Van itt még olyan fiatal, akinek nincs/nem volt saját szobája?

Nemhogy saját szobám nem volt, hanem 4-en, a szülőkkel aludtunk egy szobában 19 éves koromig. Egyszer volt barátom, én jártam hozzá, soha nem hívtam magunkhoz a putriba. Borzasztóan szégyelltem, még fürdőnk se volt.

Sajnos felnőttként is megmaradt ez a szorongás bennem saját családom van, saját házban élünk, de félve hívok vendégeket, "vajon mit fog szólni" "rendesen kitakarítottam?"

36/n

Nekem sem volt 13 éves koromig, csak egy heverőm egy átjáróház szobában. Aztán lett, 1 évig élvezhettem, mert elkerültem kollégiumba. Utáltam azt is, sose tudtam se aludni, se tanulni normálisan, mert olyan nem volt, hogy valaki ne zajongjon. Bennem nagyon rossz emlékként maradt meg, hogy nem volt szobám, a mai napig tüske bennem, mindig irigykedtem más gyerekekre, akiknek volt. Igazából én a mai napig nem értem, hogy miért vállalnak gyereket olyanok, akik még saját szobát sem tudnak biztosítani neki, mert minden gyereknek járna a privát szféra. Természetesen az megint más, ha pl. két kislány van egy külön szobában, de az nem oké, mikor a szülőkkel kell együtt aludni, vagy mondjuk egy közös helyiségben van egy priccs (ahogy nekem is volt), ahol szintén nincs privát tér.

34/N