Hogy kezdtétek?

Apám 70-es, diplomás.

Először az ő szüleinél laktak egy bérlakásba, amiben korábban 3 család lakott együtt, amikor még a kiutalós rendszer volt. Szóval volt bőven hely mindenkinek, csak nekem is volt egy hatalmas gyerekszobám, igazából t*k feleslegesen, és még így is volt egy szoba, amit csak raktárnak használtak.

Amikor már meg lehetett venni ezeket a lakásokat, az önkormányzat ezt az épületet nem akarta eladni, anyám meg közben lelépett, a nagyszülők meghaltak, szóval bőven nagy is lett kettőnknek, így először elcserélte egy kisebb, de jó állapotú öröklakásra. Ekkor kb. 40 éves volt.

Onnan először kiköltöztünk az agglomerációba, először sorházba, aztán családi házba. Ez utóbbiakat mindig újítgatta, bár beköltözhetőek voltak, gyűjtögetett, és kisebb lakáscélú hitelekkel is kiegészítette, de mindig max. 5 év futamidőre, hosszabb távút nem mert bevállalni.

A szüleim hatvanasok, érettségivel és szakmával.

A házassáűgkötésük után kb két évig a nagymamámnál laktak. Már előtte gyűjtögettek meg terveztek, ezért kb 10 hónap együttjárás után volt meg az esküvő, mert kellett a házassági anyakönyvi hivatal a banki hitelhez. Plusz felvettek két gyerekre valami családi támogatást (Szocpol talán de nem biztos). Ugyanabban a faluban vettek telket, ahol a nagymamám is lakott, így könnyen tudták ellenőrizni az építkezés folyamatát. Nem fogadtak generálkivitelezőt, hanem maguk csináltak mindent családi segítséggel. Az építkezés kb másfél évig tartott, háromszobás családi ház. Amikor beköltöztek, persze még korántsem volt teljesen kész, pl még csak betonpadló volt és csak egy szobát lehetett fűteni. De lassan minden meglett. A felvett hitelt kb 10-12 év múlva vissza tudták fizetni anyukám végkielégítéséből, miután leépítetés volt a munkahelyén. Azóta is abban az ingatlanban laknak, amit együtt építettek fel több, mint 30 éve.

A kereseteket nem tudom pontosan, anyukám emlegetett nekem ilyen 3-4 ezer forintokat, persze az akkor nem annyit ért, mint most. Hitellel együtt ki tudták gazdálkodni a szükséges dolgokat, és szerencsére nem kellett albérletet fizetniük. Anyukám munkahelyén mellesleg felajánlottak nekik szolgálati lakást, de mire erről értesültek, már az építkezés engedélyeztetésénél tartottak, így nem vették igénybe.

1 éves koromig anyukám szüleinél laktunk amíg apukám katona volt. Majd Apukám szüleihez költöztünk és 14 voltam, mikor a apukám testvére kifizette a szülői házból, így tudtak venni egy házat 50% önerővel, amiben csak villany volt, a víz meg az udvaron. Ezért vettek fel még egy hitelt amiből valamennyire otthonossá átalakították, szóval így lett fürdő, wc és központi fűtés, másra már nem maradt pénz. Öcsémmel közös szobában laktunk amíg be nem fejeztem az egyetemet és elkezdtem dolgozni. Addigra ő is dolgozott már szakmunkásként. Így az egy szobát ketté választottuk, és kicseréltettük a nyílászárókat. Közben szüleim elváltak és apukámmal maradtunk a házban, anyukám pedig elköltözött az élettársához kb 8 éve.

Én most 33 vagyok és jövőre fogok építkezni 20millió hitelből, meg a hozzá szükséges önerőből. Öcsém annyit keres mint én, de egy fillért nem tudott még félretenni, pedig egyszerre kezdtünk el dolgozni.

Eleget keresek ahhoz hogy albérletbe menjek, de ha így tettem volna akkor sosem tudtam volna összeszedni az önerőt egy saját házhoz. Így ez volt a kompromisszum, amiért sokaktól kaptam is megjegyzéseket. Viszont akik ezt mondták, még mindig albérletbe vannak és nem is lesz egyhamar sajátjuk, kivéve ha felveszik a csokot. Én csok nélkül építkezek, mindenféle állami támogatás nélkül.

53 éves vagyok. Az első lakásom egy "tanácsi" lakás volt az Illatos úton a Dzsumbujban (A rendőrautók is csak párosával jártak oda akkortájt). A lakáson felújítási kötelezettség volt. Ezt megcsináltuk. (Egy zsák meszet, meg egy zárat kellett venni. A többi volt "fiókban").

Ezt elcseréltük egy sokkal szebre, még mielőtt beköltöztünk volna. (az kb 27 négyzetméteres lett a XVI kerületben) Volt megtakarított pénzem és a család is segített.

Szüleimről tudok én is nyilatkozni, friss 50-esek.

Születésem után 1 évig anyai nagyszüleimnél laktak, utána kb 2-3 évig apai nagyszüleimnél. A megkeresett pénzből haza is kellett mindig adni, a többi meg elment a szükségletekre, és persze ebből gyűjtöttek önerőt.

Családi kölcsönnel lett meg a szükséges önerő, majd rá jött a lakáshitel. 2 szobás panel lakás, akkor rendesen le volt amotrizálva. Családilag újítgatták. Sajnos 12 éve belefutottak a deviza hitelbe is. Most jönnek ki belőle. Ugyanaz a lakás 23 éve. Persze azóta volt felújítva. Szeretnek ott lakni. Volt tervben ház, de sajnos anyagilag nem fért volna soha bele.