A bíróknak miért nincs semmi felelősségük a rossz döntések kapcsán?

Erre való a fellebbezés, és első, másod, harmadfok és még talán utána is van az Európai bíróságon fellebbezési lehetőség.

Nem egy bírónak kell hibáznia, hanem legalább háromnak egymás után. Illetve ez esetben erősen valószínű, hogy nem a bíró hibázott, hanem valaki a bizonyítási eljárás során, valamely szakértő, stb.

Kedves kérdező! Nem a vádhoz tartják magukat a bírók, hanem a bizonyítékokhoz. Tárgyi bizonyítékok, szakértői vélemények és tanúvallomások. Mint tudjuk, a tanúvallomás az, ami lehet félrevezető. A többi bizonyíték ugyanis tény. Ilyen a felvétel (ma már sok helyen van kamera), DNS, vagy ujjlenyomat is. A rossz bírói döntések mind a téves/hamis tanúvallomásoknak köszönhetőek. Nem feltétlenül szándékos egy-egy tévesen tett vallomás, lehet, hogy valaki rosszul emlékszik, nem megbízható az emlékezőtehetsége.

Nos, kérdező, elkezdheted szidalmazni a hamisan tanúskodó személyeket.

Nem minden fehér, vagy fekete, kérdező, a dolgok bonyolultabbak.

7-es leírta a lényeget, ha ennyire rossznak gondolod a bírókat, ne tanulj jogot, legyél matematikus, ott 1+1 mindig 2-vel =, és nem 3-mal.

"Nagyon egyszerű megoldást tudok: ha kiderül, hogy XY-t tévesen ítélték el 20 évre, akkor a bíró is megy 20 évre a rácsok mögé. Pénzzel nem is lehet kompenzálni 20 év elvesztését az életből. Ez nem segítene, de ha így működne, egyből megtanulnának felelősségteljesen ítélni és nem játszadozni életekkel. Nem?"

Abban egyetértek, hogy az élet véges, ezért több évnyi szabadságvesztést lehetetlen kárpótolni. De ezt akkor is részletesebben át kell gondolni.

1. Mert ennek az lenne az eredménye, hogy a bírók sok esetben nem mernék elítélni a vádlottat, vagy nem mernének kemény ítéleteket hozni.

2. Ki akarna büntetőbíró lenni? Olyat nem lehet elvárni senkitől, hogy minden nap egy A-t vagy B-t kell mondania szubjektív kérdésekben, de ne merészeljen tévedni, mert évekre lesittelik.

Nem tudom melyik országról olvastam (talán Egyesült Királyság), hogy volt egy időszak, amikor nagy divat lett az orvosok műhibapere. Ez pedig annyira a visszájára sült el, hogy az orvosok nem mertek komoly beavatkozásokat végezni. Küldtek a betegeket újabb és újabb kivizsgálásokra, és csak a legszükségesebb, legfelületesebb beavatkozásokat végezték el. Magyarán tologatták a rizikós, komolyabb beavatkozásokat a végsőkig, amíg tényleg meg tudták magyarázni, hogy szükség volt rá. Ennek az lett az eredménye, hogy sokan belehaltak abba, hogy az orvosok rettegtek a műhibaperektől.