Mit csináljak? Be fogok kattanni így. Van valaki hasonló helyzetben?

16 éves vagyok, 2 tesóm van és velük meg az anyámmal lakok egy szobában, a másikban a rühes apám, egyedül.a szüleim utálják egymást.kicsi a lakás.16 évesen kezd az embernek azért igénye lenni a magánéletre..tanulásban is hátráltat, az öcsém hazajön és bekapcsolja a tévét, bátyjám van hogy felhozza a barátnőjét de ha nem, ő is ki-be járkál.nem lehet elválasztani a szobát, ígyis pont hogy elfértek az ágyak.mindenki azt mondja jó a hangulata a lakásnak, de csak azért mert nem élnek ebben a mindennapi stresszben, hogy azon összeveszik mindenki hogy ki menjen a fürdőszobába, és most ha felsorolom csak még idegesebb leszek....szóval..én már úgy szoktam levezetni az idegességet hogy a falat ütöm, vagy hangosan éneklek, de van hogy nem szólok inkább senkihez csak mosolygok magamban mint egy elmebeteg.most például félig sírva írok ide..már azon gondolkodok hogy talán elszökök és új életet kezdek de azt nem tehetem meg.semmi rokon nincs akihez lehetne menni, anyum tesója az arab pasijával él szintén panelben, nagypapám két gyerekével és a feleségével, egy kicsit nagyobb panelben, de pont hogy elférnek ők is.mondhatom hogy megvan mindenem, de nem vagyunk gazdagok, az adósságok miatt nem bírunk költözni, és nem bírom megvárni amíg 18 leszek..szeretnék élni...úgy érzem hogy nem kapok levegőt...