Nektek mi a véleményetek erről a helyzetről? Fontos.

Az a véleményem, hogy a testvérednek ugyanúgy joga van a ház felére, mint neked.

Attól, hogy csak a féltestvéred vagy csak 7 éves koráig élt ott, a tulajdonjoga nem szűnt meg.

Nem tartom én sem szép dolognak, hogy nem tud veletek értelmesen leülni és beszélni erről, de őszintén szólva a te hozzáállásod sem fair. Csak azért, mert te álltál közelebb a szüleitekhez és mert szerinted neki több pénze van le kellene mondania a jogos örökségéről a te javadra? Ez nem egészen így megy.

Az egyetlen fair megoldás az lenne, ha kifizetnétek a részét.

A jogi tájékozatlanságnak és az előrelátás hiányának sajnos most iszod a levét. Az is hiba volt, hogy egyoldalúan a saját nézőpontodat ítélted meg kizárólag erkölcsösnek és helyesnek, és nem gondoltad végig korábban, hogy a nővérednek vajon mi lehet a véleménye a helyzetről.

Én megértem a te álláspontodat is.

De az ő álláspontját is el tudom fogadni, hogy a lányod születésekor visszaköltöztetek a szülői házba - és díjmentesen laktatok ott 15 évig. Ha csak minden hónapban csak 50 ezer forintot teszel félre egy számlára (albérleti díj helyett) akkor most 9 millió forint lenne ezen a számlán a 15 év elteltével (kamatok nélkül).

Ha még a szüleid életében felmerül benned a kérdés, hogy vajon az egyetlen megoldás-e az amire te számítasz (és szakemberhez fordulsz), akkor kiderült volna, hogy nem az. És amikor már ápolásra szorultak, eltartási szerződést kellett volna kötni velük, a házért cserébe. Ekkor az ápolásért cserébe megkaptad volna a teljes ház tulajdonjogát - ha a szüleid is így gondolták volna és az eltartási szerződés létrejön.

Mivel ez nem jött létre, és a nővérednek az az álláspontja, hogy nem csak a szülők ápolását kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy a díjmentes ottlakásoddal haszonélvezője is voltál a helyzetnek - így ő jogosan követeli a jussát az örökségből.

És még erkölcstelennek sem tartom emiatt...

Hogy a megoldásról is szóljak: azt írod, hogy a családban és az ismerősi körben egységes az őszinte megdöbbenés. Nos őket kellene megszólítani, hogy ne csak erkölcsileg, hanem némi családi kölcsönnel is támogassanak benneteket a ház tulajdonjoga megszerzésében. Ilyen alacsony banki kamatok mellett tulajdonképpen mindegy, hogy valaki a bankban tartja a pénzét, vagy kamatmentes hitelt ad a családtagjának.

Még a szüleid életében le kellett volna tudni a tulajdon jogokat, így már szivattyú...

A lányodat pedig nem árt a változásokhoz hozzászoktatni, különben szar élete lesz...

Nagyon nehéz helyzetben vagy és gondolom érzelmileg is kötődsz a házhoz. Jogilag sajnos osztozkodnotok kell, jár neki a része, erkölcsileg meg...kár már ezen rágódni.

Ha eladjátok a házat, a kifizetés után tudtok esetleg venni egy kisebbet a különbségből?

A lányod pedig meg fogja érteni,hogyha öszintén megbeszélitek vele a változásokat, nagylány már.

Ne haragudj, de én nem hiszem el, hogy egy jegyző javasolná, hogy "írasd a nevedre a házat".

Láttam már hasonló helyzetet, tudok olvasni a sorok között, a kihagyott szavakból is.

Vannak kérdések; amig ott laktatok, 15 évig, mi volt az anyagi háttér? Fizettél az ottlakásért, vagy szívességból éltél ott; "fölajánlották, hogy velük lakjunk". Amire már csak a te szavad van, ugye.

Az, hogy nővéredék milyen anyagi körülmények között vannak, semmit nem számít.

Az se, hogy egész életedben ott laktál. Előnyöd volt belőle, persze, hogy ott laktál.

Az ismerősök, rokonok a te előadásodból ítélve nem tartják helyesnek, nem ismerik a valós helyzetet, honnan is ismernék.

Eddig "ügyes" voltál, remélem, nem sikerül kisemmizned a testvéred.