagy ahogy nevezzük: Isten, akkor nem is tud azok szerint élni, amit kér az emberektől.

Ugyan is a "jót tenni" kifejezés, nem csak abban nyilvánul meg egy valódi keresztény életet élőben, hogy segítséget nyújt másoknak. Hanem a többi, Istennek járó imádathoz tartozó dolgokat is elvégzi, vagy is éli a keresztény életet.

Ha pedig képutató egy magát kereszténynek nevező, azzal egy ateista nem fog jobb helyzetbe kerülni Isten előtt.

" Még valami: elnézést, hogy közönségesen fejeztem ki magam, de már idegesít a keresztények képmutatása... "

Ha csak a kérdést nézzük,itt pont egy ateista képmutatását láthattuk. Kezdjük ott,hogy a hívők is emberek,kövessenek bármit,nekik sem lehet kukába dobni a személyiségüket és bedobozolni. Az ateizmusnál meg ráadásul előírások sincsenek,hogy mit miért kell csinálni,tehát ott eleve sokkal változatosabb,hogy ki mit miért tesz és ott sem egyforma mindenki,közel sem önzetlen az összes,csak mert nem hívő.

" Ugyan is a "jót tenni" kifejezés, nem csak abban nyilvánul meg egy valódi keresztény életet élőben, hogy segítséget nyújt másoknak. Hanem a többi, Istennek járó imádathoz tartozó dolgokat is elvégzi, vagy is éli a keresztény életet. "

Ez nem tartozik a kérdéshez,mert ott az erkölcsről,tehát a jócselekedetekről volt szó,nem a keresztény életről és ha nem tévedek,akkor a gyülibe járás meg a jehovázás nem az erkölcs része.

"Erre mondja Isten, hogy képmutatás nélküli legyen a szeretet, és a keresztény élet."

->A keresztények többsége képmutató. Katolikusok, adventisták, hitgyülisek, Tanúk, stb. mind.

A felekezetekben egyéni jó emberek vannak, de azoknál többen vannak a képmutatók. A kereszténység egy süllyedő hajó az összes szektájával együtt.

És honnan tudja az ateista, hogy mi a jótett? Talán nem az évezredek során a keresztény erkölcsi normákból társadalmi normákká szűrt alapelvekből?

Amúgy pedig a jótett az jótett, önmaga jutalma. A hívő keresztények pedig nem jutalomért tedzik a jót, mert a keredztény tanítás szerint megigazulni és üdvözülni csakis Isten kegyelméből lehetséges. Nincs az a mennyiségű vagy minőségű jótett, amivel helyet válthatnál az üdvösségre. Nem kufárkodhatod be magad a mennyországba.

"gyülibe járás meg a jehovázás nem az erkölcs része."

Attól függ honnan nézzük. Emberi szemszögből lehet, hogy nem, de az erkölcs fogalma, tágabb értelmű, mint az, hogy valaki nem lop, vagy nem paráználkodik.

Jézus azt mondta, hogy ha valaki tudja mit kell tenni, és nem teszi, bűne az annak.

Vajon honnan tudjuk mit kell tenni?

Hallottam egy sírva beszélő bűnözőt, akit az késztetett arra, hogy jó irányba forduljon, hogy amíg a börtönben volt, felkereste annak a fiatal személynek anyja, akit ő meggyilkolt. Szeretettel és segítségnyújtással volt iránta, és úgy viszonyult hozzá, mint aki szintén valaminek az áldozata. Ez annyira meghatotta, hogy gyökeresen megváltozott az élete. Egy ateista is megteszi ezt az ellenségével? A hívők életében ha nem a szeretet a mozgatórugója, semmit sem ér.

A Biblia ezt írja:

1.

"Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.

2.

És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.

3.

És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból."

Minek alapján mondjátok, hogy a hívők jutalom reményében tesznek jót, ha a Biblia azt írja, hogy semmi hasznuk nincs belőle, ha nem úgy teszik mint az ateisták, akik szeretetből teszik?