Ti mit csináltok otthon a karantén alatt hogy ne őrűljetek meg? Van valami hobbitok?

Dolgozom, próbálom lekötni a 3,5 évesem, mosogatok, mosok, főzök és egyre hosszabb időkre járok el pisilni a wc-re, mert ott van egy kis nyugi. Már ha épp nem felejtem el bezárni az ajtót.

Ha lenne egy kis szusszanásnyi időm, horgolnék, befejezném a regényem, illetve a félkész weboldalam, szanálnék a padláson, palántáznék, lógatnám a lábam a kertben.

Én egész jól tűrném a karanténéletet, ha egyedül laknék, mert a tesóm az agyamra megy, de tényleg! Régóta rossz a viszonyom vele. Mindig értetlenkedik, hogy miért nem abba a boltba megyek, hanem a másikba (a járvány előtt is ezt csinálta). A házban nem sokat segít. Nem lusta, csak egyszerűen úgy él, mint egy önállótlan, pedig nincs elkényeztetve. A bevásárlásban sem valami nagyon önálló, mert nem képes megkülönböztetni ezt-azt, pedig anyuék mindent felírtak a listára pontosan (a márkaneveket is feltüntetik). Ha a boltban valamelyik termékből hiánycikk van, nem telefonál anyuéknak, hogy mit hozzon helyette. Például 2 hete, amikor Aldiban joghurtot akartam venni, de abból a márkából elfogyott, megkérdeztem anyuékat, mit hozzak helyettük, melyiket szeretik. A tesóm nem képes a normális kommunikációra. Ha beszélnek hozzá, előfordul, hogy kerüli a szemkontaktust, pedig ez bunkóság, többször is mondták neki, de ő folyton azt mondogatja, hogy azért van füle, hogy halljon. A szüleim meg azt kérdezik tőle, akkor miért nem figyel rájuk, miért nem válaszol.

Ezt leszámítva megvagyok, mert el tudom foglalni magam. Könyveket olvasok, filmsorozatokat nézek esténként