Mit fogtok csinálni június 4-én?

Vagy másnapos leszek, vagy szombaton bulizni fogok, ha pedig felveszek vizsgát akkor arra fogok tanulni.

Hogy akkor lesz Trianon emléknap? Már nem érdekel, nem érdekel amióta az arabmániás turbóMagyarok (akik magyarul se tudnak írni) kisajátították maguknak egész trianoni hercehurcát, én pedig velük nem vagyok hajlandó szimpatizálni.

A teljes revíziót is elítélem, nem szeretném ha a magyarok kisebbségben lennének a saját hazájukban.

Ha minden területvesztéssel járó eseményről meg kellene emlékezni, akkor minden hónapban lenne valamilyen megemlékezés. Nem kell. Inkább azon kell agyalni, hogy miért csak akkor tud józanul és önállóan gondolkodni a magyarság, amikor már megtörtént a tragédia, és miért nem akkor, amikor éppen belerángatják valami eszeveszett baromságba mondvacsinált ígéretekkel?

Ha a magyarság kiáll magáért, nincs Trianon sem, sőt, ha nem ugrottak volna az alapvetően angolbarát magyarok a Bécsi döntések után, és függetlenek, vagy angolbarátok maradnak, akkor 1945-ben még az elveszett területek egy részét is visszakaphatták volna jóvátétel gyanánt. Nyilván a magyarok jó ötletnek tartották a SZU és USA elleni hadüzenetet, valóban reális célok voltak ezek...

És akkor jönnek a mai magyarok, és panaszkodnak, hogy Trianon megtörtént, és mennyire igazságtalanság. Azoknak az embereknek az unokái, akik anno tapsolva éljeneztek a háborúhoz.

Személyeskedésre nem válaszolok, a hadüzenet pedig tény, bármilyen is a fogadtatás. Honnan tudták volna, hogy elveszítik? USA, SZU, Kína, fél Európa... Sejthették.

Mindegy, a magyarok örülhetnek, hogy a SZU nem szántotta fel és hintette be sóval Magyarországot, és ennyivel megúszták. Hőbörögni lehet, az ifjúság meg inkább azon dolgozzon, hogy a JELENLEGI országot ne lopják szét mindenfelől. AZ persze már nem megy.