Nincs remény az alapból értelmetlen egyetemi szakok kigyomlálására?

5:

Például?

A környezettudományi szakok baromi fontosak és egyre nagyobb a jelentőségük. Éppen felfutóban lévő terület, mert az egész társadalmunk fenntarthatóságával kapcsolatos problémák zöme környezettudományi jellegű.

Multi-, inter- és transzdiszciplináris képzések pedig aztán végképp a legfontosabbak manapság, mert egyre több olyan komplex (sokszor éppen környezeti) problémával találkozunk, amely a történetileg kialakult diszciplínák határai között nem vizsgálható.

A kulcskérdés a képzéseknél nem a profil, hanem a szakmai színvonal. Minden problémakört lehet magas színvonalon vagy primitív módon megközelíteni és ettől függ, hogy a képzés hasznos lesz-e. Minden tudásnak megvan a maga helye, ha az azt művelő valóban szakértője annak.

Egyetemen a képzések szakmai színvonalát egyetlen tényező határozza meg, a vezető oktatók tudományos színvonala. Ha olyan tudós professzorok vannak, akik szakterületük nemzetközi mércével kiemelkedő kutatói-művelői, akkor az általuk közvetített tudás is értékes és versenyképes lesz. Az egyetemen ugyanis az oktató csak olyan tudást tud átadni, amivel maga is rendelkezik.

A kérdésedre a megoldás az lenne, hogy a MAB vegye komolyabban a feladatát és az oktatói (tárgyfelelős) kart szigorúbb, objektív publikációs követelmények alapján rostálja meg. És azokban az intézményekben, ahol nincs az adott szakhoz megfelelő számú és szakterületű nemzetközileg elismert kiemelkedő tudós azt ne akkreditálja.