Fiatalok, mennyire tartjátok reménytelennek a saját lakást? (Házat nem is merek említeni)
Megmondom őszintén, én azon szerencsések közé tartozom, akiknek a szülők tudtak biztosítani saját lakást, még 2018-ban (ma ez a lakás 2x annyit ér mint akkor, grrr).
De én nem Pesten lakom, ha eladnám, ebből max. Egy lepukkantabb kis garzonra futná a fővárosban, ahová muszáj lesz elköltöznöm egyetem után, mert itt nem fogok tudni dolgozni, plusz más lehetőségektől is elesek.
Próbálok ügyeskedni, maximum diákhitelt veszek fel, ha végzek lesz belőle kb. 4 millió forintom (ami nem sokra elég a mai árak mellett, de a semminél csak jobb, meg praktikus hiteltípus).
Viszont ha meg is veszem a garzont, onnan necces továbblépni. 2 embernek már nem elég, gyereket szülni végképp nem lehetne oda, esetleg kiadni és beköltözni egy nagyobb albiba. De hát hitel mellett az eléggé finanszírozhatatlan nekem.
Úgy érzem nincs jó döntés, amit meg tudtam hozni, az teljesen kompromisszumos, előnye és hátránya is van bőven.
Jelenleg nincs párom, kicsit belefáradtam a próbálkozásba, talán ha elkerülök Budapestre, több lesz a lehetőség, de arra nem alapozhatok, hogy esetleg hasonló háttérrel jön és majd egy házasságkor közösbe téve a vagyont szerzünk egy megfelelő ingatlant együtt.
Persze sok nő ismerősöm van, akiknek sikerült úgymond jól kereső férjet kifogni, de erre tényleg nem lehet alapozni, pláne mert nem vagyok egy egyszerű eset, örülök, ha valaki elvisel. :D
Na de a személyes problémákat (mindenkinek van valamije) félretéve, ha két fiatal keres mondjuk nettó 350-et együtt, abból nem tudom hogyan lehet egy normális életet felépíteni. A közös jövőhöz minimum az egyik félnek el kéne hagynia a pályáját, vagy extra munkákat kell vállalnia, ami nagyon megterhelő.
Mondom ezt úgy, hogy ha nem vesznek fel céghez, én minimálbéren leszek majd, sajnos.
25/N
válasza:Szintén oktatok egyetemen részmunkaidőben, mellette mérnökként dolgozom teljes munkaidőben. A tapasztalatom korábban is az volt, amióta benne vagyok, azóta meg végképp, hogy iszonyat nagy elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki egy egyetemen maradjon, nyomassa a pályázatokat, oktassa a hallgatókat és mindezért alig kapjon valamit. Ha nincs meg ehhez a szerelem, az affinitás, az órási tudásvágy, ami egy-egy pályázatra, kutatásra sarkall (ugye ezekből lehet némi pluszt összeszedni), akkor szerintem ezt hosszútávon nem lehet főállásban csinálni. Persze nem próbáltam, így csak azt tudom elmondani, hogy a fizetésen túl én miért NEM érzek késztetést a teljes munkaidős oktatói pályára.
Nem tudom mit tanulsz és milyen esélyeid vannak a versenyszférában, illetve egyáltalán van-e oktatói vénád és ha van is, van-e lehetőséged ebben részmunkaidőben dolgozni pl. A kezdet biztosan marha nehéz lesz, hiszen 29-30 évesen pályakezdő leszel. A versenyszférában nem ér túl sokat a doktori cím, sőt... sok esetben megijednek tőle, mert feltételezi, hogy nagyon elméleti az ember, míg a gyakorlat nagy százalékban hiányzik belőle. (Nálunk a műszaki világban legalábbis ez a jellemző.) De ha megküzdesz ezekkel a sztereotípiákkal és nem minden álmod, hogy egy egyetemen oktass főállásban, akkor engedd el.
válasza:29-es vagyok. Kicsi a világ mert én is pécsi vagyok, jelenleg a PTE-n dolgozom. :D
Nálunk heti 40 óra a munkaidő, amit ténylegesen le is kell dolgozni. Sőt, van, hogy szombaton is be kell járni bármilyen ellenszolgáltatás nélkül. Így nekem nem igazán fér bele emellett még egy másodállás.
"el kéne menni inkább egy céghez, már ha majd 29 éves nőként kelleni fogok majd valahová... Nem hiszem sajnos, hogy felvesznek, ha a 22 éves, C1 angollal, C1 némettel rendelkező fiatal lányokat is felvehetik így nem nagyon marad más, mint a minimálbér."
Én is épp most készülök váltani. Igaz, nem Pécs, de a megyében iparban lenne egy hely, ahova felvennének, a mostani fizetésem duplájáért, csak oda napi 100 km-t (50-50) kellene ingázni. Én nem nő vagyok, ebből a szempontból kicsit más a helyzet. De úgy veszem észre, hogy én most lettem inkább kelendő a munkáltatók szemben. Korábban mindig amiatt utasítottak el, mert nincs X év tapasztalatom.
Budapesten valóban jobb a helyzet. Én egyetemre is oda jártam (ELTE), majd ott is dolgoztam jó ár évig. Néhány éve tudtam hazajönni az egyetemre. Szeretem meg minden, csak nem élek már meg belőle, főleg ahogy nőnek az árak.
Az adjunktus szerintem nem éri meg. Legalábbis én nem vagyok olyan elhivatott, hogy az egész hátralévő életemet az egyetemen töltsem. Ha megnézzük a bértáblát, tanársegédhez képest 10-20e-rel keresnék többet. Ehhez viszont rengeteg energiát, időt bele kellene tolni. Legalább 4-5 év tanulás még a mostani rendszerben. Ami ha közben átmegyek az iparba, nem biztos, hogy kifizetődik. Arról nem is beszélve, hogy a munka mellett fizetős is lenne a képzés. Milliókat kellene beletolni és mindezt a GBM fizetésből kigazdálkodni, vagy eladósodni. Abból a +10-20eFtból évtizedek múlva lennék nullszaldós.
31-32 én pszichológia szakon vagyok, ami köztudottan inkább elméleti/HR vonal, de annyira sok terület van, nehéz elindulni. Cégnél nem rossz ha pszichológus az ember lánya, sokan elmentek ebbe az irányba, de ez sok esetben felér a pályaelhagyással. A szervezetpszichológia egy elég más tészta. De ki lehet mellette tanulni coachnak, amivel idővel lehet keresni. :D Meg magánpraxisban bármivel el lehet indulni, ha a segítés felé mennék. Csak mindenhol az állami a kiindulópont, az egészségügyben többet fizetnek már most is, közalkalmazottiban marad a nettó 170 gondolom...
Főállású egyetemi oktatás mellett nagyon necc egy másodállás, de itt rengetegen így dolgoznak, érthető anyagi okokból. A legtöbb tanárom szerintem panelban él akár 2 gyerekkel is.
válasza:Mondjuk úgy nehezebb, ja. Főleg Pécsen. Én TTK-n végeztem fizika-kémia-matekos műszaki jellegű vonalon. Egyetem után szerettem volna rögtön hazajönni Pécsre, de 3 év munkanélküliség után feladtam és visszamentem Pestre.
Igen, én is ezt írtam, egyetértek. Itt vagyok reggel 8-tól délután 4-ig, 5-ig, ha olyan munka van még tovább is. Pl hiába papíron 4-ig van a munkaidőm, van olyan gyakorlat, ami estig tart. Nem zavarhatom el a hallgatókat azzal, hogy bocs, most befejezzük, mert lejárt a munkaidőm. Utána hazamegyek, főzök, "ebédelek", házimunkát ellátom, bevásárolok és utána kellene még egy második műszakba belevágni... Hát minden tiszteletem annak, akinek az idejébe, energiájába ez belefér.
válasza:
válasza:(#26.)
✅ Mivel abban laknék - ezért a tárolásos kérdést nem is értem ? :D
✅ Nyilván nem az alföld közepébe terveztem :)
✅ Hanem a tengeren (karib-térség, földközi-tenger, indonéz világ, fülöp-szigetek).
✅ Így a tárolásos kérdés értelmezhetetlen :)
✅ Karbantartása megoldható :)
válasza: válasza: válasza:33: De nem akarsz klinikai szakpszichológus lenni vagy rátanulni valamilyen piacképes tanfolyamot, mint családállítás, kineziológia, stb?
Mert akkor 8-30 000 Ft-os órabéred lehetne.
39-es, nézd, nyilván ez lesz a terv, magánpraxist szeretnék egyszer, inkább, mint az egyetemi oktatással/kutatással foglalkozni.
De ezek nagyon megfontolandók, mert 1: kell munkahely, anélkül szakképzést nem lehet végezni és nagyon nem mindegy, melyik képzéshez milyen munkahely kell! 2: Egy klinikai szakpszichológusi képzés alsóhangon 1 év klinikai munkatapasztalat + 4 év szakképzés, a tandíj pedig évente kb. 400 ezer ft. 3: egy szervezetpszichológus képzés például csak 2 éves, mellé egy coach képzés 1 év, de árban hasonlóra jön ki, mint egy klinikai képzés szóval ez a része mindegy. 4: Nő vagyok, valamikorra családot is be kell terveznem, és egy négyéves klinikai képzést elég necc szüléssel együtt összehozni.
Számold ki. 29 évesen kikerülök a munkaerőpiacra, 30 évesen elkezdenék egy klinikai képzést és mondjuk 34 évesen elgondolkodhatnék azon, hogy na most jöhet a gyerek. Sokan szülnek képzések közben, de szakképzésen nem lehet akárhogy passziválni, és az sem megoldható, hogy mondjuk 2 év korkülönbséggel vállaljon egy anyuka gyerekeket, mert akkor nem lesz meg a szakképzés. Egy ismerősöm is teljesen ki van bukva ezen, mert így nem fog huszonévesen 2 gyereket szülni, holott ez volt a vágya.
Szóval ha valakinek fontos a család, mint nekem, itt az lenne a megoldás, hogy PhD után gyerekvállalás, utána pedig továbbképzés valami jobban fizető irányba.
De az élet közbeszól, szingli vagyok, ìgy PhD utánra nem tudom betervezni a gyerekvállalást.
Úgyhogy bizony van még mit mérlegelnem, van rá 2 évem eldönteni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!