Amíg volt sorkatonaság, pontosan mi történt az olyan személyekkel, akik nem voltak hajlandóak bevonulni?

#19-nek:

Nem mindegy, hogy időben mennyire megyünk vissza!

A 80'-as évek végéig senkit nem adtak ki "nyugatról", a keleti blokknak, mivel a rendőrségi és bírósági eljárásainkat nem fogadták el. Egy gyilkos is megúszhatta, ha sikerült neki disszidálni.

#20-nak (kérdezőnek):

#19 kicsit túlzott. Csak a disszidált INGATLAN tárgyát/tárgyait vette el az állam, az ingóságait nem.

És a családtagjai csak munkalehetőség szempontjából szívták meg. Ha például bárhol, az államigazgatáson belül dolgoztak, akkor azonnal "repültek". Kényes terület volt még a tanári pálya, de érdekes módon az orvosi nem. Az orvosokkal már nem mertek baxakodni.

Kicsit értelmetlen a kérdésed.

Aki disszidált, az "végzett" Magyarországgal.

A nyugati tömb védelme alá került, nem volt félni-valója. Visszatérésre pedig csak úgy volt mód hogy előtte megkérdezte a belügy-minisztériumot, hogy visszajöhet -e πcsán-rúgás nélkül?

Volt rá példa, lásd Fenyő Miklós családja.

Egyébként aki felvetette azt a kérdést hogy disszidensként visszajöhet -e megtorlás nélkül, az visszajöhetett.

Jó fényt vetett az akkori vezetésre, hogy a "rothadó" kapitalizmusból mégiscsak visszakívánkozik.

Ha megpróbálok válaszolni a #22-es kérdésedre, akkor a legvalószínűbbnek azt tartom, hogy papíron kapott "ezer" évet amiért sorkötelezettként disszidált.

Viszont ha vissza kart volna jönni engedéllyel, akkor visszajöhetett volna, feltéve hogy teljesíti a sorkatonai szolgálatot.

Ne feledjük el, hogy akkoriban nem a bíróság volt a legfelsőbb fórum.

Egyetlen ember volt aki indoklás nélkül megváltoztathatott bármiféle ítéletet, bármilyen módon. Ez a Magyar Népköztársaság elnöki tanácsának elnöke, Kádár János volt.

Voltak korhatárok.

Amikor fiatal voltam, 25 év volt a sorkötelesség korhatára és mivel semmi kedvem nem volt bevonulni, sorozáson mindig jelentkeztem valami tanfolyamra, mozigépésznek, búvárnak, de nem mentem el ezekre, találtam kifogást, mert különben rögtön berántottak volna.

Az MHSz keretein belül potom pénzért, majdnem ingyen hivatásos jogsit is lehetett szerezni mindenféle kategóriában, azt azért kihagytam, azóta is bánom.

Na szóval telt az idő és már 24 éves voltam, amikor a korhatárt felemelték 28 évre, így feladtam és el is vittek bakának.

Mindezt azért írom, hogy ha túlment az aktuális korhatáron, akkor a hadsereg hatásköréből kikerült, többé nem abajgatták, megúszta a disszidens is, ha idősebb volt, amikor hazatelepült.

Azért persze átvilágítottak mindenkit, nem követett e el hazaárulást, de ez rutineljárás volt, nem is a Honvédség végezte.

Vallási okból egy idő múlva (nem tudom mikortól) meg lehetett tagadni a fegyveres szolgálatot, ezeket szakszolgálatra hívták be, korábban őket is börtönbe zárták.

Főleg Jehovások voltak, nekik végül nem kellett fegyvert fogniuk a kezükbe, de be kellett nekik is vonulni és dolgoztak építkezésen, műhelyekben, konyhán, ki mire volt képes, meg kaptak alaki kiképzést is.