Most egy átlag fiatal hány éves korára tud saját lakást venni?

Finomítani kellene a paramétereket. Hány éves korától dolgozik főállásban mennyi pénzért. Mire kell költenie, ebből következik hogy mennyit tudna félretenni.Hol, milyen ingatlant akar venni stb.

Véleményem szerint 2014 előtt amíg be nem hozták ezeket az állami támogatásokat 8-9 millióért lehetett venni egy két szobás felújított 54 négyzetméteres panelt Debrecen környékén. A családi házak sem kerültek sokkal többe.Ebből kiindulva ha 87 környékén születtél s mondjuk 19 éves korod óta dolgozol és megtehetted hogy minden forintot félretettél, esetleg még fundamentát is fizettél, 25-30 éves korod között mindenképpen saját lakhatáshoz juthattál szakmai minimálbérrel.

Manapság ha nem olyan szakmát tanulsz amivel nettóban 4-500 ezret keresel esélyed sem lesz hogy lakhatást vásárolj 30-40 millióért 50 éves korod előtt. Ha anyuék nem veszik meg...

Mostanra a pénz nagyon keveset ér, ha hitelt veszel fel pedig csak leláncolod magad a jelenlegi rendszerhez.

Kíváncsi vagyok a véleményekre ki hogyan tervez a mai világban saját lakást venni egyedül szülői segítség nélkül, hitel nélkül, szakmai minimálból.

Akár priviben is lehet írni.

33f Debrecen

Igazából ott értelmetlen a kérdés, hogy mi az átlag?

Legtöbb ismerősömnek már 18 évesen kocsija volt, meg évente cserélgették a lefingott golfokat, bmw-ket. Én meg egyetemre mentem, csak a megélhetésem sokkal több pénzt vitt el.

Nem mindegy, kikkel, hol, mennyiért tudsz lakni, mennyit keresel, stb.

"Kíváncsi vagyok a véleményekre ki hogyan tervez a mai világban saját lakást venni egyedül szülői segítség nélkül, hitel nélkül, szakmai minimálból."

Azért tegyük hozzá, ilyen feltételekkel régen sem vett senki lakást.

Persze papron jól hangzik, hogy "minden forintot félreteszel" csak hát a való életben az ember szeretne élni is nem csak létezni.

Én sehogy sem tudtam boldogulni Mo.-on, kénytelen voltam kijönni Angliába, otthon átlagos (vagy átlag alatti?) munkáim voltak. Egyszerű adminisztrátor, telefonos ügyfélszolgálati munkatárs, áruházban vásárlókat informáló, irányító, amolyan "recepciós", én mondtam be az akciókat, ilyesmi, intéztem a jótállási jegyet. Teljesen egyszerű munkák, amikhez csupán érettségi kellett. Vidéki szüleim támogatni nem tudtak, albérletben laktam, lakótársakkal. Sőt, időnként még én adtam az egyik szülőmnek némi pénzt, mikor meg volt szorulva. Ruhám nagyon minimális volt, minden munkahelyemen én voltam a legrosszabbul öltözött nő (legalábbis a ruháim mennyiségét illetően), vékony voltam, nem ettem sokat, mégis az albérleti szoba, hazalátogatás vonattal időnként, plusz a mindennapi élet olyan sok pénzt elvitt, hogy alig tudtam félretenni. Talán 10 000-et egy hónapban, de azt se mindig. Pedig még vállaltam pluszmunkát is, bár ez nem volt folyamatos, de időnként az akkori Reggel újságot (budapesti lap volt ez) népszerűsítettem, olyan volt ez, mint a szórólaposztogatás. Vagy a Kikában árusítottam hétvégente Lakáskultúra és egyéb magazinokat, ott sokszor nem kérték el a visszajárót a tehetős vásárlók, azzal is kerestem némi borravalót. De ez a munka is csak alkalmi volt, nem folyamatos. Külföldre is csak úgy tudtam kijutni, hogy személyi kölcsönt kellett felvennem, hogy teljen minden kezdő költségre, amíg megkapom az első fizut, vagy ha bármi lenne, valamiért mégsem sikerülne, egyáltalán haza tudjak jutni, plusz legyen pénz kaucióra meg egy havi szobabérleti díjra. Pedig 6 éve már, hogy Pesten laktam, mégsem jutottam semmire.

És nem szórtam a pénzt, korábban sosem jártam külföldön, de még csak a Balatonnál sem, nyaralni sosem voltam, egy-egy mozi volt a szórakozásom, meg barátnőkkel ingyenes rendezvények, vagy ingyenes partizós helyek, ahol szinte soha nem vettem semmit, mindig előtte iszogattunk egy barátnőmnél egy keveset, az nem kerül olyan sokba, és nem minden héten mentünk.

Én el nem tudom képzelni, hogy egyszerű érettségivel hogyan lehet otthon egyről a kettőre jutni.

Igaz, volt olyan barátnőm, aki szintén csak érettségivel bankban dolgozott, egyszerűbb munkakörben szintén, de azért jobban keresett. Én is simán meg tudtam volna csinálni az ő munkáját, tudom, mert ő is mondta, voltam is bent nála sokszor, láttam ahogy foglalkozik az ügyfelekkel, csak nekem nem volt szerencsém. Valamiért nem engem választottak, voltam egyszer én is jelentkezni oda. Igaz, rengetegen jelentkeztek arra az állásra. Amúgy ez a barátnőm is külföldön dolgozik ma már, mert igaz, hogy több pénzt keresett nálam, de mégsem haladt annyira anyagilag előre, mint szeretett volna. Ő is albérletben lakott.

Nekem így sikerült:

27 évesen kezdtem aktívan dolgozni.

Ez rohadt késő, sok évet elpazaroltam, de ez van.

Mindig igyekeztem előrébb lépni anyagilag, szakmailag, 250 kezdőfizetés majd 350-400, később 500+ ezer. Ez szerinem a nem túl sok, de nem is elérhetetlen kategória.

Lakhatáson spóroltam. Szobákat béreltem, ezzel vagy 80-100 ezer maradt a zsebemben. Persze lemondás is mert próbálj így ismerkedni 30 évesen...

5 évig gyűjtögettem. Sajnos hülye is voltam, mert voltak elvárásaim, eleinte hitel nélkül szerettem volna, iletve én mindenképpen akartam egy minimum 1,5 szobás BP-i lakást. Pont 2016-tól dolgozom, szóval telibe kapott az áremelkedés is.

Utólag gondolkodtam, hogy vidéken rég vehettem volna lakást kp-ra is szinte, vagy csak kevés hitellel. De én mindenképp ragaszkodtam az elvárásokhoz.

5 év alatt 16 millió jött össze, átlag havi 200-250 amit félre tettem, meg az év végi bónuszokat, plusz bevételeket. Voltak biztonságos befektetéseim is, nem nagy hozammal, de az is pár 100 ezer plusz.

21-ért vettem lakást alig 1 éve, 12 önerő, 9 hitel. Maradt 4 felújításra, most olyan 5,5-nél tartok, plusz fizetem az illetéket részletre.

Összességében egyik oldalról lehettem volna sokkal leleményesebb, de mindig pont úgy mentek az árak, hogy csak kergettem őket.

Alacsony bérbejelentéssel vagyok, nem jár semmi plusz, nem kaptam anyagi támogatást, még csak kölcsön sem, mindenem amim van azt egyedül hoztam össze.

Ezt nem "hencegésként" írom, hanem azért, hogy legyen összehasonlítási alap.

Mert legtöbb ismerősöm párjával és/vagy szülői segítséggel vesz lakást. Ha már az önerőt össze tudják dobni közösen akkor előrébb vannak. Családosként igénybe vehet babavárót +10 millió "ingyen", ketten jobb hitelfeltételeket kapnak. De van ismerősöm akinek a szülője az adóstárs/kezes. Felújításnál sem mindegy, hogy kapsz 3+3 milliót, vagy magadnak kell állnod egy lakás komplett felújításának költségeit.

Túl sok mindentől függ, de a mi példánkat leírom.

Mi 27-30 évesen vettünk tavaly októberben.

Ebben 4,5 év gyűjtés van benne. Átlagos munkakörökben dolgoztunk.

Ezalatt barátokkal laktunk 2 évig, utána csak ketten de olcsó albérletben. Tudatosan tettünk félre, hogy hamarabb legyen saját. Nekünk az volt a cél, hogy egyikünk fizetéséből kijöjjünk, a másikat meg nagyban félrerakjuk.

Ezalatt képzéseket végeztünk el és túlóráztunk is, ha volt rá lehetőség. így évről évre egyre több pénzt tudtunk havonta félretenni.

"A külföldön élő kortársainkhoz képest komoly hátrányban vagyunk ilyen téren is."

Hogy mi?