Mit gondoltok, a határon túli, (részben) magyarlakta területeken dolgozó, a többségi nemzethez tartozó bolti eladóknak illene megtanulni legalább minimálisan magyarul?
Ha el is fogadjuk, hogy az ő országukról van szó, a magyaroknak pedig alkalmazkodniok kell, még mindig ott az érem másik oldala, nevezetesen, hogy mi vagyunk a kliensek, az áruházaknak és dolgozóiknak a mi érdekeinket kell szolgálniok, mindent meg kell tenniök azért, hogy maximálisan elégedettek legyünk.
Ehhez képest Marosvásárhelyen akárhányszor magyarul köszönök, mindig egy buna ziua a válasz, majd a vásárlás végén egy la revedere. Ezt hogy? Nem C2-es nyelvtudást várok tőlük, hanem hogy ilyen alapvető kifejezéseket ismerjenek a vásárlóval való érintkezés során, vagy hogy tudjak kérni egy szatyrot magyarul.
#7
Harmincegynéhány év alatt volt alkalmam elsajátítani a román nyelvet (sajnos a környezet is kedvezett ennek), így nincsenek problémáim a mindennapi életben, pláne nem egy vásárlás során.
Képzeld el, hogy a lakóhelyed (Bp V. ker.? VI.? II.?) idegen uralom alá kerül, s pár évtized alatt egy idegen náció kerül többségbe, vagy többség közeli arányba, te pedig a kedvenc áruházadban, konditermedben, nyúltápboltodban többet nem látsz egy magyar feliratot sem, s az anyanyelved sincs kivel használni ott - holott a helyi lakosság felével egy nyelvi közösséget alkotsz. A lakosság egy jelentős része le van sz*rva, a pénzüket azonban továbbra is nagyon szívesen fogadják. Abnormális helyzet, nem?
Mindenesetre a "sírásnál" nem álltam meg, mára már kb. 70-75%-ban olyan helyeken vásárolok, ahol magyarul kapok kiszolgálást és/vagy elérhető tájékoztatás magyarul.
Sajnos amíg vagyunk kb. tízen, akik így gondolkodunk, teszünk, nem lesz változás - a katalánokkal ilyet nem lehetne eljátszani.
válasza:Dehogyisnem. Kéne. Nagyon is. Én amikor a szabadkai piacon járok, mindig jó érzéssel tölt el az, hogy már nem csak a magyar nemzetiségű eladók beszélnek magyarul, hanem a láthatóan szerb/bunyevác eladók is magyarul beszélnek a magyarországi vásárlókkal (még ha néha nyelvtanilag helytelenül is). És akkor még az 1999-ben ideérkezett koszovói albán cigányokról nem is beszéltem akik szintén jól megtanulták a magyar nyelvet.
Véleményem szerint itt inkább az üzletről kéne hogy szóljon a történet, nem nemzetiségi kérdésről. Konkrét példa: Tudok olyan éttermet Szabadkán, ahol a tulajdonos szerb, viszont az étlap magyar/szerb, vannak magyarul beszélő alkalmazottak. Én, és hozzám hasonlóan még jónéhány magyar nemzetiségű jár oda kajálni. A tulajdonos ezt felismerte, és profitál belőle.
Fordított helyzetben, ahol megszólalok magyarul, és furán néznek rám, bunkóskodnak, oda többet nem megyek, a pénzem többet ott nem hagyom. Mert volt már ilyenre is példa.
Az ha valaki egy többnemzetiségű városban mint szolgáltató nem képes felismerni ezt a tényt, miszerint alkalmazkodunk a vevők igényeihez, elmehet a süllyesztőbe.
Ellenpélda: Tompa, az első magyarországi település. Sok szerb jár oda vásárolni, éppen ezért mindkét nagy bevásárlóközpontban szintén alkalmaznak szerbül tudó embereket, hogy a szerbiai szerb emberekkel szót értsenek. És igen, szerbül is szoktak kommunikálni, pedig Tompa már Magyarország része.
Láthatóan a határ mindkét oldalán működik ez, sajnálom, ha a román emberek még itt tartanak....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!