Egy nép, egy nemzet tagjává attól válik valaki, hogy adott csoport leszármazottja, utódja. Vitatod ezt?

Jó kérdés. Én félig szláv vagyok és inkább annak tartom magam. 1700-as évek elején települtek be, de nem asszimilálódtak a múlt század közepéig. Pont az anyám magyar, ezért az, úgymond az anyanyelvem magyar. Mégis jobban kötődöm apám rokonaihoz.

A párom pedig lengyel és kun származású. De ő úgy emlegeti magát, hogy ő kun. És baromi büszke rá.

Fontos, hogy az ember tudja a gyökereit és tisztelje a körülöttünk élő ország embereit. És ne csak azért, mert rokoni szálak fűzik hozzájuk. Nem szeretem a nagymagyarokat, akik lenézik a szlovákokat, románokat. Főleg, hogy nagy részük azt sem tudja ki fia borja.

"Nem szeretem a nagymagyarokat, akik lenézik a szlovákokat, románokat. Főleg, hogy nagy részük azt sem tudja ki fia borja."

Úúúgy van... :-)

Egyszer én is szemtanúja voltam egy ilyen "nagymagyar" összejövetelnek, és vicces volt, mert az egyik felszólaló német vezetéknevű volt, a másik szláv, a harmadikat meg Szerbnek, vagy Némethnek, vagy valami hasonlónak hívták... :-)

Amúgy meg szerintem, amennyit keveredtek a történelem során a nemzetek, bajos lenne azt kutatni, hogy ki az, aki "színmagyar", vagy "színosztrák", vagy "színromán", vagy hasonló. Lehet, hogy ilyen fogalmak mára már nem is léteznek.