Akik vidékről Budapestre költöztek azoktól kérdezném?

A közlekedés kiismerése emberfüggő. A lényegesebb járatokat pár hónap alatt kiismertem, de például van olyan tősgyökeres pesti ismerősöm, aki ha új helyre megy, akkor rögtön térképpel felszerelkezve indul el. Nem mondom, még mindig vannak olyan részei a városnak, amit nem ismerek, de azért többnyire igen. 3 és fél éve voltam fent, amikor elkezdtem autózni, autóval is úgy fél év kellett mire kiismertem a közlekedést.

Azt megszokni, hogy ekkora a város és minden ezzel járó dolgot...hát megszoktam úgy másfél év alatt, de megszeretni nem sikerült.

Hát én leginkább csak a lakóhelyem (Csepel) és az egyetem (Petőfi híd budai hídfője) között jártam. 3 megálló hév + 1 megálló villamos. Azt hamar megszoktam, mert ahonnan költöztem (Pécs) többet és messzebbre tömegközlekedtem gimnáziumba.

A metróvonalakat, körutat, főbb útvonalat is pár hét, egy-két hónap alatt megszoktam.

De még most is 14 év elteltével, ha a város túlsó végébe kell eljutnom tömegközlekedéssel, akkor megnézem előtte a térképen, útvonaltervezővel megterveztettem. De pl Pécsen se ismerem a város összes utcáját, ott is ezt tenném.

Szerintem a budapestiek között is nagyon kevés olyan van, aki kapásból vágja az összes busz, villamos, stb vonalat, annak minden megállóját.

Amúgy én sem szeretek ott lenni.

Eredetileg úgy volt hogy azt az 5 évet, amíg egyetemre járok kibírom ott.

De zatán Pécsen vegyészként 3 év alatt nulla álláslehetőségem volt, így ha valaha is azt szeretném dolgozni, amit tanultam, muszáj Pestre járnom.

(Én meg a 3-as voltam.:))

Soha.

Nyilván pár utcát, buszt, miegymást megismertem, de ennyi. Ha kellett valahova mennem, ott volt a térkép.

8 évig laktam ott és végig túl nagy volt nekem a város, bár a végén a budai zöldövezet nem volt rossz.

Most 2 falu közt lakom s nekem jó itt, pedig mindig minimum több tízezres településeken laktam.

Ez emberfüggő. Ami az embertől idegen, azt könnyen lehet, hogy sosem szokja meg.