▶▶▶ Mit gondolsz erről a jövőképről a lakhatással kapcsolatban? ◀◀◀

Persze, érthető. Meg fogja fizetni, de csak ha tudja. Egyre többen vannak, akik nem tudják. Aki a magyar átlagbért keresi, az már nem. De lakni kell valahol. A szükség nagy úr.

A jurta is tud megfelelően komfortos, otthonos lenni, mint a videóban látható. Jól szigetelhető, a hátránya, hogy nics hőtartó képessége, de ez a terjedő könnyűszerkezetes házakról is elmondható. Hőtárolós kandallóval részben orvosolható (100k egy kandallóbetét, köré samot téglából lehet építeni burkolatot). A modern jurták is lényegében könnyűszerkezetes házak. Ha később az anyagi lehetőségei engedik, még mindig építhet téglaházat, addig el tud lakni egy ilyen jurtában.

A mobilház sem az ördögtől való, nem olyat kell elképzelni, amiben a filmekben a redneckek laknak, hanem hasonlókat:

https://www.youtube.com/watch?v=tac5Mtz3CP0

Ez azért elég lakályos. Szerintem.

Lényegében egy kislakás, csak sokkal olcsóbban (ma Budapesten, de már vidéken is egy hasonló kisméretű lakás már akár 30 millióba fájhat).

Ezeket az ember maga is felépítheti a szerkezeti elemekből, a családdal, vagy baráti segítséggel, kézügyességgel, nem kell megfizetnie a drága szakembereket, akik egyenként milliókat visznek el néhány napi munkával.

Az a 90% saját ingatlan inkább 86% és ebben nem kevesen benne vannak azok, akik hitelre vették, azaz törlesztik még 10-20 évig, vagy több ideig. Az emberek a házukért, lakásukért élnek le egy életet. Az esetükben is saját tulajdonnak nevezhető, ami még nincs teljesen kifizetve. Azok is benne vannak, akik részben tulajdonosai egy ingatlannak.

A felsorolt költséghatékony megoldások is saját ingatlanok, saját telken. Nem csak lesznek, már élnek így emberek. Mint ahogy már jeleztem, ha akar és később lesz lehetősége, akkor építhet, vagy vehet magának nagy téglaházat.

Azt ne felejtsük el, hogy a jövőről írtam. Ha ilyen tempóban drágulnak tovább az ingatlanok, akkor már nem csak a fiataloknak lesznek problémáik.

A diákváros nem tudom, hogy jön ide, mert ha nem veszem figyelembe a propagandát (amit felesleges volt, mert nem vagyok ballib, a saját erőből lakhatás szerzést támogatom az idióta pénzosztások és szociális lakások helyett), és csak a lényeget nézem, akkor az a diákok elhelyezését oldaná meg ideiglenesen (aki helyben lakik, az élhet addig a szülőknél, amíg egyetemista). Ezért ez a diákvárosos rész az egyenletből kivonható.

Csak ezután, az egyetemről kikerülve kezdik az életüket, kezdenek pénzt keresni, önerőt gyűjteni, hogy legalább hitelre tudjanak lakást venni. De az önerő összegyűjtése is egy átlag fiatal esetében 10 év még akkor is, ha nem kell szja-t fizetniük (ez az aktív dolgozói idejükben legfeljebb 2 évet jelent, gyereket pedig már 30 évesen vállalnak). Idősek lesznek, mire teljesen letörlesztik a hitelt és akkor szembenézhetnek majd azzal, hogy a gyerekeiknek még nehezebb lesz, nem tudnak majd nekik segíteni és örülhetnek, ha kapnak majd nyugdíjat (ha a nyugdíjrendszer nem dől össze), ezért még előtakarékoskodniuk is kellene, amit nehéz lesz hitelfizetés mellett.

Persze, nyitva áll a lehetőség, az új lakóparkok ettől függetlenül is ki fognak alakulni, mert az önkormányzatoknak más bevételi forrás híján a területek értékesítése lesz az egyik fő pénzszerzési lehetőségük. Már vannak olyan települések, ahol új területeket kínálnak eladásra és lassan mindegyik erre az útra fog lépni. De ahogy figyelem, nem sok sikerrel, mert ezeket a telkeket nem nagyon veszik, mivel elrettennek, amikor megtudják, hogy mennyibe kerül egy ház felépítése (a tízszeresébe a telekárnak).

Nem a propagandaszövegeknek hiszek, hanem az embereknek és az adatoknak. Egyre többen panaszkodnak a vásárlók a magas árakra és sokszor kérdezik, hogy várható-e csökkenés.

Az átlagembert kell nézni, nem a felsőosztályt, mert nekik nem gond ingatlant venni, éppen ők azok, akik ennek a helyzetnek a haszonélvezői, több lakást is birtokolnak és kiadják bérbe. Ők nem az átlag.

Az átlagember fizetése 10 év alatt jó esetben csak duplázódott, ezt közvetlenül az emberektől tudom. Ehhez képest az árak háromszorozódtak, egyes régiókban megnégyszereződtek. A hitelfelvétel is szigorodott és több önerőt kell lettenniük.

Figyelem az árakat már lassan 10 éve. Nem nehéz, az egyik ingatlanportál (ugyan nem a legismertebb, de nem is a legismeretlenebb) rendszerén dolgoztam. A támogatások megjelenésével arányosan nőttek az ingatlanárak. Igazolódott az a szabály, hogy minden támogatás beépül az árakba (de nem csak a támogatások, de az már más témakör lenne). Ezért sokan duplán hátrányba kerülnek, gyerek nélkül. Gyerekkel és támogatással is csak ott tartanak, ahol akkor lennének, ha nem lenne támogatás (mert annyival lennének olcsóbbak az ingatlanok).

Nem vállalhatnak gyereket, csak a lakás miatt. Akkor vállalnak, ha van kivel (1.), úgy érzik, hogy mindketten érettek rá (2.) és megvan az anyagi biztonságuk (3.), így, ebben a fontossági sorrendben.

A fiatalok hozzáállását nem így látom, másodállásba nem mennek el mint a régiek, de nem lustaságból, hanem mert mást csinálnak. Adnak, vesznek, seftelnek és még így sem könnyű a helyzet.

Nem hogy nem természetes a takarékoskodás, hanem többüknek egyenesen választaniuk kell, hogy lakás, esetleg mellé autó (ami lassan megint luxus lesz), vagy takarékoskodás. Nem gondolom, hogy a maiaknak is nehéz életének kell lennie, csak mert az öregek élete nehéz volt. Az a lényeg, hogy könnyebb legyen, mert ezt jelenti a fejlődés. Ezért lett internet, lettek a mobiltelefonok és sok minden más, amitől könnyebb az élet.

Visszakanyarodva az eredeti témához, miért ne kezdhetnék kicsiben, ha már egyszer az olcsó lakhatásra van megoldás, csak sokuk erről nem tud? Miért ne csak addig nyújtózzanak, amíg a takarójuk ér?

Ennek ellenére nincs elég ingatlan.

Az okok:

1.Az állapotamortizáció miatt lassan, de fogynak az ingatlanok (nem tűnnek el, csak a lepusztultabbakat senki nem tartja megvásárlásra érdemesnek, mert nem éri meg). Igaz nem olyan gyorsan esnek így ki ingatlanok a piacról, mint amilyen ütemű a népességcsökkenés.

2.Vannak olyan helységek, ahová szinte senki nem akar költözni. Aki mégis (az a nagyon kevés), az elvileg az olcsósága miatt menne egy kicsiny faluba. De mivel már egyes eldugott falvakban is felfújtak az árak (amint megjelent ezekre is a támogatás, ahhoz képest, hogy milyen az állapotuk, hol vannak, milyen az infrastruktúra, túlárazottak lettek az alacsony kereslet ellenére), ezért inkább lemond róla és tovább gyűjt egy nagyvárosi lakásra és reméli, hogy nem hiába, hogy nem pontozódik ki az ingatlanpiacról a folyamatos áremelkedés (amely meghaladja a megtakarításait) miatt.

3.Az ingatlan Magyarországon régóta elsőszámú befektetési eszköz (mármint a magyar ingatlan, külföldibe nem sokan fektetnek, hiába az jóval nagyobb hozamokkal járna). Az elmúlt 7 évben akinek volt legalább egy vidéki lakás árának megfelelő félretett pénze, az befektette ingatlanba (nem biztos, hogy a saját nevére, gyakran a gyerekére). Ha több pénze volt, akkor többet vett. Ez tapasztalható volt pár évig, a befektetők egymásra licitáltak, amikor meg akartak szerezni egy-egy ingatlant. Az új lakások építésével is ez a gond, a legtöbbet már eleve befektetőknek szánják az építők, mert tudják, hogy ők fogják kettesével, tízesével felvásárolni.

A gond akkor jön, amikor az új generáció (akik most gyerekek) is kikerülnek az ingatlanpiacra. Nem lesz elég ingatlan. Esetleg lesz közöttük olyan, akiknek már van egy ingatlan a nevükre írva (ingatlanbefektetők a szüleik), de az ő gyereküknek már nem lesz ilyen. Két generáción belül így a saját ingatlanban lakók aránya lecsökkenhet 50% közelébe (nem hirtelen változás, hanem folyamatosan csökken, most is).

Németországban jelenleg 50% ez az arány, a különbség az, hogy meg tudják fizetni a bérleti díjat, ami átlagban a bérüknek a harmada és ami marad, még az is elég jó összeg. A magyar átlag esetében a bér fele (vagy valamivel több) a bérleti díj, és ami marad, az nem olyan szép összeg.

Ezekre igazi megoldást senki nem akar, aki olyan pozícióban van, hogy tehetne valamit. Mert aki tehetné, annak nem érdeke.