A szovjet katonák milyen kegyetlenségeket követtek el akár egymás ellen is?

Az első nem igaz. Voltak olyan szovjet katonák, akik nőket erőszakoltak meg, főleg, ha már részegek voltak, de nem mindegyik.

Amiről írsz, az olyan eset lehetett, hogy azokat lőtték le,akik szökni akartak, vagy nem akartak harcolni.

De ezt a németek is csinálták az előttük harcoló magyar katonákkal. Apósomat is a németek lőtték le, már itt Magyarországon. Egy faluban pihentek néhányan, elszakadva a csapattestüktől. Az egyik magyar közelbe való volt, és éjszaka megszökött. A németek reggel a többi magyart is agyonlőtték.

Talán ilyen eset miatt lőtték le az oroszokat is.

A másik dolog: amikor a várost elfoglalták az oroszok, egy-egy csapat néhány hétig volt a városban, azután továbbmentek, és jöttek helyettük mások. Ilyenkor nálunk mindig lakott közülük 8-10 katona. Legalább 10 társasgá volt nálunk. De egyik csapatban sem volt soha két, azonos helyről való katona.

Kérdező oldasd el ezt:

[link]

Rokonaim is voltak az áldozatok között.

A dezertőröket, parancsmegtagadókat, katonaszökevényeket minden hadseregben megölik, mert az hazaárulásnak számít.

A háború borzalmas dolog, a legrosszabbat hozza ki az emberből. Ha egy katona átéli, hogy a bajtársa mellette szakad szét darabokra, ugyanakkor tudja, hogy ez bármikor megeshet vele is, könnyen válhat olyan bosszúszomjas szörnyeteggé, aki civileket gyilkol, nőket erőszakol meg.

Nem a zöme. Kétségtelen, hogy a közkatonák ki voltak éhezve nőre, és ezek egyszerű parasztemberek voltak, akik úgy álltak a dologhoz, hogy há biztos a nőnek is jó lesz, mer a férje a fronton van, és hiányzik neki is. Hogy mik történtek, az attól függött, milyen erős kézzel fogta a parancsnok a katonáit. Volt olyan tiszt, aki főbe lőtte az erőszakoló katonáját (a német hadseregben is volt ilyen).De biztos volt olyan is, aki szemet hunyt a dolog fölött. És nagyon sok olyan lehetett, amikor a nő nem mert sem tiltakozni, sem panaszkodni, inkább eltűrte az erőszakot.

Nagymamám mesélte, hogy a fiatal nőket beöltöztették öregasszonynak, az arcukat bekenték hamuval, hogy ne kívánják meg őket.

A Sztálingrád az egy eléggé korrekt film, nem az a tipikus "a gonosz nácik" perspektíva. Ez a visszavonulási lehetetlenség ténleg valós volt, bár nem mindegyik hadseregnél. Vedd figyelembe, hogy 12 millió hadrendbe állított katonájuk volt a világháború alatt. A szovjet harcmodornál nem számított az emberáldozat, sokszor atomra berúgva mentek harcolni, ezáltal is emelve a bátorságot.

Én, mint erdélyi, rengeteg közeli történetet ismerek a Szibériába való elhurcolásról. Egy volt szomszédom 16 éves volt a "felszabadulás" idején, épp misére készült, amikor elkapták, 8 év múlva tért haza. Ő még a szerencsésebbek közé tartozott.