Az, hogy hogyan viszonyulunk istenhez, valójában nem csak arról szól, hogy milyen a kapcsolatunk az apánkkal?

"Ugyan, dehogy érzed te ezt. Ezt a pszichológus szakma évtizedes kutatásnak eredménye. Olvastad valahol, és adaptálni próbálod a saját

Nem olvastam sehol. Magamtól jutottam el erre a megfigyelésre.

"Ha nem tudsz nagyobb, igazságosabb, kegyesebb, támogatóbb "apukát" még csak elképzelni sem a biol. édesapádnál, akkor az Istent se tudod."

Nem látom be, mi lenne a "kegyes" istenben. Az élet nem kegyes. Az élet teljesen közömbös. Van, aki gazdagnak születik és semmit nem tesz érte, más meg halva születik. Van, aki békés korba születik, van, akit kiirtanak a nácik. Az életben nincs semmi kegyes. Esetlegesség van. Ha én holnap megölöm magam, senki nem fog megmenteni, és a világ nem fog gyászba borulni. Egy csepp leszek a hétmilliárdos tengerben, ami pedig egy csepp az elképzelhetetlenül nagy univerzumban. Senki nem érdekel senkit. Csak a közvetlen emberi kapcsolatok menthetik meg az embert.

Én értem, hogy az embernek SZÜKSÉGE VAN arra, hogy higgyen valami nagy, támogató erőben, mert anélkül lelkibeteg lesz. De attól, hogy szükséged van rá, még nem fog létezni. Nem egy mesevilágban élünk, ahol a jók jutalmat, a gonoszok büntetést kapnak. Az életben csak az erő meg a szerencse számít.

"Ha nem tudsz kegyesebb "apukát" még csak elképzelni sem magadnak, nem vagy hívő."

Nem, tényleg nem vagyok. Szeretnék az lenni, de sose tudtam. Őszintén azt érzem, hogy idekerültem használati utasítás nélkül egy pár évtizedre, és nincs senki felül, aki figyelne vagy vigyázna rám. Aki mást hisz, az szerintem csak áltatja magát. Senkinek nincs semmiféle terve a világgal. Különben is, pszichológiai tény, hogy az ember a tudáshézagokat hiedelmekkel tölti ki. Ugyan miért van, hogy az istenkép sem állandó, hanem fejlődik? Azért, mert az emberi kollektív tudás is fejlődik. Ugyanez az eszmecsere 3000 éve még a napistenről szólt volna, akinek áldozni kell. Később a zsidók istenéről, aki állatáldozatot kíván. Később Zeuszról, aki a villámok istene. A germánoknál a fák meg a folyók isteneiről. Mindegyik nép hitt valamiben és mindegyik meg volt győződve róla, hogy az ő hite az igazi. És most el kéne hinnem neked, hogy véletlenül pont a te hited az egy igaz hit, ugye?