Ti ateisták mi alapján döntitek el, hogy mi a jó, és mi a rossz?

Borzaszóan egyszerű:

Nem teszek olyat mással, amit nem szeretném, hogy mások tegyenek velem, és lehetőleg úgy cselekszem, ahogy szeretném, ha fordított helyzetben mások cselekednének.

Agnosztikus vagyok és szerintem a kérdés már eleve hülyeség. Mivel én nagyjából emlékszem,mikor kezdték nálam az erkölcsre nevelést és az még olyan korban volt,amikor a Biblia borítóját sem láttam messziről sem,sőt,ahogy meg van fogalmazva,még most sem sokat értek belőle,nemhogy akkor. Szóval szerintem a hívők jó része is igazán az alapján dönt,amit gyerekkorában megtanítottak neki a szülei és annak nem mindenkinél volt bármi köze a Bibliához.

De,hogy meg is próbáljak válaszolni nagy vonalakban,először is azt leszögezném,hogy nem tartom magam jobbnak a hívőknél,én ugyanúgy szegtem már meg az "erkölcs szabályait", hazudtam is,loptam is,de szerintem a hívők ezt ugyanúgy nem tudják maradéktalanul betartani. Nekem pl nincs egy kiforrott mércém,mert az azt jelentené,hogy ahhoz MINDIG minden körülmények között ragaszkodnom kell,pedig minden helyzet más és én aszerint mérlegelek.

" az hogy magunktól tesszük, nem azért, mert bármilyen "felsőbb hatalom" büntetésétől félünk. "

Ez pedig a másik véglet,amikor az ateista képzeli magáról,hogy neki van lelkiismerete,belső indíttatása,a hívőnek meg nincs,max az,hogy fél valakitől. Na,ezzel ugyanúgy nem értek egyet. Épp ez volt az előző hozzászólásom lényege is,mitől lenne más a kettő? És miért érzi bármelyik oldal feljogosítva magát,hogy megmondja a varázslatos jósgömbjéből,hogy xy embernem egy csepp lelkiismerete sincs,csak a büntetéstől való félelem miatt próbál erkölcsös lenni? Csak mert hívő,már nem is lehetnek őszinte érzései? Még nem fejlődtünk annyit,hogy belelássunk a másik ember fejébe és amit ott találunk,azt még át is érezzük,addig pedig egyik oldalnak sem kellene ilyen túlzásokba belemenni,mert ez csak saját magáról bizonyítvány.

szerintem az ember "jóságának " nem az a mércéje, hogy ateista, vagy sem.

Hogy mi a mérce számomra? A neveltetésem.

Mert ők is olvasták a 10 Parancsolatot ;)

Írta valaki, hogy könyveket olvas. De általában a könyvekben 80-90%-ban említést tesznek valamiféle vallásról. Vagy legalábbis van utalás minden könyvben. Egy ateista úgy élheti meg, hogy átsiklik ez felett, mintha érdektelen lenne.

A mai emberek viszont már nem nevelik a gyerekeiket, a tanároktól várják el, mert ugye azt gondolják ők a nevelők. Régen neveletlen voltál a suliban, akkor "büdös kölök mész az igazgató elé" és rosszabb esetben kicsaptak az iskolából. Ha volt ilyen gyerek, akkor tudtuk, hogy ez rossz dolog amit csinál és igyekeztük nem követni.