Miért sajnálta mindenki Japánt amikor az USA atombombát dobott rájuk? Japán 1937-ben Kínában civil lakosokat mészárolt halomra.

'Normális ember sajnálja a polgári áldozatokat, akiknek többségében csak az volt a bűne, hogy rosszkor voltak rossz helyen.'

Ez eddig okés, de az Államok vezetőjének nem azon kell(ett) gondolkodnia, hány japánt lehet megkímélni, hanem hány amerikai életet menthet. Truman-nek alelnökként sejtelme nem volt az atomprogramról, úgy lett elnök, hogy rá várt egy olyan hadművelet eredményének kommunikálása, ahol több 100 ezer halottal számoltak. És akkor közlik a beosztottak, kérem, van itt egy aduász, ami rohadtul drága, sokáig tartott összeszerelni és kecsegtet azzal, mégsem kell partra szállni Japánban.

A legironikusabb a dologban, tényleg százezrek pusztultak a bombáktól és több tízezren szenvedtek a hosszútávú következményektől, de csak megkímélte több millió civil életét, akiket az idióta vezetés lándzsákkal és testre szerelt bombákkal küldött volna a jenkikre.

Nekem a kedvenc országom Japán, és a leggyűlöltebb országom az USA, szóval Japánt sajnálom.

Kelet-Ázsiában már régóta Japán a legcivilizáltabb ország, valamelyik előző hozzászóló jól mondta, elég megnézni a Kínai Kommunista Pártot vagy Pol Pot-ot.

Amikor Taiwanból kivonultak a japánok az értelmesebb taiwaniak egyből belátták, hogy az új kínai vezetés meg maguk a kínai katonák is mekkora tajparaszt barbárok a japánokhoz képest.

Korea és Mandzsúria "felszabadulásakor" is hasonlókat tapasztaltak az értelmesebb helyiek.

Megértek mindenkit, aki az atombombával dobálózik, a csecsemő is akár önmagát is megöli, ha olyan játékszert adnak a kezébe. Fogalma sincs, mit tesz.

Már a felvetés is, hogy "sajnálja" erre utal. Nem sajnálatról van szó, hanem az embertelen és fölösleges erőfitogtatás megvetéséről. 1945 elején is szükségtelen lett volna az atombomba használata, de legalább indokolható - feltéve, ha nem így csinálják. De augusztus elején, egy legyőzött ország ellen közönséges népirtás. Főleg, hogy nem katonai célpont, hanem a lakosság ellen.

Sajnos az akkori politikusoknak nem nagyon volt fogalmuk arról, mivel játszadoznak. Amikor felérték ésszel, hogy ez ellenük is használható, villámgyorsan hajlandóak voltak atomstop egyezményt kötni. Nem tartják be, de mégis. Igaz, a beképzelt butaság legfőbb oszlopa most azt képzeli, neki szabad tovább játszani. Nem éri fel ésszel, a népével szórakozik végső soron. Erre persze mondható, hogy minden nép azt érdemli, amit választ. Ez szellemesnek tűnhet ugyan, de csak cinikus.

"az Amcsik Tokio-t helyezték kilátásba. "

Tokyo-t már 45 tavaszán keményen megbombázták az amerikaiak, nagy része romokban hevert és több volt a halálos áldozat akkor ott, mint később Hirosimában. Nem volt jó célpont az atomfegyver erejének demonstrálására.

Azért választották azt a két várost az atomcsapásra, mert azokat addig alig támadták, a többi város már súlyos károkat szenvedett.

[link]

A japánok kezdték el a fegyveres harcot, az USA próbálkozott a blokáddal előtte, de Pearl Harbort talán mégsem kellett volna elpusztítaniuk.

Az amerikai nép erősen ki akart maradni a háborúból, de Hitler is, Horthy is hadat üzent nekik, gondolván, hogy belekényszerítik egy szövetségbe Japánt és bevonják az oroszok elleni küzdelembe őket is.

Nem vagyok az USA pártolója, de ebben az esetben nem tehetett mást, a háború elején alig volt hadserege.

Ami az atombombákat illeti, nem volt olyan nagy a rombolás, amit elértek vele, a hagyományos szőnyegbombázásokkal sokkal több kárt okoztak mindenhol és nem is volt költséghatékony, iszonyatos pénzbe került, inkább csak morálisan hatott, hogy egyetlen bomba is mekkora pusztítást tud okozni.

Ha több száz géppel szórják meg Hirosimát, minden bizonnyal sokkal több áldozat lett volna, ahogy Tokyoban is volt és szerintem akkor is lehet, hogy megadták volna magukat a japánok, mert semmi reményük nem volt már, a városaik bombázásánál azt mérlegelték már az amerikaiak, hogy megéri e még egyáltalán valamelyiket rombolni, hiszen a legtöbb már a földdel volt egyenlő, akárcsak a német városok.

Japánt nem lehetett másképpen térdre kényszeríteni, sem a németeket, csak úgy, hogy terrorbombázással kivéreztetik.

Ilyenek a modern háborúk.

Egyébként a britek kezdték a terrorbombázást, bosszúból a németek angliai csata néven ismert légi háborúja miatt, ők éjszakai szőnyegbombázással vaktában rombolták a német városokat. Ezt egészítette ki az USA nappali légi offenzívája, mert ők hatékonyabbnak vélték a háború befejezéséhez a nagyobb pontosságú, hadicélok elleni légicsapást, még akkor is, ha így nagyobbak voltak a veszteségeik és iparkodtak az ipart, a gyártóüzemeket, az infrastruktúrát rombolni, mert azt vélték hatékonyabbnak.

Elsősorban az üzemanyaggyártó bázisokra koncentráltak, de ez nem hozta a várt eredményt, mert a németek kiváló szervezéssel széttelepítették a műbenzint gyártó nagy üzemeiket sok kis üzembe és ha szűkösen is, de amíg a sziléziai szénbányáik megvoltak, volt üzemanyaguk.

Végül a schweinfurti golyóscsapágygyár szinte véletlen lebombázása roppantotta meg a csúcsra futtatott német hadiipart.

Japánnak már régen nem volt üzemanyaga, de mégis harcoltak, ott már nem volt mit tenni, magukat az embereket kellet öldösni, hogy véget érjen a háború.

A szövetség összetartásához még a 43-ban casablankai konferencián meghatározták, hogy csak feltétel nélküli kapituláció jöhet szóba és ez határozta meg a háború további menetét.