Kicsi a lakás mit tegyek?

Ja, igen. Többen írták, hogy a baszogatós, csesztetős, ráparancsolós hangnem nem igazán működik. Ez így van. Legjobb, ha úgy állsz hozzá, és azt a hangulatot sugárzod a párod felé, hogy ez a lomtalanítás egy kellemesen hasznos időtöltés, izgalmas projekt, jó unaloműző, és jajdenagyon jó lesz, mikor több lesz a hely, szebb és élhetőbb lesz a lakás. Te ezt szívesen, örömmel csinálod, és minden felszabaduló polc ünnep.

Kedves vagy és nyugodt, jókedvűen, szinte dúdolgatva pakolászol, és a rádcsodálkozó párodat megkérdezed, hogy "segítesz :)?". Tervezgeted a holnapi programot, és megkérdezed, hogy "kipakoljuk délután a sarokban a kisszekrényt?" Így szívesebben csatlakozik hozzád, vagy mondjuk abban is engedékenyebb lesz, hogy az ő cuccait is szortírozd és kidobd. "Megcsinálom a héten az egyik csekkes fiókokat, és a nagyon régieket kidobom, jó?"

Rezsiről egyébként én csak az elszámoló számlákat szoktam megtartani 5 évre visszamenőleg, sőt mióta online számlára és fizetésre váltottam, eleve csak az elszámolókat nyomtatom ki. Talán még az is felesleges. A tartozásmentességi igazolás, amit a 6-os írt, profi megoldás. Utána javaslom az elektronikus számlákra való áttörést.

Párterápiára lenne szerintem szükségetek. Gondolom, a házasságotoknak nem csak ez az egy konfliktusa van.

Amúgy én nem javaslom, hogy nyúlj a ruháihoz, hiszen neki ez egy betegsége, ő úgy érzi, hogy ha piszkálod a ruháját, kb. az önazonosságát sérted, ami nyilván abszurd, de ő így éli meg. Ha veszekszel, akkor azt támadod, és védekezik, bekeményít, és sokkal nagyobb távolságot tart, tehát több ruhát vesz nem tudatosan, hanem mert ez egy szenvedélybetegség, amivel a szorongását próbálja oldani.

A régi módszereid nem váltak be, már beláthatnád, ha azokat erőlteted, a régi eredmények jönnek csak. Talán ideje lenne valami új módszerhez folyamodni, hátha az új eredményt hoz.

Néztél már vele ilyen filmet, amit javasoltam? Közeledtél már hozzá úgy, hogy nem minősítetted, nem támadtad, zaklattad, hanem igazán empátiával, ahogy egy beteg emberhez kéne?

Szerintem először a házasságot kéne rendbetenni, aztán képesek lennétek közös projekteken dolgozni, mint pl. a lomtalanítás...

De ha a házasság romokban van, akkor ne legyél már olyan hülye, hogy nagyobb lakást akarj venni, hiszen lehet, hogy válás lesz a vége.

Kérdező, ha ennyire nem tudtok megegyezni akkor osszátok fel a lakást két részre! Beszéljétek meg melyik része lesz az ami lom mentes és melyik az amibe ő pakolhat nyugodtan vackokat!

Legyen a konyhában szabad legalább a fele, az asztal és a konyhaszekrény egy része - ahol nem olyan zavaró az legyen a lomoknak, rendetlenségeknek kijelölve. Aztán a nappaliban legyen a tévé-kanapé-ajtók rész üres, vagyis hogy ott csak olyasmi lehet ami éppen akkor fontos és kell, semmi más. A nappaliban a fal mellett vagy a nem fontos sarokban legyen az ahová a cuccokat rakhatja. Ugyanez a hálószobában. Az ajtó és az ágy között legyen üres, tiszta a tér és a te oldaladon a fal mellett se legyen semmi, csak esetleg a zárt szekrény!

Onnantól kezdve ha ő már nem fér el ezeken a lomnak kijelölt területeken akkor vagy kidob valamit a régi cuccaiból vagy nem gyűjthet hozzá újat. A lomoknak meg kerítsetek olyan tárolókat amikbe legalább úgy bele lehet rakni, hogy eltakarható legyen akár függönnyel akár csukható bútorajtóval vagy paravánnal, mindegy.

Egyszerűen oda kell csak eljutnod, hogy ez kettőtök lakása és ha te elfogadod, hogy ő gyűjtögető, akkor ő meg fogadja el, hogy te meg nem vagy az. Neked szükséged van arra, hogy ott szabadon élhess, mozoghass, ez a tér legyen biztosítva a lakás egyik felében. A felébe az is beleszámít ahol a te holmijaid vannak, vagyis nem lehet az övé az összes szekrény meg pakoló felület - de persze ugyanígy az üres közös tér, a konyhában, nappaliban az övé is marad. Ha nem tudod rávenni a szelektálásra akkor arra próbáld meg rávenni, hogy helyileg legyen elkülönítve a cucca amit nem akar kidobni.

Kezdheted ezt te magad is azzal, hogy eldöntöd hol legyen az üres rész, hol lehet a lomos rész és megpróbálod valamilyen rendezettséggel - szekrénybe, polcokra, normálisan kinéző dobozokba téve - oda rakni a dolgait. Neki az kell hogy meglegyenek, nem az hogy használja is őket. Vehetsz pl. egy csomó normális költöztetős dobozt és szépen ráírod mit tettél bele - aztán belepakolsz és ezeket teszed egymásra a fal mentén, akár a plafonig. Akkor tudni fogja hogy nem dobtad ki a cuccát mert ráírtad mi van benne. Eddig sem nyúlt hozzá, ezután sem fog, elég lesz neki hogy ott van.

Ha bedobozoltál és el tudtad rakni az útból, ki tudtad alakítani a szükséges szabad területeket, akkor már kijelölheted hogy hova nem tehet ezután semmit még 2 percre sem. Soha nem pakolhat rá az asztalra, mert az ott fog maradni - én is ilyen vagyok. Az asztal a nappaliban, konyhában mindig legyen teljesen üres, csak egy terítő lehessen rajta még váza vagy dísz se, semmi!

Ugyanígy a kanapé, ágy, konyhaszekrény elválasztott része. Soha semmi ne legyen rajta, mert ott fog maradni! Se párna a kanapén, se gabonapehely doboza a konyhaszekrényen!

Aztán idővel a dobozokat lehet csökkenteni. Első körben egy tárolóba vinni, aztán onnan a kukába később. De neked kell először kialakítani azt a szabályt, hogy a lakásnak élhetőnek kell lennie és ehhez szabad térre van szükség benne.